Lakni kell. De miből? A lakhatási válság nem távoli fenyegetés, hanem a mindennapi keserveink fő része. A kilakoltatások képei láttán százezreknek szorul össze a gyomra, hogy ők lehetnek a következők, akiknél kopogtat a végrehajtó tucatnyi rendőrrel. A következő lépés az albérlet vagy az utca.

Az utcán lakni tegnaptól szabálysértés, a holmidat megsemmisítik. Az albérlet megfizethetetlen. Ez nem csak a szegényeket érinti, hanem a középosztályt is. Magyar átlagbért kereső munkavállalóként a budapesti átlag albérletárat fizetem egy másfél szobás lakásért, és ez a fizetésem 56%-a. Ehhez jön még hozzá az összes számla. Mi van azokkal a milliókkal, akik a csalókán magas átlagbér alatt keresnek?

Egyetlen halovány reménysugara volt eddig egy középosztálybeli fiatalnak, hogy legyen saját lakása, ha havi húszezer forintot félretett a lakáskasszába. Ezzel meglett az önrész, amire majd hitelt lehetett felvenni. A társasházakban élőknek a közös felújításokhoz adott segítséget a lakástakarék, így lehetett kezelhető méretű a közös költség sok helyen.

A lakástakarék intézményét sebtiben, egy helyesírási hibáktól hemzsegő törvényjavaslattal eltörölte ma a Parlament fideszes többsége. Mindehhez a törvénygyárrá silányított Országgyűlésben az egyik legnagyobb ügyeskedő, Bánki Erik adta a nevét. Az ő személye garancia, hogy a fideszes maffia nyerészkedése a cél a lakástakarékok megszüntetésével. Marad a keveseknek megadatott CSOK és a Rogán-féle lakáslottó intézménye.

A lakáslottó szimbolizálja legjobban a Fidesz lakáspolitikáját. Nem az előrelátó öngondoskodás vezethet el a biztos lakhatáshoz, hanem a vak szerencse. A kiszolgáltatottságból pedig Rogán haverjai húznak hasznot.

Az állam csak a nagycsaládos vagyonosaknak ad támogatást, a CSOK-kal. Nem véletlenül stagnál a kérelmezők száma, mivel a társadalom relatíve szűk körére fókuszál, akik nem feltétlen élik meg olyan súlyosan a lakhatási válságot, mint az albérlők.

Hol marad az állam a bérlakások építésével? Miért építik le az önkormányzatok a szociális bérlakások intézményrendszerét? Számos innovatív megoldás volna az albérletpiac rendezésére is, a lakásszövetkezetekkel például, ahol az állam kezelné az üresen álló lakásokat, így csökkentve a piaci kockázatot, ezzel pedig az albérletárakat.

Van megoldás a lakhatási válságra, de az nem azzal kezdődik, hogy a legkiszolgáltatottabbak erdei kunyhóit ledózerolják. Amíg a fideszes elit inkább kastélyokat épít magának, mintsem bérlakásokat a népnek, addig a válság csak nőni fog.

Az  aktivistáknak, civileknek, pártoknak és kutatóknak egyszerre kell kimondaniuk hangosan és érthetően, hogy a lakhatási válság milliókat érint, de van megoldás. Ha erőt mutatunk, a kiszolgáltatott milliók dühének erejét, akkor fog változni bármi. Addig marad a kastélyépítés és a kunyhórombolás.