Tiszavasvári jó ideje a Jobbik egyik zászlóshajója. Csakhogy az országgyűlési választásokon a város korábbi vezetője, Fülöp Erik parlamenti mandátumot szerzett, így lemondott posztjáról. Joggal várhatnánk, hogy az amúgy jelenleg belharcaiba burkolózó, anyagilag és tagságát tekintve is jelentősen megrogyott Jobbik ha másért nem is, de legalább a mundér becsületét védendő beszáll a választási harcba. Valahogy az összkép nem teljesen ezt mutatja. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei, valamivel több mint 13 ezer lakosú, az utóbbi években leginkább a jobbikos városvezetésről és Zagyva György Gyula közmunkaprogramjáról elhíresült Tiszavasvári vasárnap választ, a helyzet azonban az, hogy bár tétje jócskán volna ennek a választásnak, valahogy pont a lényeg veszik el menet közben.

Őszintén szólva nem úgy tűnik, hogy Tiszavasvári választási lázban égne. Ó, persze, mindenki tudja, hogy vasárnap ikszelni kell. Lobognak a plakátok a főúton, vannak snájdig kampányesemények, kitelepülések, szórólapok, postaládákba gyömöszölt (alig író) kampánytollak. Megírta már az Index meg az Origo (utóbbi például a kötelező migránsozás mellé azt, hogy Zagyva György Gyula áttért az iszlám vallásra), megírjuk mi is, kicsit megint Tiszavasvárira figyel mindenki. Nyilván helyben is mindenki erről beszél – csak nagyon nem úgy, ahogy gondolnánk.

Először is nézzük, miből lehet választani, abból azért rögvest ki is derül, hogy mi a probléma.

Van egy deklaráltan kormánypárti jelölt, akinek plakátjain az év elején rogyásig megismert Fidesz-KDNP kompozíció köszön vissza: ő Szőke Zoltán.

Van egy volt polgármester, aki függetlenként indul, ahogy korábban is, ám akkor azért fideszes támogatással vezette a várost: ő Rozgonyi Attila.

Van egy alpolgármester, akit kizártak a helyi Fideszből, mert az alpolgármesteri tisztségért alkut kötött a Jobbikkal: ő Munkácsi Mihály.

Van egy jegyző, aki függetlenként indul, de akit a Jobbik ezerrel tol: ő Badics Ildikó.

És van egy független jelölt, akiről úgy egyébként nem nagyon tudni semmit, legfeljebb azt, hogy a Tiszavasvári Szociális-, Gyermekjóléti és Egészségügyi Szolgáltató Központ vezetője: ő Nácsáné Dr. Kalán Eszter.

Adódhat persze rögtön a kérdés: hol a többi párt, hol az ellenzék baloldali-liberális része? Nos – és ez amúgy meglehetősen sokat elmond a jelenlegi politikai mindennapokról – őket errefelé jó ideje nem látta senki. Tiszavasváriban az MSZP 2012-ben ugyan indított értelmezhető polgármester-jelöltet, ám akkor Fülöp Erik közel ötször annyi szavazattal győzött, mint amennyit a szocialista Timári Istvánné gyűjtött be. A többi pártra szót sem érdemes vesztegetni, mert nekik sem sok mondanivalójuk van Tiszavasvárinak.

De mit is lehetne mondani?

Egyébként sokat. A város ugyanis nem véletlenül lett a Jobbik fellegvára hosszú évekre: a szegénység, a szegregáció, a munkanélküliség, a közmunkaprogram, az egészségügy hiányosságai, az oktatás nehézségei, az egyre terjedő drogproblémák – sorolhatnánk még, hány olyan ponton nehéz ma Tiszavasváriban sokak élete, amelyről egy felelős baloldalnak kellene, hogy legyen mondanivalója. De nincs.

A problémák viszont napról napra tovább örökítik magukat.

Amikor nincs jó választás

És ha már az ellenzékről beszélünk: az is tény, hogy a Jobbik saját jelöltet nem indít. Ami viszont nem jelenti azt, hogy ne kampányolnának, hiszen Badics Ildikó ugyan függetlenként, de például Fülöp Erik támogatásával méretteti meg magát. Ami a helyiek számára nem meglepő, hiszen Badicsot, aki eddig jegyzőként tevékenykedett, nagyjából mindenki a Jobbikkal azonosítja.

Érdemes itt is megállni egy kicsit. Öt jelöltből négy függetlenként indul, és csak Szőke Zoltán neve mellett látható pártlogó. Ettől függetlenül a helyiek egy része Rozgonyi Attilát is besorolja a Fidesz alá, ha az utcán kérdezünk rá a jelöltekre. Vezette már a várost, amire (így, sokévnyi jobbikos fennhatóság után) az emberek egy része már történelmi nosztalgiával tekint, mások pont emiatt utasítják el a személyét.

Munkácsi Mihály esetében némileg összetettebb a kép, róla nehéz eldönteni, hogy hova pozicionálják az emberek. Tény, hogy alpolgármestere volt a jobbikos városvezetésnek, de nehezen felejtik el neki azt is, hogy honnan indult.

Badics Ildikó ennél jóval egyszerűbb eset, hiszen függetlensége mellett felvállaltan jobbikos támogatással indul, ráadásul az önkormányzatban szintén olyan pozíciót tölt be, amely miatt sokakkal kerül napi kapcsolatba.

A legérdekesebb ebben a helyzetben Nácsáné jelöltsége. Őt nehéz ugyanis felhelyezni a politikai térképre. 2016 óta vezeti a szociális intézményt, ezen kívül azonban nem sok vizet zavart, a helyiek többsége például azt sem tudja, hogy indul a választáson. Plakátjai a városban ritkák, mint a fehér holló, programja nem túl bőbeszédű, lényegében azon túl, hogy fent lesz a szavazólapon, nem nagyon tett hozzá a kampányidőszakhoz. De az tény – ahogy arra többen is rámutattak, amikor a jelöltekről faggattuk őket – hogy egy olyan intézmény vezetője, ahol közel 200 idős vagy felnőtt fogyatékos embert gondoznak, illetve szociális szolgáltatásaik révén még többekhez is elérnek…

És nem csak a független jelöltekkel kapcsolatban van némi tétova érzése az embernek: Szőke Zoltán megítélése sem egyszerű. Őt leginkább Büfés néven emlegetik (mivel az egyik helyi iskola büféjét üzemelteti), és a helyiek jelentős része nem pontosan érti, hogy miért őt indította el Tiszavasváriban a Fidesz-KDNP, mondjuk Rozgonyi helyett. Azt viszont senki sem tagadja, hogy jelentős erő áll mögötte, elég csak a város közepét betöltő plakátcunamira gondolni (érdekes módon ezekből a plakátokból a cigánytelepekre már nem jutott), de azért ő sem a kiforrott programjával vonul be a köztudatba.

Ígéretcunami? Minek?

És ez itt a lényeg. Mert gondolhatnánk mi, hogy egy város vezető pozíciójáért folytatott küzdelemben az fog dönteni, hogy mit ígérnek a jelöltek, és ez mennyire találkozik a választók igényeivel. Gondolhatnánk, de minek.

Tiszavasváriban ugyanis tökéletesen látszik az, hogy nem ilyen szempontok alapján dől el egy választás. A fő szempont ennél jóval prózaibb: az, hogy ki mennyire van beágyazva, milyen a kapcsolati rendszere, kiket tud mozgósítani.

Ezek a fontos kérdések, és nem az, hogy vajon ígéri-e bárki, hogy megszünteti a szegregációt (egyébként nem), vagy foglalkozik-e új munkahelyek teremtésével (erre vonatkozó ígéretek azért felbukkannak a programokban), rendet teremt-e vagy rendet tesz-e végre a városban (amúgy ez a fő témája a kampánynak, ha már valamit mondani kell).

A városban jelentős törésvonalak vannak, természetesen a belső rész és a két (több ezer fős) cigánytelep között. És ezen törésvonalak mentén hangzanak el az olyan kijelentések, mint a „cigánykérdéssel valamit kezdeni kell, a Jobbiknak nem sikerült, de másnak se fog”, meg a „nekünk, cigányoknak mindegy, hogy ki lesz a polgármester, úgyse lesz jobb semmi”. Tiszavasvári sok szempontból tökéletes példája annak, miként tud teret nyerni a szélsőjobb azáltal, hogy egy társadalmi problémából puszta rendészeti kérdést csinál, és az erre adott válaszaival erőt demonstrál.

Ó, pedig lenne mivel kampányolni. A telepeken van olyan utca, aminek még a közelében sem működik kút, de a belvárosi részen is jócskán lehet elzárt kutakat látni, ami elsősorban az utcákon dolgozó közmunkások életét nehezíti meg, pláne rekkenő hőségben. Főleg a város szélén annyira elharapódzott a herbálfogyasztás, és ezzel párhuzamosan a lopások száma (amivel érdemes szembeállítani, hogy a városvezetés statisztikái szerint a bűnözés egyre csökken a városban), hogy sokan már nem mernek az udvaron semmilyen értéket tartani, mert a fúrógéptől a száradó fehérneműig mindennek és bárminek lába kél egy pillanat alatt. Értelmezhető munkalehetőséget az elmúlt években nem sikerült bevonzani a városba, a környéken így csak a meglehetősen rossz hírű csirkefeldolgozóban tudnak sokan dolgozni, vagy várja őket a közmunka. A közvilágítás (szintén egyébként főleg a telepeken) gyászos, az egész városban rengeteg az elvadult kóbor kutya, idén is indult az általános iskolában tökéletesen szegregált (C) osztály, és még jócskán lehetne sorolni a megoldandó problémákat.

Ahonnan minden fakad

Egy dolgot viszont el kell ismerni: a Jobbik, ellentétben az ezt megspóroló összes többi ellenzéki párttal, óriási energiát, időt, pénzt tolt bele abba, hogy a Vasvárihoz hasonló településeken jelen legyen.

Ehhez nagyjából egy dolgot kellett ígérni: rendet. Hogy ez a rend tulajdonképpen mit takar, miből áll össze, és milyen eszközökkel érik el, azt láttuk a gyakorlatban, nem csak Vasváriban, de Érpatakon, nyomokban Ózdon, meg még erre-arra.

És nem véletlen, hogy 8 évnyi jobbikos városvezetés után még mindig ez a fő téma. Mert az, hogy a városi statisztikákban csökken a bűnözés, nem jelenti azt, hogy Tiszavasváriban minden a legnagyobb rendben van. Sőt. A feszültségek, amelyek egykor a Jobbik karjaiba lökték a várost, a mai napig megvannak.

És igen, Tiszavasváriban létkérdés az, hogy ki lesz az új városvezető.

Nagyon nem mindegy, hogy olyan polgármestere lesz-e a városnak, aki a rendet közmunkába terelt emberekkel, erőteljes rendszabályozással és megfélemlítéssel, vagy éppen a körülmények javításával, munkahelyteremtéssel, a szociális szolgáltatások körének bővítésével, az életminőség javítását célzó intézkedésekkel érné-e el.

De elnézve a választható jelölteket, lényegében igaza van a helyieknek: teljesen mindegy, hogy ki lesz az új városvezető, mert nem ezek mentén a szempontok mentén lehet választani.

Mert hogy hol dől el igazából Tiszavasváriban a választás? Elkeserítő, de nagyjából bárki, akivel beszéltünk (és sokakkal beszéltünk az alatt a három nap alatt, amíg ott voltunk), egy dolgot említett, és az bizony nem a jelöltek briliáns programja, a városért tett eddigi cselekedeteik vagy a lobbipotenciáljuk volt. Hanem a mozgósítás. És ez alatt értsük pontosan azt, amit kell: mozgósítás, mint a szavazatok megvásárlása. Pénzzel, adományokkal, ígéretekkel és megfélemlítéssel.

Ennyit akkor a demokrácia ünnepéről.

Tiszavasvári belvárosában a boltos azon aggódik, vajon a cigányok kinek adják el a szavazataikat. A cigánytelepen viszont volt a napokban felháborodás abból, hogy egy adományt valaki megtartott inkább magának, mint hogy kiadta volna a kampány keretében a rászorulóknak. És ahogy az országgyűlési választás idején is volt csirkefarhátazás (és bármennyire is meglepő, egy darab csirkefarhát ért egy szavazatot), úgy most mindenki tudja már, hogy ki és hogyan, de legfőképp kinek fogja megvenni a szavazatokat, ki kit fog utaztatni, kinél mennyibe kerül majd egy iksz, vagy hogy kell-e elszámolni a szavazás végén, ha rosszul válaszolnak.

Borzasztóan bonyolult, kívülről fel sem tárható, meg sem érthető személyes függési viszonyok döntenek majd. Nagyot persze nem tévedünk, ha azt mondjuk: vagy a kormánypárt, vagy a Jobbik győz. Hogy ezen belül a négy független és egy párthoz kötődő jelöltből ki hány szavazatot szerez majd, és ez hogy billenti majd erre vagy arra az állást, az tulajdonképpen lényegtelen.

Tiszavasváriban vasárnap választás lesz. De amit ez a választás megmutat majd, az nem az, hogy a demokráciában a nép hogyan választ magának olyan vezetőt, akinek a kezébe nyugodt szívvel rakhatja le a jövőjét.

Láthatjuk azt, hogy hogyan sorvadnak el egy város érdekei, hogy a lakosság megosztottságát hogyan fordítják a maguk hasznára azok, akik politikusnak állnak. Láthatjuk, hogy miként lehet bonyolult társadalmi problémákra faék egyszerűségű válaszokat adni, és azokkal egy teljes közösséget hitegetni. Láthatjuk, hogy miért mond csődöt az az ellenzéki felfogás, amely szerint felülről is meg lehet mondani, hogy mik az emberek problémái, és ehhez még csak az sem szükséges, hogy a helyszínen legyünk. Láthatjuk, hogy a politika az egyes emberek számára nem több, mint a saját, mindennapi nyűgjeinek a felhalmozódása.

Ma, amikor a sajtó fősodra a Sargentini-jelentésről folytat emelkedett diskurzust, amikor a demokratikus ellenzéki pártok azon matekolnak, hogy ki tud előbb bejelenteni a fővárosban egy tüntetést, amikor a legfőbb figyelem Európa felé fordul, Tiszavasvári meglehetősen kicsiny pontnak tűnik. Pedig Tiszavasvári, a maga több mint 13 ezer lakosával az a valóság, ahonnan minden fakad, az az élethelyzet, amiből sokaknak kéne sokat tanulniuk ahhoz, hogy felelős politikusnak nevezhessék magukat. Fontosabb, mint bármiféle jelentés vagy cikkely, hiszen olyan rendszerszintű problémák lecsapódása, amelyekkel lényegében a rendszerváltás óta nem sikerült, elsősorban a politikai akarat hiánya miatt bármit is kezdeni.

És csak gondoljunk bele, hány Tiszavasvárihoz hasonló hely van még.