Tavaly ősszel járta be a magyar sajtót az ál-holokausztmúzeum története. A Dohány utcai zsinagóga mögött, a Wesselényi utcában található pincében található Shoah Cellar igazgatója Avner Friedman izraeli ügyvéd, aki a kilencvenes években érkezett először Magyarországra.
Az álmúzeumról, és az abban található történelemhamisításról (mert másnak nehéz nevezni, hogy a tényekkel köszönő viszonyban sem lévő állításokat ad el valaki turistáknak, méghozzá pénzért) először a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár főigazgatója, Toronyi Zsuzsanna írt leleplező cikket a hvg.hu-nak, amelyben tételesen bemutatta, hogy hányféle módon téveszti meg az igazgat a látogatókat.
A teljesség igénye nélkül:
- állította, hogy az épület és a pince volt a központja a 18. században alapított pesti gettónak,
- hogy a pincében született Theodor Herzl zsidó származású osztrák-magyar író, politikus,
- sőt, még az ünnepélyes családi vacsorát is ebben a pincében fogyasztotta el bar miczvó avatása után,
- hogy 1944-ben ebből a pincéből irányította Adolf Eichmann és Kurt Becher a deportálásokat,
- és itt kínozták meg és végezték ki Szenes Hannát is.
Mindebből természetesen egyetlen szó sem igaz.
És bár gondolhatnánk, hogy az elmúlt sok hónapban – többek közt a sajtóban megjelenő írások hatására hatására – a Shoah Cellar már rég eltűnt, hiszen egy álmúzeumnak, pláne a Dohány utcai zsinagóga szomszédságában semmi keresnivalója, valójában nem ez a helyzet.
A Shoah Cellar ellen még a Mazsihisz is tiltakozott. Mint írták:
„A Mazsihisz számára a Holokauszt emlékezete kiemelten fontos és minden ezzel kapcsolatos történelemhamisítás ellen következetesen fellép. A holokauszt emlékével senki nem élhet vissza, sem politikai, sem üzleti meggondolásból. Bár szomorú, de semmiben sem befolyásol bennünket, hogy a Shoah Cellart működtető, a holokauszton nyerészkedő csaló történetesen éppen izraeli állampolgár.”
A magát holokausztmúzeumnak nevező pincében található „tárlatot” ugyanis a mai napig lehet látogatni.
Ebből lett elege civilek egy csoportjának, akik a mai napon akcióba kezdtek.
Az ügy előzménye, hogy Schőn Edina elolvasta Toronyi Zsuzsanna cikkét, illetve a többi, az álmúzeumról szóló híradást is, és bár korábban nem vett részt semmilyen aktivista tevékenységben, úgy gondolta, hogy valamit tennie kell. Ám hiába próbálkozott a hatóságoknál (a NAV-nál és a fogyasztóvédelemnél például), bár a bejelentését befogadták, az álmúzeum a folyó vizsgálatok ellenére is működik.
Nem is rosszul: becsléseik szerint – bár pontos adatokat nem tudnak mondani – de naponta körülbelül 100 turista biztosan besétál Friedman intézményébe, és körülbelül 10 eurós (bár ez az ár változhat) belépőt kifizetve megtekintheti a minősíthetetlen kiállítást.
A hatóságok tehetetlensége miatt végül úgy döntöttek, hogy ha már bezáratni nem sikerül a nyilvánvalóan kegyeletsértő és történelemhamisító helyet, legalább a turisták figyelmét felhívják arra, hogy mi található az álmúzeumban.
Ezért a mai napon szórólapok osztogatásába kezdtek, amelyen tájékoztatják az érdeklődőket arról, mire is számíthatnak, ha lesétálnak a történelem nagy eseményeit még hírből sem ismerő pincébe.
Azon túl, hogy remélhetőleg sikerül így a turistákat megvédeni attól, hogy csalás áldozatai legyenek, talán a hatóságok is figyelembe veszik végre, hogy sokakat sért egy ilyen intézmény létezése a főváros szívében, és lépéseket tesznek a hely bezáratásáért.
A tiltakozásról szóló közvetítésünket itt lehet megnézni:
