A magyarok 73 százaléka hallott az egy évvel ezelőtt kezdődött #metoo mozgalom által napvilágra hozott szexuális visszaélések magyar vonatkozásairól – derült ki a Závecz Research Intézet (ZRI) által az Index számára készített reprezentatív közvélemény-kutatásból.
Egy évvel ezelőtt, október 14-én állt a nyilvánosság elé Sárosdi Lilla színésznő és osztotta meg vallomását, mely szerint az egyetemi évek alatt szexuálisan zaklatta őt egy neves rendező. Az elkövető utóbb megnevezésre is került, Marton László színházi rendező személyében. Sárosdi úttörő kiállása után rengeteg áldozat osztotta meg saját történetét, nem csupán a színházi világból, de a felsőoktatás, az újságírás területéről és máshonnan is.
A ZRI felmérése szerint a válaszadók 21 százaléka követte folyamatosan a magyar #metoo-val kapcsolatos híreket, 52 százalék pedig legalább egy-egy hírt olvasott. A leleplezések amerikai szálát is követték eléggé sokan, de mindenképp kevesebben, mint a magyart: 47 százalék néha egy-egy hírt olvasott, 15 százalék pedig folyamatosan követte.
A számokból úgy tűnik, hogy a szexuális visszaélések történeteinek széles körű megismertetése igenis hatással volt arra, ahogyan az emberek a témát megközelítik.
A válaszadók 30 százaléka mondta azt, hogy a hírek hatására súlyosabbnak látja a szexuális zaklatások problémáját, mint korábban.
A válaszadók 17 százaléka mondta azt, hogy korábban is problémának tartotta a zaklatást, de a botrányok kirobbanása után még súlyosabbnak ítéli meg azt. 13 százalék egyenesen azt állította, a #metoo előtt nem foglalkoztatta ez a kérdés, azóta azonban megváltozott a véleménye.
A válaszadók több mint fele (54%) mondta azt, hogy a botrányok előtt is súlyos problémának ítélte meg a kérdést, és utána is. Csupán 11 százalék azok aránya, akik szerint nem jelent problémát ez a jelentés.
A kérdésben érezhető különbség a férfiak és a nők között: bár előbbiek többsége (74,6%) látja problémának a szexuális zaklatásokat, a nők esetében gyakorlatilag teljes konszenzus (91,6%) van a kérdésben. A nők között sokkal nagyobb is az aránya (23,1%) akik korábban és most is súlyosnak ítéli meg a szexuális zaklatások problémáját.
Az is jól látszik, hogy a #metoo-val kapcsolatos hírek követése, ismerete befolyással van arra, hogyan ítéljük meg a kérdést. Akik nem tartják fontos kérdésnek a zaklatást, az átlagnál 11 százalékponttal nagyobb arányban nem hallottak a botrányokról, kik most már súlyosabb problémának tartják a zaklatást, mint eddig, azok az átlagosnál jobban követték az eseményeket.
A nyilvános vallomások hatásával kapcsolatban azonban nem túl optimista a magyar társadalom: csupán 14 százalék gondolja úgy, jobb hely lett a világ a kiállások hatására, 69 százalék szerint azonban semmi sem változott. 11 százalék egyenesen rossz irányba történő változást lát.
Létezik néhány zaklatással kapcsolatos káros sztereotípia, amelyet – úgy tűnik – az elmúlt egy felfokozott figyelmes sem rombolt le:
- a válaszadók 57 százaléka értett egyet azzal, hogy „sokszor előfordul, hogy a nők szándékosan hamisan vádolnak meg másokat zaklatással” – holott a hamis vádak a nemzetközi statisztikák szerint elenyésző mértékűek.
- a válaszadók 65 százaléka szerint „sokan olyasmit is zaklatásnak neveznek, ami pedig egyáltalán nem az”.
A megkérdezettek 53 százaléka gondolja úgy, hogy Magyarországon még mindig túl könnyen megbocsátunk a szexuális zaklatóknak. 87 százalék örülne annak „ha a jövőben szigorúbban odafigyelnek arra, mint engedhetnek meg maguknak a férfiak a nőkkel szemben.”
A kutatás három különböző csoportot is megkülönböztet demográfiai jellemzők alapján:
- a zaklatást elítélő, szigorító nézetrendszer főképpen a nők, a középkorúak, a falvakban élők és az érettségizettek között van jelen;
- a zaklatást nem jelentős problémának tekintő, a nőket hibáztató véleményegyüttes leginkább a férfiak, a 60 év felettiek között domináns;
- a zaklatást elítélő, de nem szigorító vélemények leginkább az idősek között felülreprezentáltak.
Egy éves a #metoo
2017 októberében indult útjára a #metoo. Október 15-én Alyssa Milano színésznő használta először a kifejezést a Twitteren, amelyet csak azon az egy, első napon még több mint 200 ezer hasonló követett. Másnap félmillió követte.
Talán már ebből is kiderül, hogy a virtuális mozgalom gyakorlatilag pillanatok alatt lepte el a világot. Nagy kérdés, hogy az elmúlt egy évben hová jutott el.
Mert bár kezdetben úgy tűnt, hogy a nők elleni zaklatást és erőszakot végre kezdi komolyan venni a világ, hogy tabuk dőltek le, és egyre több fontos felületen kezdtek el az emberek beszélni arról, hogy milyen mélységekbe nyúlik a hatalommal való (nem csak szexuális) visszaélés, a színészek mellett sportolók, zenészek, politikusok, katonák, pornószínészek is kiálltak a szakmájukban jócskán megtalálható erőszak ellen (és mind több és több egyházi esetre is fény derül), valójában kiegyenlítetlen küzdelemről beszélünk.
A #metoo ugyanis ennél tovább lényegében nem ment. Hiába szólt az elmúlt egy év arról, hogy nők (és egyébként férfiak is, szép számmal) mertek végre egyáltalán beszélni arról, ami velük történt, globálisan sok, az erőszak visszaszorítását célzó intézkedés nem történt.
Hiába derült fény megszámlálhatatlan esetre, és hiába tűnik úgy, hogy ezek közül néhányban az igazságszolgáltatás érdemi lépéseket tett (maga Weinstein vagy éppen az egyébként jóval korábban reflektorfénybe kerülő Bill Cosby esetében), hiába voltak, akiket kitaszított a közösség az elkövetett erőszak miatt (Kevin Spacey karrierje például borítékolhatóan véget ért), rendszerszintű változás a nők ellni erőszak elítélésében és megakadályozásában nem beszélhetünk.
Hogy mennyire nem, arra talán a legjobb példa Brett Kavanaugh esete, amely szimbolikus módon csaknem pontosan egy évvel a #metoo indulása után súlyos arculcsapása mindazoknak, akik küzdenek a nőkkel szembeni erőszak ellen. Trump elnök szexuális zaklatással vádolt jelöltjét élete végéig főbírónak választotta az Egyesült Államok Szenátusa, azután, hogy egyik vádlója, Dr. Christine Blasey Ford még a Szenátus előtt is vallomást tett, melyben részletesen elmesélte, hogy hogyan tett rajta 36 évvel ezelőtt erőszakot Brett Kavanaugh.
Magyarországon még ennél is kevesebbre jutottunk. Sárosdi Lilla színésznő volt az, aki megtörte a hallgatást, és beszélni kezdett az őt 20 évvel ezelőtt ért erőszakról. Marton Lászlót csak napokkal később nevezte meg, az ügy ráadásul hamar a Vígszínház falain is túljutott (Kerényi Miklós Gábor, az Operettszínház korábbi igazgatója volt a következő vádlott). És bár ezután több, nem csak a színházi világban megtörtént eset is napfényre került, a hallgatást megtörő áldozatok mögé nem szerveződött komoly erő, amely akár csak felszínen tarthatta volna a kérdést.
A magyar kormány következetesen hallgatott az ügyről, és a nők elleni erőszak sem tematizálta lényegében a közbeszédet. És – talán ez a legbeszédesebb – míg a sokat támadott Sárosdi Lilla és családja elhagyta az országot, Marton László kevesebb mint egy évvel a botrány kirobbanása után több új darabot is rendezhet. Magyarországon a #metoo még azelőtt meghalt, hogy igazán létezett volna. (dhn)
