Az ellenzék nyolc éves vergődéséből való kilábalás nem azzal kezdődik, hogy elfogadjuk a Fidesz narratíváját. Ám nem is folytatódhat az a megoldás nyújtása nélküli siratókórus, ami eddig dominálta az ellenzéki közbeszédet.

Az éheztetéssel, a megbélyegzéssel, a kirekesztéssel, a gyűlöletkeltéssel morális alapon nem lehet egyetérteni egy magát humanistának valló embernek. A migrációs válságra megoldást kell adnia Európának, de a megoldás nem mehet szembe Európa keresztény értékeivel, hiszen az volna a valódi önfeladás. Többek között a klímaváltozás, és az orosz destabilizációs tevékenység miatt is nőni fog a migrációs nyomás a következő években. Erre az igazi európai válasz a kiindulási országban helyben nyújtott segítség és a stabilizáció, nem a félelemkeltés érdemi megoldások nélkül.

Mi, akik érvénytelenül szavaztunk a kvótanépszavazáson, nem azért tiltakoztunk ebben az innovatív formában, mert milliókat akartunk volna betelepíteni. Hanem azért, mert nem tudtuk elfogadni azt a hamis kérdésfeltevést, ami a probléma fenntartásában, és nem annak a megoldásában érdekelt.

Az ellenzék számára az egyetlen lehetőség a járatlan utak felfedezése, mert az eddig járt utak Fidesz kétharmadhoz vezetnek.

Ám a Fidesz által sulykolt témáknak és az ellenségképzés narratívájának az átvétele nem újítás, hanem behódolás. Ezzel az ellenzéki stratégiával csak azt lehet elérni, hogy a Fidesz gyűlöletpolitikája még jobban kiterjed, és mindenki más is masírozik utána a jobbszélre.

A demokráciát azért nem lehet már félteni, mert nem maradt semmi, csak a díszlet. Kiüresítették a demokratikus intézményeket. Az ügyészség nem indít nyomozást, a környezetvédelmi hatóság engedélyezi Paks 2-t, népszavazást csak arról lehet indítani, amiről a kormány akar. A morális alapon való érvelésre attól még szükség van a demokrácia romjainak az érdekében, mivel ha elvesztjük ezen erkölcsi alapot, nem lesz mire felépíteni az Orbán utáni demokratikus Magyarországot.

A mindenki álljon össze egy érdemi alternatíva nélküli szar-szappan-szalámi koalícióba az tuti Fidesz kétharmad. Utána azt hibáztatni, aki alternatívát akart adni, az magyarázkodás, nem pedig magyarázat. Az együttműködésnek csak a közös célokért van értelme. Ha ezt az alternatívaképző munkát meg akarja spórolni az ellenzék, akkor ismét csúnya bukta lesz a vége.

Új narratívát és politikai törésvonalakat kell képezni a magyar közbeszédben olyan témák felvetésével, amik nem csak egy szűk értelmiségi kört érintenek, hanem a hétköznapok emberei is a bőrükön éreznek. A korrupció elleni kíméletlen küzdelem, a demokratikus intézményekért való felszólalás, a migrációs kihívás humánus kezelésére való felhívás mind-mind szükséges, de nem elégséges feltétele az alternatíva képzésének.

Miért van az, hogy az EU-s forrásokkal fűtött gazdasági fellendülésből javarészt csak a fidesznek behódolt újfeudális elit profitál? Miért a multicégek zsebét tömi degeszre a kormány titkosított stratégiai szerződésekben foglalt támogatásokkal, miért nem a legnagyobb foglalkoztatási hányaddal bíró kis és középvállalkozásokat teszi versenyképessé? Miért a luxusvillák építését teszi egyszerűbbé a Fidesz, mikor egekben vannak az albérletárak? Miért épít lakott területen egészségkárosító vezetéket a kormány Cegléden? Miért hagyják, hogy terjengjen a környezetszennyezésből származó bűz Hatvanban és Miskolcon?

Ezekben a kérdésekben az a közös, hogy a Fidesz a profit és pénz mellé állt az emberekkel szemben. Akkor lehet itt valódi alternatíva Orbánnal szemben, ha a gondolkodó értelmiség, az aktív civilek és az ellenzéki pártok együtt találnak megoldást.

A szerző az LMP tagja.