Görögország mai nappal sikeresen befejezi utolsó segélyprogramját, és ezzel nyolc év után megszabadul a Nemzetközi Valutaalap (IMF), az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank által alkotott trojka gyámságától. A görög gazdaság növekedési pályára állt, de az elvesztegetett évtized társadalmi katasztrófáját még hosszú ideig nyögni fogják a polgárok.

A 2008-ban, az Egyesült Államokból induló pénzügyi válság 2009-re gyűrűzött be Görögországba, a kormányzat ebben az évben jelentette be, hogy a korábbi számításokhoz képest jelentősen megugrott a költségvetési hiány. A bejelentés pánikot okozott a befektetők körében, Görögország pedig nemzetközi pénzügyi támogatásért folyamodott.

A trojka 2010-ben, 2012-ben és 2015-ben három segélycsomag keretében összesen 289 milliárd eurós hitelt folyósított Athénnak, amelytől cserébe fiskális szigort és kemény megszorításokat követelt.

A makrogazdasági mutatók mára helyreálltak, a gazdaság enyhén növekszik, a hitelkamatokat nem számolva pedig a költségvetés is a pozitív tartományban van: a brutális megszorítások hatására mára a kormányzatnak több a bevétele, mint a kiadása.

Az egy évtizedig húzódó válság azonban negyedével csökkentette a görög gazdaság méretét, vagyis az ország nemzeti összterméke még mindig 25 százalékkal alacsonyabb, mint a válság előtti utolsó évben.

It’s official! #Greece‘s tragedy is ‘over’ as its bailouts end. But #GDP still 25% smaller than before the start of the financial crisis! pic.twitter.com/iuDnh4XoAi

— jeroen blokland (@jsblokland) August 20, 2018

A munkanélküliség még mindig a legmagasabb szinten van az uniós országok között, igaz a majdnem 28 százalékos csúcshoz képest mára 20 százalék alá csökkent. Jamie McGeever, a Reuters pénzügyi szakértője emlékeztetett: megszorítások miatt hozzávetőleg félmillió görög vándorolt ki otthonából, az öngyilkossági ráta és a depressziós esetek száma pedig látványosan megugrott az elmúlt években.

As Greece exits international bailout programmes, it’s worth remembering:
– 500k people, mostly young, emigrated
– Unemployment hit 27.8% (still >20%)
– Youth unemployment reached 60%
– Economy shrank by 25%
– Debt/GDP ballooned to 180%
– Suicide & depression rates rose sharply

— Jamie McGeever (@ReutersJamie) August 20, 2018

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) statisztikái szerint a közel tízmilliós lakosság harmada még mindig a szegénységi küszöb környékén él. A háztartások jövedelme 30 százalékkal alacsonyabb, mint egy évtizeddel ezelőtt, a népesség ötöde pedig nem képes fedezni legfontosabb kiadásait, a lakhatási költségeit, az elektromos áramot vagy épp a törlesztőrészleteket.

Az ilyen hatalmas társadalmi károkkal járó gazdasági kiigazítás értelemszerűen ellenállással is járt.

Sokan már a 2010-es évek elején meghúzták a vészharangot, mondván a megszorításokra és költségvetési szigorra alapozó megoldások egyáltalán nem hatékonyak. Világhírű közgazdászok figyelmeztették Brüsszelt és Berlint a megszorítópolitika veszélyeire, és helyette a gazdaság nagyszabású állami befektetések általi felpörgetését javasolták.

Larry Elliott, a The Guardian gazdasági szerkesztője szerint a megszorítás hívei mondhatják, hogy mégis igazuk volt, hisz lám-lám, újra növekedő pályára állt a görög gazdaság. Csakhogy Elliott szerint ilyen hosszú idő alatt a görög gazdaság szükségszerűen nőni kezdett volna, a kérdés inkább az, hogy lehetett volna-e hatékonyabban és a társadalmi károkat minimalizálva helyreállítani a görög gazdaságot. A szakértő válasza egyértelműen igen: szerinte a megszorítások helyett a nagy állami befektetések mindkét szempontból jobban vizsgáztak volna.

A megszorítások éveken át tartó, olykor erőszakos összecsapásoktól sem mentes tiltakozásokat váltottak ki Görögországban, a tiltakozási hullámon pedig felemelkedett a megszorításellenes, újbaloldali Sziriza, amely a hagyományos pártok összeomlása után megnyerte a 2014 legvégén tartott választásokat.

Alexisz Ciprasz kormánya 2015 első felét azzal töltötte, hogy próbálta meggyőzni a trojkát a fiskális szigor enyhítésére, ám végül nem járt sikerrel, így népszavazást írt ki az év második felére esedékes újabb mentőcsomagról. A 2015. július 5-én megrendezett referendumon a szavazók 61 százaléka nemet mondott az új program feltételeire, ám Brüsszel és Berlin így sem volt hajlandó irányt váltani. Cipraszék így arra kényszerültek, hogy válasszanak a népakarat és az eurozóna tagság között, az európai jobboldali és liberális média korábbi rémhírterjesztése ellenére (hogy ti. a Sziriza kilépne az EU-ból), Athén végül az utóbbi mellett foglaltak állást.

A baloldali miniszterelnök, aki a népszavazás után újabb választásokon erősítette meg pozícióját, idén júniusban azt nyilatkozta, a mentőcsomag lejárta után kormánya szeretne a „szociális államra” fókuszálni, és enyhítené a válság által leginkább sújtott rétegek terheit, rendezné a bérek helyzetét, de a vállalati adókon is csökkentene.

Kérdés, hogy mekkora mozgástere marad a mentőcsomag mai hivatalos lejárta után, hiszen az államadósság még most is hatalmas, és pár éven belül, egy újabb „piaci pánik” esetén újabb válságspirált indíthat be.

Emellett a nemzetközi szervezetek ezután is figyelni fognak a szigorú pénzügypolitikára. Pierre Moscovici gazdasági és pénzügyi EU-biztos kabinetfőnöke épp ma írta ki a Twitterre, hogy szeptember 10-én a trojka képviselői Athénba látogatnak, hogy megvizsgálják a jövő évi görög költségvetést.

European Commission, @ecb, @ESM_Press and @IMFNews will come back to #Greece on 10 September to monitor progress and discuss 2019 draft budget @EU_Commission @pierremoscovici

— Olivier Bailly (@OlivierBaillyEU) August 20, 2018

A katasztrofális társadalmi hatásai mellett a megszorítópolitika – főként ahogy az a görög válság idején kicsúcsosodott – más hosszú távú negatív hatásokkal is járt az egész Unió számára.

A Görögországnak adott hitelek nagy részéből főként a francia és német bankok profitáltak, csupán öt százaléknyi összeg ment ténylegesen a görög államháztartás segítésére. Miközben tehát a bankok és magánhitelezők mentesültek a válság káros hatásai alól, a cechet a görög állampolgárok fizették meg, a károkat is nekik kellett elszenvedniük.

A dolgok ilyen együttállása jelentősen megrendítette a demokráciába, a népakarat elsőbbségébe vetett hitet: az egész görög és európai társadalom azzal szembesülhetett, hogy a pénzintézetek stabilitása sokkal fontosabb a politikusoknak, mint választóik saját – akár népszavazás útján is kifejezett – érdekei.

És miközben Brüsszel elvágott szinte minden utat a megszorítópolitika baloldali kritikája előtt, teret engedett az idegengyűlölő, rasszista jobboldal demagógiájának. Portugália kivételével – ahol a megszorításellenes baloldal sikeresen és népszerűen kormányoz, visszafordítva a korábbi szigorú intézkedéseket – a megszorításellenes politika mára teljesen kifulladt Európában, központi helyét pedig a migráció kérdése vette át.

Az Unió és az eurozóna tehát nem sokat tanult a válságból: az eurozóna által követelt szigorú pénzügypolitikája továbbra is főként az erős, exportorientált német gazdaság érdekeit szolgálja, miközben a gyengébb iparral rendelkező déli tagállamok kezét megköti a fejlődésben. A szolidárisabb EU iránti kívánalmak nem épültek be az unió DNS-ébe, és a göröghöz hasonló válságok bármikor kialakulhatnak más tagállamokban. Az olasz államadósság jelenleg is gigantikus mértéke például félelemmel tölt el rengeteg elemzőt, akik szerint a görög válság után nemsokára az olasszal kell foglalkoznia Európának.

Frissítés (17.50) – A mentőcsomagoktól igen, a megszorítópolitikától nem szabadul Görögország

Az Új Egyenlőség magazin rövid kommentárt tett közzé Facebook-oldalán, amelyben ráerősítenek a cikkünkben is szereplő állításra, mely szerint Brüsszel továbbra is erős ellenőrzés alatt tartja majd Athén gazdaságpolitikáját.

(via The Guardian, The New York Times)