Hétfőn, a parlament őszi nyitányán a miniszterelnök hosszan magyarázta, hány ponton hazug a Sargentini-jelentés. Az egyik legplasztikusabb példája az volt, hogy Magyarországon az antiszemitizmussal szemben a zéró tolerancia elve van életben.
Sőt, Orbán azt is hangsúlyozta, hogy az antiszemitizmus pont nyugaton nő, méghozzá (milyen meglepő!) a migráció miatt, Közép-Európában viszont épp hogy csökkenőben van.
Egész pontosan így fogalmazott:
„A modern antiszemitizmus Brüsszelben van, hiszen onnan finanszírozzák az Izrael-ellenes akciókat.”
És akkor ugorjunk is rögvest szerda estére. Tegnapelőtt ugyanis Kecskeméten bemutatták Domonkos László történész legújabb kötetét, melynek A Héjjas-nyárfa árnyékában címet adta. És amint az a címből már kisejlik, Héjjas Ivánról szól.
Domonkos a bemutatón többek közt elmondta, hogy amikor a Tanácsköztársaság idején szétverték a magyar hadsereget, Héjjas Iván szabadcsapata volt az egyetlen és utolsó szervezett, belső szabályok szerint működő,
és a haza érdekében harcoló sereg az országban.
Külön érdekessége a történetnek, hogy a Cifrapalotában tartott bemutatón maga Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés fideszes alelnöke is méltatta a kötetet, többek közt kiemelve:
„A történelmet mindig a győztesek írják. És a győztesek bujtogatták és fizették a karaktergyilkosokat is: az uralkodó győztesek határozták meg, hogy mely személyiségek nem alkalmasak arra, hogy hősök legyenek.”
És akkor itt álljunk is meg egy pillanatra: tehát miközben Orbán Viktor szerint az antiszemitizmus visszaszorulóban van Közép-Európában, Magyarországon egy olyan kötetet méltat a parlament alelnöke, amelyben egy hírhedten antiszemita tömeggyilkost igyekeznek rehabilitálni.
Héjjas Iván a Tanácsköztársaság bukása után, a fehérterror idején Orgovány környékén szervezett megtorló akciókat, olyan embereket – zsidókat és nem zsidókat egyaránt – hurcolva el csapatával, akiket 1920. június 6-án az orgoványi erdőben kivégeztek.
1927–1931 között már a nyíltan szélsőjobboldali, fajvédő Magyar Nemzeti Függetlenségi Párt programjával lett a kunszentmiklósi kerület országgyűlési képviselője, 1938–1939-ben pedig – a Horthy-kormány által a trianoni revíziót dédelgető elképzelések árnyékában – a kárpátaljai gerillaakciókat végrehajtó Rongyos Gárda osztagparancsnoka és egyik vezetője volt, a Felvidékre betörő csapataival pedig különösen kegyetlen módszerekkel félemlítette meg a helyi zsidó lakosságot.
Az Orgoványnál a „haza érdekében harcoló sereg” egyébként nem más volt, mint terrorkülönítmény, Héjjast, aki a szovjetek elől még 1944-ben Spanyolországba menekült, 1947-ben parancsnokaként a gyilkoló osztagnak hatvanhat áldozat elhurcolása, megkínzása és megölése miatt távollétében is kötél általi halálra ítélték.
Héjjas Iván és társai népbírósági perének anyagait itt lehet elolvasni.
Nem újdonság, hogy a Fidesz-KDNP 2010 óta – győztesként, mi másként? – lényegében újraírja a magyar történelmet, méghozzá úgy, mintha az elmúlt 70 év meg se történt volna. A Horthy-kultusz számtalan megnyilvánulása után tehát a sorban egy antiszemita gyilkos rehabilitálása következik.
Tavaly januárban egyébként még a Betyársereg tisztelgett Héjjas („Példaképünk”) Iván születésének 127. évfordulója előtt. Úgy tűnik, az antiszemitizmus csökkenése közepette ez már a magyar kormány legfelsőbb köreiben sem kellemetlen.
