Magyarország nagyon rossz irányból közelíti meg az abortusz témakörét, amit csak tovább rontanak a Kásler-féle „abortusztörvény nélkül 20 millió ember élhetne Magyarországon” – kijelentések, Orbán Viktor nőkkel való „megállapodása” és Novák Katalin családügyi államtitkár szintén botrányos megnyilvánulásai.
Amellett, hogy a magyar népesség megmentésének minden terhét és felelősségét egy az egyben a nőkre hárítja a kormány a választások óta, vallási kérdést is csinál a családalapításból – vagy éppenséggel a nem alapításból.
A felelősségteljes családvállaláshoz azonban (rengeteg más mellett) az egész országra kiterjedő, egységes szexuális nevelésre lenne nagy szükség, nem pedig az abortusz kriminalizációjára.
Az Egyesült Királyságban 2007-ben hosszú távú szexuális nevelőprogram indult a tinédzserkori terhességek óriási aránya miatt. A szexuális nevelés jóval túlmutat az egyszerű felvilágosításon, vagyis a szaporodás biológiai és technikai részletein – ennél sokkal átfogóbban álltak a kérdéshez, aminek meg is lett az eredménye. Hosszú folyamat volt ugyan, de mára 50 százalékkal csökkent a tinédzserkori terhesség rátája a szigetországban. Az eredményhez többek közt az is hozzájárult, hogy könnyebben hozzáférhetővé tették a fogamzásgátlókat a fiatalok számára.
Eközben idehaza 2005 óta stagnál a tinédzserkori terhességek száma, pedig akár jelentősen csökkenhetne is, ha a kormány az abortuszok számának csökkentésének érdekében sokkal több energiát fektetne a prevencióba és az edukációba a stigmatizáló abortuszellenesség helyett. Annak ellenére, hogy az elvégzett abortuszok száma egyre kevesebb Magyarországon, még mindig körülbelül 30 ezer beavatkozást végeznek el, a KSH adatai ráadásul arra is rámutatnak, hogy az éves abortuszszámok csökkenésével egyre alacsonyabb az azt igénybevevő nők átlagéletkora is:
a 15-19 évesek körében évek óta nem csökken jelentősen a terhességmegszakítások száma.
Szakemberek szerint a megelőzés legjobb módja az alapos tájékoztatás, a felelős és öntudatos életre való felkészítés és a fogamzásgátló szerek elérhetővé tétele.
A szexuális edukáció bár úgy-ahogy része a tanrendnek, igazából teljesen szabad kezet kapnak az intézmények a kivitelezéshez, így az órák minősége és tartalma nagyon eltérő – például még az sem egységes, hogy ki a felvilágosító személy: lehet a védőnő, a biológiatanár, az osztályfőnök, ritkábban pedig szakértő.
A KSH adataiból az is jól látható, hogy Magyarországon jelenleg is szoros összefüggés van a terhességmegszakítások száma, az iskolázottság és az anyagi háttér között: az észak-magyarországi és dél-dunántúli régiókban uralkodó munkanélküliség, mélyszegénység és alacsony iskolázottság mellett a terhességmegszakítások száma is kiemelkedően magas. Amellett, hogy égető szükség mutatkozik a szexuális edukációra, az egészségbiztosítási rendszert is muszáj lenne kedvezőbbé tenni, ugyanis rengetegen nem engedhetik meg maguknak a többezer forintos fogamzásgátló tablettát, vagy óvszert.
Az Erópai Unió például 2015 óta ajánlja, hogy tagállamai recept nélkül biztosítsák az esemény utáni tablettát, ám ezt Málta, Lengyelország és Magyarország jelenleg megtagadja. Ellenben például Romániában az egészségbiztosítással rendelkező nők receptre ingyen jutnak fogamzásgátló tablettához, az Egyesült Királyságban Walesben, Észak-Írországban és Skóciában ingyenes, Angliában pedig nagyon olcsó a tabletta.
Megfelelő iskolai szexuális nevelés hiányában Magyarországon többekt közt a Yelon nevű portál segít a 10–18 éves fiatalok testképével, énképével, kapcsolataival, szexualitásával összefüggő kérdésekre válaszokat adni.
