A Hír TV keletkezése, átalakulása, visszaalakulása az Orbán-rendszer egyik strukturális hiányosságának a kiküszöbölését jelenti.
A hivatalos-nyilvános-alkotmányos államtól és a magánvállalatoktól az (informális) orbáni „mély állam”-hoz került (ellenszolgáltatás nélkül kisajátított) vagyonelemeket – a jognak tett szimbolikus szívesség gyanánt – az Orbán Viktor magyar miniszterelnök udvarához tartozó megbízottak nevére szokás íratni.
(Kérem a fönti mondatot alaposan megfontolni, drága olvasó.)
Formailag nem, de a gazdasági-politikai valóságban e vagyonelemek fölött Orbán Viktor miniszterelnök úr és apparátusa rendelkezik, a kegyencek személyi luxusán túl (ami pénzben lényegtelen apróság) a vagyon hatalmi-politikai célokat szolgál. Ezt a vagyont a költségvetésre vonatkozó (bár iszonyúan laza, és így is kijátszott) megkötések nélkül használhatja a nemzet vezetője népe irányítására, és a kormánypártot helyettesítő párhuzamos hatalom („mély állam”) költségeinek fedezésére. (A sajtó is az államapparátus egyik válfaja, még plurális rendszerekben is.)
Ezt a megvesztegetően egyszerű szerkezetet egyetlen kockázat fenyegeti: a jogilag birtokon belüli megbízott föllázad, hűtlenné válik, mint Simicska, és saját párhuzamos államot (paraállamot, „mély államot”) kezd építeni magának. (Ez már a korai hűbériség, a patrimoniális királyság korában is gond volt: ezek a szisztémák hasonlítottak Orbán Viktor úr mai innovációira.)
Mivel az orbáni „mély állam” lényege az informalitás (jogon és nyilvánosságon kívüliség), nyilvános jogszabállyal nem lehet biztosítani a nemzet vezetőjének a kisajátított (esetleg „királyi adományként” a kegyenceknek haszonélvezetre átengedett) vagyonok, vállalatok, nagybirtokok, erdők, vadászterületek, üzemek, bányák, üdülővárosok, médiák, szállodák, kastélyok, ingatlanüzletek, építőipari és kereskedelmi, turisztikai, közlekedési cégek stb. fölötti abszolút rendelkezését. Világossá kell tenni, hogy ezek dr. Orbánéi.
Ehhöz állandóan fönnálló fizikai fenyegetésre van szükség. Most nyilvánvalóvá tették, hogy így van. Simicska urat nem könnyű megijeszteni. Az, hogy lemondott összes vállalatairól (kivéve egy kecskefarmot), mutatja: helyreállt a rend, senki nem használhatja Orbán ellen az Orbán ellenőrzése alá beterelt párhuzamos népgazdaságot és „mélyállami” hálózatot, mert különben.
Szeptemberben a nemzet vezetője szerint a leszámolások újabb sorozatára kerül sor, a médiarendezésen túl nyilván tudomány- és kultúraszabályozást várhatunk a határokon átívelő, teljes duna-medencei pofabefogás, hapták és engedelmesség rendszerbe foglalása és tökéletesítése érdekében.
Mindezt azonban csak úgy lehet hiánytalanul és sarkosan végrehajtani, ha a „mély állam” irányított gazdaságának olyan ispánjai és gazdatisztjei, mint a „Mészáros Lőrinc” jelképes név alatt ismert Orbán-menedzsment és tulajdonkezelés vezetői tudomásul veszik, hogy a több száz méter mély szakadék szélén eszközölt hazafias ülepen rúgás terhe mellett engedelmeskedniük kell, hiszen síron túl is érvényes hűséggel tartoznak a beléjük életet (és hatalmat) lehelő nemzet- és államvezetőnek, államtulajdonosnak, most és mindörökké.
Igen sajnálatos, hogy egyfajta kritikai hang – amelynek a megszólalása közvetve az orbáni államrendszernek, illetve a rendszer egyik kisebb üzemzavarának volt köszönhető – elnémul, akármilyen tisztátalan volt a pénz eredete, amely ezt lehetővé tette. Az üzemzavar elhárult, a körkörös egypártrendszer fejlődik és egységesül, irányítása pedig – a kezdeti nehézségek után – egyre üzemszerűbb, szakszerűbb, már ha az elnyomás szakma.
