A „digitális monopóliumok, melyek minden keresésünkből, megosztásunkból és lájkolásunkból profitálnak”, a Facebook, a Google és a Netflix pedig „hatalmas vagyont halmoznak fel közös digitális terünkből”.
Jeremy Corbyn brit munkáspárti vezér többek között ezzel indokolja az Edinburgh TV Festival-on ismertetett új javaslatát, mely a kreatív adóelkerülési technikáikról híres, saját területükön sokszor gyakorlatilag monopolhelyzetben lévő privát tech-cégekre különadót vetne ki a közszolgálati média finanszírozása céljából.
Jelenleg Nagy-Britanniában tévéadás vételére alkalmas eszköz birtoklása esetén tévé licensz-díjat kell fizetniük a háztartásoknak, évente százötven és fél fontot – fekete-fehér készülék esetén (nem vicc) csak ötven és felet – az ebből befolyó összegek adták a BBC 2016-17-es költségvetésének hetvenhat százalékát.
Corbyn digitális licensz-díj bevezetését javasolja, melyet a felhasználók által fizetett tévé licensz-díjjal ellentétben piac jelentős részét valódi versenytárs nélkül uraló tech-cégek fizetnének, és lehetővé tenné, hogy a belőle finanszírozott BBC „jóval hatékonyabban keljen versenyre az olyan multinacionális digitális óriásokkal, mint a Netflix, az Amazon, a Google és a Facebook”.
„Néhány nagy cég és elszámoltathatatlan milliárdos uralja közösségi tereinket és a közbeszédet”, így ideje közbelépni
– állapította meg.
A javaslat amellett, hogy a BBC finanszírozásának jelentős részét a tech-óriásokra hárítaná, lehetővé tenné hogy a jelenlegi licenszdíj-fizetők szociális helyzetük függvényében kedvezményeket kapjanak, illetve az interneten keresztül képviselőket választhatnának a vállalat felügyelőbizottságába.
Emellett a BBC-t kötelezné, hogy szolgáljon egyenlőtlenségi jelentésekkel, beleértve szerkesztőinek, műsorkészítőinek és minden tartalomgyártásért felelős alkalmazottjának – legyen belsős vagy külsős – társadalmi osztályhelyzetét.
Corbyn ugyanezen reform keretében támogatható, közhasznú jogi státuszt adna azon szervezeteknek, melyek non-profit módon oknyomozó újságírást végeznek, tekintve hogy ez is a közszolgálat egy formája. Ezen szervezeteket szintén az internetes multik finanszíroznák, egy erre a célra létrehozott alapon keresztül.
Nem kétséges, a fent említett cégek költségvetése meg se érezné, ha a brit közszolgálati média egy részét, valamint oknyomozó újságírókat kéne finanszírozniuk – eddigi adózási moráljuk alapján kérdéses azonban, hogy még ha törvény is születik a javaslatból, be lehet-e hajtani rajtuk a pénzt.
Az sem világos, hogy mennyi lenne az annyi, és mely cégeknek kell majd fizetniük – valószínűleg az egyes iparági szereplők piaci részesedésük alapján lesznek hozzájárulásra kötelezve.
