Nemrégiben a magyar sajtón is végigpörgött, hogy Alexandria Ocasio-Cortez személyében egy magát demokratikus szocialistaként meghatározó fiatal jelöltje nyerte meg a Demokrata Párt képviselő-jelöltségét New York egyik körzetében. Ocasio-Cortez egy nehézsúlyú demokratát ütött ki a nyeregből, Joe Crowleyt, aki 1999 óta, vagyis majdnem húsz éve tagja az amerikai Képviselőháznak.

A fiatal, latina politikus meglepetésszerű győzelme ráirányította a figyelmet a két nagy amerikai párt egyikén, a Demokrata Párton belüli folyamatokra, pontosabban arra, hogy a Bernie Sanders nevével fémjelzett baloldali irányvonal egyre nagyobb súlyra tesz szert a centrista-liberális irányultságú fősodorral szemben.

Bernie Sanders évtizedek óta következetesen képviseli az önmaga által „demokratikus szocializmusként” meghatározott irányvonalát, de jelentősége igazán a 2016-os elnökválasztási kampányban és Donald Trump győzelme után nőtt meg, amikor rengeteg amerikai állampolgár döbbent rá a hagyományos demokrata elit irányvesztettségére és korruptságára.

Ugyan a demokrata előválasztáson alulmaradt Hillary Clintonnal szemben, de Sanders arra használta az elmúlt két évet, hogy tömegmozgalmat építsen, amely megreformálná, balra húzná a pártot, és új, autentikusabb politikusokat hozna helyzetbe.

És itt érkezünk meg 2018-hoz. November 6-án az USA-ban ún. „félidős választásokra” (midterm elections) kerül sor:

ezen a napon újraválasztják a Szenátus harmadát, illetve a Képviselőház egészét. Emellett 39 államban és szövetségi területen kormányzót is választanak, valamit rengeteg állami és helyi szintű választásra is sor kerül.

Most zajlanak – és egészen szeptember középéig tartanak – azok az előválasztások, amelyek eldöntik majd, a két nagy párt kit is indít egy-egy egyéni képviselői választókerületben, vagy épp egy-egy szenátusi és kormányzói pozícióért. A sandersista demokratáknak tehát ezeken az előválasztásokon kell bizonyítaniuk erejüket.

És bizonyítottak is.

Bő másfél évvel ezelőtt, 2017 legelején Sanders elnöki kampánystábjának néhány vezető beosztású tagja, illetve Cenk Uygur, az amerikai alternatív baloldali médiaszcéna zászlóshajójának, a The Young Turks-nek a vezetője életre hívott egy politikai akciócsoportot, melynek célja épp az, hogy demokratikus szocialista jelölteket támogasson, és kiüsse a ringből a régi elit korruptnak vagy hiteltelennek ítélt tagjait.

A Justice Democrats névre hallgató kezdeményezés összesen kb. száz jelölt mögé állt be az idei félidős választások kampányában, ami a több száz választás előtt álló pozícióhoz képest természetesen még kevés, ám egy másfél éves szervezettől mindenképp figyelemre méltó.

Közülük ezidáig ketten szerezték meg a demokraták kormányzójelöltségét, 21-en pedig egy-egy képviselői választókerületben nyerték meg az előválasztást, és váltak így a párt hivatalos jelöltjévé.

A győztesek között találunk még Ocasio-Cortezhez hasonló kaliberű meglepetéseket. A kedden a Vermont állambeli demokrata kormányzó-jelöltséget megszerző Christine Hallquist lett az Egyesült Államok történetének első nagypárti transznemű kormányzójelöltje, és valószínűsíthető győzelme esetén első transz kormányzója is lesz.

A Michigan állam 13. sz. kongresszusi körzetében a demokrata jelöltséget megszerző Rashida Harbi Tlaib, és a minnesotai 5. sz. körzetben győzedelmeskedő Ilhan Omar személyében az amerikai szövetségi képviselőház megkaphatja első muszlim női tagjait is – és mivel két erősen demokrata körzetről van szó novemberi győzelmük már most borítékolható.

Fontos jelölt még Randy Bryce, aki Wisconsin 1. sz. körzetében szerezte meg a jelöltséget kedden. Ez a körzet azért kiemelkedő fontosságú, mert mostanig a Republikánus Párt egyik vezetőjének, Paul Ryan alsóházi elnöknek a körzete volt. Ryan nemrég bejelentett visszavonulása miatt  a vasmunkásként dolgozó Bryce jó eséllyel indul ebben a választókerületben, és ősszel szimbólumává válhat az országon végigsöprő politikai átrendeződésnek.

A 2018-as félidős választás lesz az első ilyen jellegű megmérettetés Donald Trump elnöki mandátuma idején, és a demokraták azt remélik, megtörhetik az egypárti uralmat Washingtonban.

Az NPR számításai szerint szinte biztos, hogy demokrata többség válthatja fel a republikánus uralmat a Képviselőházban, az elmúlt egy évben lezajlott időközi eredményeit figyelembe véve a közszolgálati rádió úgy számol, akár 63-mal is növekedhet a demokraták mandátumainak száma a 435 fős törvényhozó-testületben.

Az NPR becslése azért is megbízható, mert a 2010-es félidős választásokon tapasztalt republikánus cunamit is sikerült ezzel a módszerrel előrevetíteniük.

A kormányzói székek eloszlásában is elmozdulás várható, a Szenátusban azonban minden valószínűség szerint megmarad Trump szűk többsége.

A demokraták várható térnyerésében óriási szerepet játszik, hogy a párt szavazóbázisa jelenleg sokkal lelkesebb, mint jobboldali riválisaiké. A Sanders-tábor folyamatos mozgalomépítése, a centristák és baloldaliak közötti szakpolitikai és ideológiai viták a korai Obama-éra óta nem látott mobilizációt, pezsgést eredményeztek. Bernie-nek tehát óriási szerepe lesz a november 6-i választások kimenetelében.