Újabb részletes elemzést publikáltak félelem témakörben, a kutatók ezúttal Orbán beszédeit elemezték 1999-től kezdődően. A kormányfő beszédeiben 2004 óta jelentősen megnőtt a félelem- és szorongáskeltő kifejezések használata. A háború témakörére egyre nagyobb, a kormányzatra és gazdaságpolitikára viszont egyre kisebb hangsúlyt helyez beszédeiben a miniszterelnök.
Ebben persze semmi meglepő nincs (már csak azért sem, mert hasonló eredményeket már jóval korábban is publikáltak kutatók), noha fontos, hogy amit intuitíve érzékelünk a politikai történésekről, az adatokkal is kimutatható, igazolható legyen. A szerzők 41 Orbán-beszédet elemeztek: az évértékelőket, valamint a március 15-i és tusnádfürdői beszédeket. A főbb eredmények szerint Orbán 2014 óta erőteljes militáns hangnemre váltott, beszédeiben a migránsok, az EU, valamint az iszlám témájához egyre gyakrabban kapcsol háborús, katonai kifejezéseket. Továbbá egyre változatosabb szókinccsel próbálja előidézni az állampolgárokban az elesettség-, kilátástalanság- és félelem érzését.
Orbán Viktor tehát azt szeretné, ha a félelem és szorongás dominálná az őt követő magyar állampolgárok érzelemvilágát. Félelem a migránsoktól, Sorostól, vagy egyszerűen csak attól, hogy elveszítik a munkájukat:
az Orbán által megcélzott félelmek tárgyának skálája széles, ezért is férhet bele annyi típusú Fidesz szavazó. És ezt a célt segítették a migráns- és Soros-ellenes plakátkampányok, a kvótanépszavazás, valamint a nemzeti konzultációk sora is.
De miért is jó Orbánnak, ha a magyarok félnek a migránsoktól, Sorostól és az EU-tól? Erre a kérdésre politikai pszichológiai kutatások adhatnak választ. Az érzelmek és politikai cselekvés viszonyát vizsgáló elemzések két fő kérdésre keresik a választ: hogyan befolyásolják a különböző érzelmek a döntéshozatalt, és mennyire körültekintő (vagy éppen elhamarkodott) döntés születik különböző érzelmi állapotokban? Mennyi időt töltenek információszerzéssel az állampolgárok, mielőtt döntést hoznak egy-egy kérdésben?
Egy 2013-as tanulmány szerint a szorongásra hajlamos emberek kerülik az interakciót más ismeretlen emberekkel. Ez az Orbán-beszédek kapcsán azért lehet érdekes, mert
ha valóban sikerül a beszédekkel a szorongást kiváltani a hallgatóságból, úgy vélhetően az Orbánt támogatók kisebb valószínűséggel érintkeznek a gyűlöletkeltés tárgyát képező migránsokkal, vagy olyanokkal, akik közel állnak hozzájuk. Ebben az esetben Orbánnak nyert ügye van, hiszen az őt támogatók saját tapasztalatot nem szereznek a migránsokról, és nagyobb eséllyel fognak arra a képre támaszkodni, amelyet ő, valamint a kormánypárti média sugall feléjük.
Azt mondjuk jó, ha tudja Orbán, hogy számos tudományos kutatás eredménye szerint a szorongás növeli a tájékozódással eltöltött időt egy döntés meghozatala előtt, és hogy emiatt a szorongó embereket alacsonyabb pártokhoz kötődés, pártokkal való azonosulás jellemzi. Noha azt is érdemes hozzátenni, hogy a részletesebb tájékozódás nem feltétlenül jelenti a rendelkezésre álló információforrások diverz áttekintését, gyakori, hogy minél inkább szorong valaki, annál hajlamosabb a szorongását erősítő információknak még jobban utánanézni.
Végül felhívnám arra a figyelmet, hogy a 444 riportja szerint a kutatók álnéven publikálták az elemzést. Noha jelen írásnak nem közvetlen tárgya az MTA finanszírozási átalakítása körül zajló botrány, azt mindenképp érdemes ezzel kapcsolatban megemlíteni, nem fest túl biztató jövőképet, hogy egy ilyen lényeges tanulmányt a szerzők nem mernek saját névvel vállalni. A kutatás kivitelezése ugyanis szakmai szemmel nézve korrektnek tűnik. Ilyenre példa, hogy tudományos kutatást ne vállaltak volna névvel a szerzők, korábban nem nagyon volt. Reméljük, hogy ez nem egy folyamat kezdete, és nem válik gyakorlattá, hogy minden olyan eredményt, ami nem kifejezetten pozitív színben tünteti fel miniszterelnökünket, álnéven publikálnak a kutatók.
