Nagyjából ötezer, főleg közel-keleti és dél-ázsiai menedékkérő ragadt sátrakban és használaton kívüli, ablaktalan épületekben Bosznia-Hercegovina területén. Az angol-olasz kétnyelvű rádió és televízió, a Lifegate nemrég részletes riportban mutatta be, hogyan próbálnak ezek az emberek viszontagságos, kerítéssel, rendőrségi atrocitásokkal és természeti akadályokkal tűzdelt úton mindenáron Triesztig jutni. Itt, akinek vannak rokonai, ismerősei általában megkeresik őket, majd Észak-Olaszországból próbálnak kijutni.

A magyar médiába legutóbb Kovács Zoltán kormányszóvivő „a balkáni útvonalon mozgó, 70 ezer migráns”-ról szóló szavai és egy a bosnyák-horvát határon, a maljevaci határátkelőnél lezajlott konfliktus hírei gyűrűztek be, amely a továbbhaladni akaró menedékkérők és a bosnyák, valamint a horvát határt őrző rendvédelmi szervek között alakult ki. A csütörtök óta tartó összetűzéseket azonban a bosnyák rendőrség közleménye szerint „elhárították”, a kijutni vágyó embereket pedig „el fogják távolítani a határról.”

A hírekben szereplő események azonban eddig egy nagyjából 150 fős csoportról szólnak, akik ráadásul Olaszország, Szlovénia felé próbálnak átjutni, nagy ívben kikerülve a magyar határt, vagy az országot.

A Balkánról érkező híradások éppen ezért nagyban árnyalják Kovács „titkosszolgálati forrásokra” alapozott kijelentéseit. A határincidensben résztvevők mellett jelenleg Boszniában ugyanis hozzávetőlegesen 5000 menedékkérő tartózkodhat. Az International Organization of Migration (IOM) nevű nemzetközi szervezet a lehetőségeken belül folyamatosan számon tartja ^[1] ezeknek az embereknek a mozgását. Ők a legújabb adatok alapján azt közölték, Szerbiában nagyjából 4,400, Horvátországban 372, Szlovéniában pedig 344 menedékkérőt tartanak nyilván.

„We are refugees. We want to leave this country.”

5,000 migrants are stuck in Bosnia-Herzegovina waiting to enter Croatia. The country’s only asylum shelter has 200 beds. Many are sleeping outside or in makeshift camps. @hrw says most lack adequate food and medical care. pic.twitter.com/TehK0DRAJ8

— AJ+ (@ajplus) 2018. október 24.

Jóval többen, mintegy 63,000-en Görögországban ragadtak. A „balkáni útvonalra” vonatkozó, kormányszóvivői állítások így papíron akár ki is jöhetnek, ez azonban nem vetíti előre, hogy a menekülők tömegesen tűnnének fel a magyar kerítés környékén.

A Lifegatenek több iraki, pakisztáni menekülő is nyilatkozott, többségük rezignáltan említette, hogyan törik össze telefonjaikat, és verik meg őket a rendőrök határőrök Boszniában és Horvátországban, amikor egy-egy lakossági bejelentés nyomán feltartóztatják a határátlépésüket. A legtöbben arról számoltak be, hogy már 6-7 alkalommal küldték őket vissza Szlovénia vagy éppen Horvátország területéről, de így is újra fognak próbálkozni, mert Boszniában nincs maradásuk a lehetőségek miatt.

A bosnyák oldalon a problémák a menedékkérők szokatlanul nagy aránya miatt sokasodnak: a Nemzetközi Vöröskereszt és az IOM Szarajevó és Bihács városában is étellel, átmeneti szállással próbál minél több emberen segíteni. A mozgás azonban nagyon nagy, és Peter van der Auweraert, az IOM szarajevói képviseletének vezetője arra is figyelmeztetett, hogy becsléseiket nagyban megnehezíti a nagyarányú határközi embercsempészet, emiatt a 2018-as évre eddig becsült 13,000-es menekültszámot szerinte még 15 százalékkal meg kell toldani, ők azok a csempészek hatalmában állók, akikkel a hatóságok útjuk során egyáltalán nem találkoztak.

A menedékkérők Bihácsban egy elhagyott, igen romos állapotban lévő diákszálláson aludhatnak, a nemzetközi segélyszervezetek azonban azt mondták, a nem megfelelő források miatt csak abban reménykednek, hogy a tél minél később köszönt rájuk, fagyban, hóban ugyanis sokkal többen tűnhetnek el, halhatnak meg a hegyekben, ha útnak indulnak.

A vándorlókat egyébként az egykori Jugoszlávia utódállamaiban vadnyugati állapotok várják. A délszláv háború örökségeként sok helyi – főleg a vidéki falvak, tanyák lakói – tart otthon lőfegyvereket, így amennyiben ellenséges szándékokat feltételeznének a határátlépőkről, ők igen komoly bajba is keverhetik magukat.

Azonban a bosnyák-horvát határvidéken nem szabadultak el az indulatok: még ha vannak is agresszivitást kiváltó konfliktusok, helyzetek a menekültek és a helyiek között, utóbbiak emlékeiben elevenen él a huszonhárom éve lezárult háború, sokan a konfliktus alatt maguk is máshova menekültek, a Lifegate által megkérdezettek szerint ez pedig sokszor feloldja a kialakuló összetűzéseket.

Ennél jóval nagyobb probléma a háborús idők másik öröksége: a bosnyák-horvát zöldhatár ugyanis a mai napig nagyobbrészt el van aknásítva, ezekre sokszor rátévedhetnek a menekülők, és csak helyi, tapasztalt csempész-vezetők miatt lehet, hogy ebből nincs tömeges halálozási probléma.

Az igazi problémák a menekülők szerint akkor indulnak, amikor a lakott vidékeket elkerülve végül megérkeznek a Kolpa folyó völgyébe, amely igen hegyes vidék, és a természetes határ Szlovéniával. Ez az út másik legveszélyesebb része, főleg, ha az átkelő észrevétlen próbál maradni. A veszélyes, a helyiek szerint több áldozatot is követelő folyó másik oldalán nemrég a szlovének kerítést is építettek, ez a valamikor 2015 szeptemberében felépült magyar „ideiglenes kerítéshez” hasonlít leginkább, így tehát sokszor sérülések árán de azon át lehet jutni.

Amikor azonban a menekülők elérik az olasz-szlovén határt, főleg a tengerparti Kopernél (Capodistria), onnan a taxisok már beviszik őket Triesztbe, az olasz oldalra.

„Mégis mit csináljak, átviszem. Nem vagyok én rendőr, hogy elkérjem mindenki igazolványát!”

– mondta erről az újságíróknak egy helyi taxis.

Noha az új olasz belügyminiszter, a szélsőjobboldali Matteo Salvini parancsára Padovából és máshonnan is átdobtak Triesztbe rendőröket, hogy a határt fokozottan ellenőrzés alatt tartsák, a helyiek megvilágították, hogy a szárazföldi határszakasz erdős és ellenőrizhetetlen, így ott továbbra is átkelhet nagyjából az, aki akar.

A Lifegate olyan, Boszniában élő olaszokat is talált akik büszkén vállalják, hogy segítenek a menekülteknek átjutni az országon. Laura és Michele azt mondták, azért teszik mindezt mert:

„Ha úgy döntünk, inkább hozzászokunk a határ másik oldaláról jövő sikolyokhoz, ordításokhoz, az az európai civilizáció, kultúra és emberség halála lenne.”

Az Európai Bizottság azonban túl nagy segítséget egyelőre nem nyújt. Johannes Peterlik külügyi főtitkár a maljevaci és más, a Balkánon rekedt menekülteknek csupán annyit üzent nemrégen:

„Mondják meg nekik, hogy rossz utat választottak, ha az EU-ba akarnak jutni!”

(BalkanInsight, Reuters, Lifegate // Címoldali kép: AJ+, Twitter)