A Világgazdasági Fórum női egyenjogúságot vizsgáló rangsorának adatai szerint 10 év alatt semmit sem fejlődött a magyar nők helyzete, miközben nemhogy egész Európa, de a világ kétharmada is elhúzott mellettünk.

Az Átlátszó a „The Global Gender Gap” című kutatás adatait elemezte most ki, ami gazdasági, oktatási, politikai és egészségügyi szempontból értékeli az adott országban élő nők helyzetét. Ennek a négy szempontnak az átlaga adja ki a végső pontszámot, majd  az országok rangsorát.

(Forrás: Átlátszó)

A pontszámok alapján Magyarország szinte pontosan ugyanúgy teljesített 2006-ban mint 2017-ben – tehát lehet azzal takarózni, hogy nem romlottak az eredményeink, az viszont elég beszédes, hogy ezidő alatt mihez kezdett a többi ország. 2010 óta Magyarország egyre inkább leszakad a globális átlagról:

2006-ban még az 55. helyen álltunk, 2017-re már a 103. helyre csúsztunk le – vagyis igazából mi egy helyben toporogtunk mindvégig, csak a világ ment el mellettünk. Európai viszonylatban még durvább a lemaradásunk: a vizsgált 44 európai ország közül 2017-re a 43. helyre zuhantunk vissza – nálunk már csak az utolsó helyen végző Törökországban rosszabb a helyzet.

A számok nem hazudnak, a kormány viszont megfontolhatná, hogy egyszer végre nem csak elengedi a füle mellett a kritikákat, és tagadja a problémák puszta létezését is. Elég csak az utóbbi néhány hétre visszaemlékezni, rögtön két példa is akad: a családbarát Fidesz család- és ifjúságügyért felelős államtitkára, Novák Katalin az Európai Parlament Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottsága által Magyarországgal szemben megfogalmazott kemény bírálatot előre megírt kamunak állította be, de itt vannak a Fidesz EP képviselői is, akik már hatodik alakalommal tartózkodtak, amikor a nők jogainak megerősítése volt napirenden az Unióban.

Pedig bőven lenne mit tenni: a női egyenjogúságért küzdő civil szervezetek munkáját sokszor direkt akadályozzák, nagyon alacsony a nők aránya a politikai döntéshozó pozíciókban és persze még mindig ott lóg a levegőben a nők elleni és a családon belüli erőszak megfékezéséért létrehozott Isztambuli Egyezmény, amit hiába írtunk alá, addig nem léphet érvénybe, amíg nincs kiépített intézményrendszerünk, amely segíthetne a családon belüli erőszak áldozatainak, emellett a rendőrség és az ügyészség sincs felkészülve az esetek megfelelő kezelésére. A nemek közötti egyenlőség szakpolitikája ráadásul családpolitikává általánosult, így a kormány számára gyakorlatilag csak az a nő létezik, aki szül is.

(címlapkép: MTI / Koszticsák Szilárd)