2 éve nem közöl adatokat a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) a fagyhalál áldozatairól Magyarországon – emlékeztet a Magyar Sztociális Fórum (MSZF).
A KSH utoljára 2017. október 15-én frissítette adatait a „Túlságosan nagy hideg hatásai” következtében elhunytak számáról, és 238 főt jelzett 2016-ra vonatkozóan. Adata 35 fővel meghaladta az MSZF időarányos kimutatását (203 fő), azóta azonban nem közölt frissebb adatot sem 2017-ről, sem a legutóbbi télen kihűltek számáról.
Az MSZF szerint 2017-2018 telén 200-an szenvedtek fagyhalált.
Az talán kevésbé tűnik meglepőnek, hogy a KSH már nem közöl ilyen adatokat, hiszen jól látható a tendencia, és nem csak a statisztikai hivatalnál, hogy a kényes (mármint az állam számára kínos) kérdésekben igyekeznek minél kevesebb adatot nyilvánosságra hozni. Egyébként – természetesen ki nem mondva – így törölték el a létminimum számítást is.
Az, hogy Rétvári Bence államtitkár következetesen képtelen válaszolni arra az egyszerű kérdésre, hogy vajon hányan haltak meg télen a hideg miatt, szintén nem túl meglepő, hiszen a kormánypárti politikusok tökélyre fejlesztették a nem válaszolás képességét.
Hogy Lázár János szerint nem az állam dolga, hogy a telente halálra fagyó embereken segítsen, az sem valószínű, hogy sokakat meghökkentett volna (egyébként ő sem volt képest arra, hogy egy egyszerű számot kiejtsen a száján).
Mindez pedig óriási probléma.
Mert mindaddig, amíg a kormány körme szakadtából titkolja, hogy telente hány magyar állampolgárnak kell olyan végtelenül fájdalmas és embertelen halált halnia, ami elkerülhető lenne pusztán odafigyeléssel, a szociális védőháló megerősítésével és emberségesebb hozzáállással, addig a magyar kormány ezeket az embereket eltünteti, emléküket meggyalázza.
A fagyhalál elsősorban olyan sérülékeny csoportokat érint, mint az idősek, a betegek, a gyerekek, a szegénységben élők. Nem csak az utcán, de fűtetlen otthonaikban is rengetegen hűlnek ki anélkül, hogy bárki rájuk nyitná az ajtót. 700 ezer magyar nem tudja anyagi okok miatt megfelelően melegen tartani az otthonát.
Elfogadhatatlan, hogy a kormány pusztán azzal a szándékkal, hogy néhány statisztikai adatot megkozmetikázzon, pont ezeknek az embereknek a halálát tünteti el szem elől, miközben semmit nem tesz érdemben a probléma felszámolására.
Attól nem halnak meg kevesebben, hogy Rétvári Bence nem mond ki egy számot. Attól nem fenyeget kevesebb embert a veszély, hogy a KSH úgy tesz, mintha nem lenne itt semmi látnivaló.
Pusztán azzal, hogy ezek a számok (amik mögött, nem lehet elégszer hangsúlyozni, emberi életek vannak!) nyilvánosak, a probléma érzékletessé válik, el lehet(ne) kezdeni azon gondolkodni, hogy mi a megoldás, el lehet(ne) kezdeni tenni valamit azért, hogy ne kelljen minden évben telente százaknak halálra fagyniuk pusztán azért, mert elesettek.
Épp ezért őrületesen nagy felelőtlenség még a puszta számadatokat is ellopni ezektől az emberektől, ha már az életüket és a nevüket nem sikerült megtartanunk. Nem ezt érdemlik. Sem ők, sem sokmillió magyar honfitársunk, akik hasonló élethelyzetben várják a következő telet.
