Hont András vette észre Facebook-oldalán, hogy Bayer Zsolt Bádog nevű blogján egy Szentesi Zöldi László által jegyzett publicisztikában az alábbi sor szerepel:

És akkor Ön, Mácsai Pál, előjött a függöny mögül, és elmondta Petőfi  Sándor: Dicsőséges nagyurak című versét, amelyet általában Akasszátok  fel a királyokatként emlegetünk (csatoltam, megtekinthető).

A két vers persze nem ugyanaz, de a Mácsai Pálra támadó írás tovább megy, és Petőfi költészetét is jellemzi imigyen:

 Petőfi Sándor eredetileg is rettenetesen buta és ártalmas versét.

Szentesi Zöldi szerint egyébként azért „rettenetesen buta és ártalmas” a Dicsőséges nagyurak című vers, mert szerinte azt 1994-ben Mácsai híres szavalásában „halálos fenyegetésként aktualizálta”. Ebből úgy tűnik, hogy Szentesi Zöldi nem olvasta végig a verset, mert abban azután, hogy Petőfi felhív a Dicsőséges nagyurak felkötésére, verse második fele pont arról szól, hogy ezt nem szabad csinálni.

Hanem még se!… atyafiak,
Megálljunk!
Legyünk jobbak, nemesebbek
Őnáluk;
Isten után legszentebb a
Nép neve:
Feleljünk meg becsülettel
Nékie.

Legyünk nagyok, amint illik
Mihozzánk,
Hogy az isten gyönyörködve
Nézzen ránk,
S örömében mindenható
Kezével
Fejeinkre örök áldást
Tetézzen.

Felejtsük az ezer éves
Kínokat,
Ha az úr most testvérének
Befogad;
Ha elveti kevélységét,
Címerit,
S teljes egyenlőségünk el-
Ismeri.

Nemes urak, ha akartok
Jőjetek,
Itt a kezünk, nyujtsátok ki
Kezetek.
Legyünk szemei mindnyájan
Egy láncnak,
Szüksége van mindnyájunkr’ aHazának.

Tehát Petőfi verse azzal szemben, amit Szentesi Zöldi állít, felsorolja a társadalom problémáit a dicsőséges nagyurakkal szemben, majd arra szólít fel, hogy a népnek ezen túl kell lendülnie, és együtt kell megoldani az ország problémáit  a nagyurakkal.

De persze nem a verselemzés kedvéért vettük górcső alá a cikket, hanem egy másik Szentesi Zöldi mondat miatt, amelyből kirajzolódik egy újabban elég gyakori kormányzati taktika, amelyben a saját kiváltságos helyzetüket a Fidesz-közeli emberek mártíromságnak állítják be, míg a Fidesz által létrehozott gazdasági és politikai elnyomást a másként gondolkodók üldözésének. Szentesi Zöldi ugyanis ezt írja Mácsai 1994-es szavalásáról, amely a 94-es kampányban egy baloldali-liberális rendezvényen hangzott el:

„ma sem lehet másképp értelmezni, mint hogy a nemzeti  gondolattal gennyes sebként kell bánni, és hogy a legjobb volna fizikailag likvidálni, vagy ha nem megy, végleg eltüntetni a másképp  gondolkodókat.”

Ha megnézzük a fenti „verselemzést” láthatjuk, hogy szó sincs likvidálásáról, főként nem a másképp gondolkodók eltüntetéséről, utóbbiról már csak azért sem, mert a vers nem is egy másképp gondolkodás, hanem anyagi helyzet szerint különböztet meg elnyomókat és elnyomottakat. Szentesi Zöldi mégis így keretezi a dolgot.

És tetszik tudni, olykor nagyon nehéz  megállni, hogy az ember lefogja az ütő kezet. De azért – nagy-nagy  önfegyelemmel – ez mindig sikerül, mert mi nem vagyunk a Bosszú Népe.  Nekünk az Ön 1994-es ábrázatára kiülő elemi gyűlölet soha nem állt jól.
Vannak más hibáink, fogyatékosságaink, de gyilkos indulat nem fűti a  magyart. Viszont rettenetesen jó a memóriánk, és ma is emlékszünk, ha  valaki halálos fenyegetésként aktualizálta Petőfi Sándor eredetileg is  rettenetesen buta és ártalmas versét.

Tehát pár mondattal később Szentesi Zöldi már arról elmélkedik, hogy a kamu gyilkosság-sztorit meg kell torolni, de a nemzeti oldal visszafogja magát, és nem tesz ilyen a Bosszú Népével szemben. Egyébként a Bosszú Népe ismert antiszemita toposz a zsidóságra.

Tehát azt láthatjuk, hogy egy olyan versből, amely arról szól, hogy az elnyomottaknak fel kell lázadniuk, és egyenlőségre kell kényszeríteniük a nagyurakat, a fideszes publicista felállítja a magyarság megtámadását és az indokot a leszámolására a Fidesz ellenségeivel.

Pedig a valóságban Petőfi verse nem buta és nem kártékony, hanem arról a küzdelemről szól, amelyben a megnyomorítottak és megalázottak – a koldusok, a kilakoltattok, az elnyomottak a mindenkori magyar elit kizsákmányoltjai – felkelnek és szembeszállnak elnyomóikkal, és rákényszerítik őket arra, hogy az állami javak elrablása helyett azt igazságos mértékben elosszák úgy, hogy minél inkább valóban a haza, a közösség a többség jussát szolgálja. Petőfivel szólva:

„Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!”

Szentesi Zöldi ezt az igazságosságért való küzdelmet keretezi a nemzet megtámadásaként. Pedig valójában a nemzetet és történelmét Szentesi Zöldi több százezres fizetésénél, amit az ilyen cikkekért kap, jobban reprezentálja a magyar nincstelenek küzdelemsorozata nem a győzelemért, hanem a túlélésért az örökkön-örökké az elitek által fogvatartott Magyarországon.