A demokrácia, a jogállam, az intézményi kontroll, a fékek és ellensúlyok rendszere leginkább tankönyvi, távoli, elképzelt dologként jelenik meg a magyar társadalom számára. Ezeket a kifejezéseket és az ezeket megjeleníteni hivatott intézményeket a magyar politika a rendszerváltás után egyre inkább kiüresítette, míg 2010 óta a Fidesz kormányzat alatt már-már ellenségként jelennek meg az állampolgárok számára. Pedig egyre inkább láthatjuk annak a hiányát, hogy az állam nem lép fel, vagy nem tud fellépni az állampolgárai védelmében.

2018-ban gyakorlatilag hetente robbannak ki olyan kisebb botrányok, amelyek azt mutatják, a magyar állam már nem is akarja megvédeni az állampolgárait, vagy inkább vezetői annyira lerohasztották, hogy nem is képes rá. Azok a kontrollt gyakorló, független állami intézmények pedig, amik erre hivatottak, lényegében már életjelet sem adnak magukról. Pedig lenne feladatuk.

Alig egy hetes hír, hogy a nagy melegben a Duna vize Paksnál valószínűleg melegebb volt, mint ami az erőmű biztonságos működéséhez szükséges. Csak trükköztek a mérésekkel. Németországban és Franciaországban erőművek álltak le hasonló helyzetben. Magyarországon semmi se történt, hogy egy esetleges problémát megelőzzenek.

Pedig ha lenne független állami szerv, amelynek feladata akár Paks, akár más energiatermelők független szakmai alapú kontrollja lenne az állampolgárok védelmében, akkor itthon is a biztonságot kellett volna választaniuk az állami szerveknek. De ilyen nincs, és a biztonság helyett az állami szervek inkább a titkolózást választották, nehogy kiderüljön, az atomenergia is lehet problémás, és az, hogy ha Paks-központú az energiatermelésünk, az milyen problémákat okozhat.

Az elmúlt héten a sajtó a Honvédkórház ügyével volt tele, a ki nem fizetett túlórapénzekkel, a szakszerűtlen ellátással, az emiatt felmondó orvosokkal. Persze itt a probléma alapvetően a pénzhiány, és a rosszul működő egészségügy.

De a Honvédkórház, vagy más kórházak hibáiról miért orvosok kiszivárogtatásából, vagy kiállásából, esetleg elhunyt hozzátartozóik halálán felháborodó állampolgárok írásaiból kell értesülnünk? Miért titkosított csetprogramokon kell a sajtónak kiküldeni az információkat, amikor a tét emberek egészségügyi ellátása, emberek élete? Hol vannak azok a szervek, amik az egészségügy hatékonyságát, egy-egy osztály ellátásának minőségét nézik, esetleg akiknek feladata jelezni azt, ha olyan helyzet alakul ki valahol, mint a Honvédkórházban most?

Hiszen nem most alakult ki ez a probléma, évek óta cikkeztek arról, hogy baj lehet. Miért kell ezt titokban tartani?  Miért nincs joga a betegeknek, a magyar népnek tudnia, ha baj van egy ilyen fontos kórházban? Lényegében nincs már olyan működőkepés állami szerv, aminek a feladata az egészségügy monitorozása, a hibák kijavítása? Sőt, itt is a titkolózás a divat, miközben emberek életéről van szó, perelni kellett a kórházi fertőzések számáért, a Honvédkórház még most is azt mondja a nyilvánosságnak, nincs semmi baj, de tudjuk azt is, az ÁNTSZ évek óta nem ellenőrzi például a kórházak tisztaságát.

Vagy ott van az egyetemek helyzete, a BGF-n hiába a korábbi ígéret, hogy az utolsó szakdolgozatos félévben a fizetős hallgatónak csak a  fele pénzt kell kifizetni tandíjként, most egyik napról a másikra a főiskola úgy döntött, az egész pénzt fizetni kell. Eközben pedig a jogi egyetem is brutálisan megemelte a kreditekért fizetendő pénzt.

Hol az Oktatási Hivatal, vagy olyan gazdasági ellenőrző hivatal, amely a szerződésszegésért megbüntetné ezeket az egyetemeket? Ki védi meg a hallgatókat ebben az esetben? Az ombudsmanhoz fordultak mindkét esetben a hallgatók, de az ombudsman csak állásfoglalást adhat ki. Ki véd meg minket a hatalmasok visszaéléseitől, ha úgy döntenek, időközben módosítják a tanulásunk, a munkánk feltételeit?

De ott vannak még az LMP által feltárt esetek, a szombathelyi és hatvani bűzt árasztó cégek, amik megkeserítik a környéken lakók életét, és semmilyen hatóság se lép fel ellenük.

De lehetne sorolni még tovább, a környezetvédelmi, fogyasztóvédelmi, gazdasági, jogi intézményrendszerek hiányát, amelyek egy dologhoz vezetnek, hogy a nálunk hatalmasabbakkal szemben, legyen az párt, cég, vagy állami hatóság egyre kevesebb esélyünk van fellépni. Ennek pedig az oka az állam intézményrendszereink lezüllesztése.

Ugyanis az állam nem egy párté, nem a kormányé adott esetben, hanem a közösség, az országban élő közösségek tulajdona, aminek feladata ezeknek az embereknek, az adófizetőknek a védelme, érdekei képviselete.

Csakhogy ma Magyarországon eljutottunk oda, hogy ez az állam lényegében teljesen leépült, nem működik. Az ellenőrző szervezeteket megszállta a politikai hatalom, vagy törvényileg kiüresítette, így sokszor meg se tudjuk azt, hogy probléma van, vagy ha megtudjuk, nem tudunk mit tenni, ha az állampárti hatalomnak ez éppen nem érdeke.

A demokrácia ugyanis nem a 4 évenkénti szavazásról szól, annál inkább van demokrácia, minél inkább működnek a köz intézményei az emberek érdekében. Persze a probléma az, hogy már a rendszerváltozás után se működött ezeknek az intézményeknek a többsége jól, de az igazi probléma most következik be, amikor már sehogy se működnek ezek az intézmények.

Mert a kontrollnélküliség, az érdekérvényesítés lehetőségének a hiánya, hibákhoz, katasztrófákhoz, emberéletek elvesztéséhez vezethet.

Persze, mint mindig, most is van megoldás, ha még távolinak is tűnik. Az állam visszaszerzése. Annak a követelése, hogy legyenek olyan szervek, amelyek fellépnek a hatalmasokkal szemben a kisemberek védelmében. Annak a követelése, hogy ne pártérdek, hanem az állampolgárok érdeke határozza meg az állam működését. Persze ennek első lépcsője az, ha a nép visszafoglalja valahogy az államot, pártok,  választás útján, vagy máshogy, de ameddig ez nem történik, egyre több lesz a titok, egyre több lesz a hiba, a katasztrófa és a halál.