A kaliforniai Disneyland vidámpark dolgozói minimálbérének emelése az amerikai belpolitika fókuszába került a hónap elején. Bernie Sanders, aki az amerikai baloldal egyik vezéralakja, évek óta küzd a minimálbérek emeléséért országszerte, konfrontálódva a minimálbér koncepcióját ellenző konzervatívokkal is, folytatva a mintegy százötven éve zajló vitát.

Bernie Sanders amerikai szenátor Vermont államból 2016-ban az amerikai Demokrata Párt elnökjelöltségéért indult az előválasztáson, de szoros versenyben alulmaradt Hillary Clintonnal szemben, akit viszont aztán Donald Trump győzött le a választáson. Bernie Sanders csapatából sokan gondolták, hogy ha ő indulhatott volna a demokraták színeiben Trumppal szemben, akkor nyert volna. Ezért nem adták fel a küzdelmet az előválasztási vereség után, és sok megfigyelő szerint Bernie Sanders 2020-ban újra beszáll az amerikai elnöki székért folyó versenybe.

Ezt a vélekedést alátámasztja az is, hogy a szenátor folyamatosan járja Amerikát és gyűléseket tart, illetve mások által szervezett rendezvényeken mond beszédeket. Június 2-án éppen a kaliforniai Anaheim városában járt, ahol a Disneyland vidámpark dolgozói tartottak nagygyűlést.

A dolgozók azért gyűltek össze, hogy támogatást szerezzenek a minimálbérük emeléséhez. Még május 1-én nyújtották be Anaheim Város Önkormányzatához huszonkétezer aláírással a népszavazási kezdeményezésüket, melyben

azt kérik, hogy a város tegye kötelezővé Disneyland számára a tizenöt dolláros (kb. négyezer forint) óránkénti minimálbér bevezetését.

(Ez egy nyolcórás állásban havi hatszáznegyvenezer forint bruttó fizetést jelent, ami a magyar fizetésekhez képest soknak hangzik, de ott a megélhetési költségek miatt elég nyomorúságos; lejjebb erről részletesebben.)

Az aláírások ellenőrzése még zajlik, eredmény június végére várható, de a minimálisan szükséges tizennégyezer-ötszáz minden valószínűség szerint meglesz. Ekkor elképzelhető, hogy a város képviselő-testülete megszavazza az indítványt, és rögtön rendelet lesz belőle, de ha nem, akkor novemberben helyi népszavazás lesz erről. Ebben az esetben a helyi lakosságot kell meggyőzni, ezért idejekorán elkezdték a gyűlések szervezését. Megjegyzendő, hogy Amerikában helyi önkormányzatok is megállapíthatnak minimálbért, szövetségi államok is, és a szövetségi kormányzat is. Sok városban már, mint New York, Seattle, San Francisco vagy az Anheimmel szomszédos Los Angeles, a minimálbér most is tizenöt dollár. A szövetségi minimálbér hét dollár huszonöt cent.

Disneyland egy kirívó esete az alacsony bérű dolgozók megélhetési problémáinak.

Anaheim városa az egyébként is drága Kalifornia egyik legdrágább megyéjében, Orange Countyban („Narancs megye”) van, Los Angeles városa mellett közvetlenül déli irányban.

A McKinsey Global Institute jelentése szerint a negyvenmillió lakossal rendelkező Kaliforniában a lakáshiány katasztrofális méreteket öltött. A lakosság számához viszonyítva körülbelül három és fél millió lakással van kevesebb a szükségesnél, ami miatt a lakbérek és lakásárak az egekbe szöktek. Ezen belül Orange County még rosszabb. Az átlagos lakbér itt kétezer dollár (kb. ötszáznegyvenezer forint) de még egy kicsi, egyszobás, ötven négyzetméteres garzonlakás („studio”) is majdnem ezerhétszáz dollár havonta (kb. négyszázötvenezer forint.) Ebből látszik, hogy még az emelt óránkénti négyezer forintos fizetésből sem tudja magának megengedni egy kis lakás bérlését sem egy minimálbérből élő Disneyland-dolgozó.

A felmérések szerint a Disneyland-dolgozók 10 százaléka egyszerűen hajléktalan (ebből sokan a kocsijukban alszanak), mások ismerősöknél, családtagoknál húzzák meg magukat, vagy a megyétől jóval távolabb, keletre, olcsóbb helyen bérelnek lakást és utaznak napi négy órát.

Persze a lakhatás csak egy a megélhetés költségei közül, a dolgozók közül sokan nem tudnak rendszeresen enni, illetve egészségügyi kiadásaikat, például a gyógyszervásárlást, fedezni. (Vegyük figyelembe, hogy az USA-ban nincs állami egészségügy, ha valakinek nincs magánbiztosítása, márpedig az elég drága, akkor az egészségügyi költségeit zsebből kénytelen fizetni. Azaz ha elmegy a gyógyszert kiváltani a patikába, nem „térítési díjat” fizet, hanem a gyógyszer teljes árát. Ha műtétre van szüksége, annak költségét zsebből fizeti. A munkáltatón keresztül persze szokott lenni valamilyen biztosítása a Disneylandben dolgozóknak is, de általában nem túl előnyös feltételekkel.)

Hozzá kell tenni azt is, hogy a helyzet tarthatatlanságát a Disney vállalat is elismeri, és felajánlotta, hogy három év alatt, 2022-ig fokozatosan felemeli a béreket a javasolt tizenöt dollárra óránként a „szereplők” számára (a Disney „szereplők”-nek hívja a dolgozóit, merthogy az egész vidámpark egy nagy „előadás”).

De az elégedetlenség akkora, hogy a dolgozók ezt sem fogadták el, és azonnali emelést követelnek. A vállalat ajánlata egyébként nem bőkezű, a Kaliforniában 2017. májusában elfogadott törvény szerint 2022-ig Kalifornia-szerte kötelező lesz a tizenöt dollár úgyis, addig egy-egy dollárral emelkedik évente, tehát csak a közbenső időszakra eső lépcsők minimális emelését kínálják.

Ebbe a helyzetbe érkezett meg Bernie Sanders június 2-án. (Megjegyzendő, hogy Orange County az egyébként demokratákhoz húzó Kaliforniában kivételként erős republikánus bástya, 1940. óta mindig a republikánus elnökjelöltre szavaztak, kivéve 2016-ban Trump túl soknak bizonyult, és Hillary Clinton kapott több szavazatot a megyében.)

Sanders már a 2016-os kampányában is szorgalmazta a teljes USA-ra vonatkozó tizenöt dolláros óránkénti minimálbér bevezetését, úgyhogy nem volt kérdés, hogy a helyi kezdeményezést is teljes mellszélességgel támogatja.

„A Disney igazgatótanácsa nemrégen állapodott meg Bob Iger vezérigazgatóval, hogy négyéves fizetése 423 millió dollár legyen. […] eközben a dolgozók fizetése embertelen […] a Disney, és általában az amerikai vállalatok kapzsisága tönkreteszi országunk társadalmi szövetét […] morális gazdaságot kell létrehoznunk, ahol ha heti negyven órát dolgozol, nem élsz szegénységben” – írta Sanders a Guardianben megjelent publicisztikájában.

Viszont a konzervatív oldal már régóta a minimálbér ellen van.

„Tegyük fel, van valaki, aki fizetne nyolc dollárt, hogy valaki csináljon neki valamit, és van egy másik valaki, aki boldogan megcsinálná azt a dolgot nyolc dollárért. És akkor Barack Obama [volt amerikai elnök, itt: az állam szinonimája] megbüntetné őket ezért a szabad akaratból létrejött tranzakcióért?” – tette fel a kérdést pár éve Matthew Yglesias a Slate magazinban.

És máris megérkeztünk egy százötven éves vita közepébe. Az összes érvet és ellenérvet e cikkben felsorolni nehéz lenne, de néhányat azért érdemes. Az első ellenérv a fenti: a szerződéses szabadságot korlátozza a minimálbér. Erre – talán meglepő módon – a legszebb morális magyarázó választ XIII. Leó pápa adja az 1891-ben kiadott Rerum Novarum enciklikában (34-es passzus):

„[…] Dolgozni ugyanis annyit tesz, mint a különféle életszükségletekhez, s kivált a létfenntartáshoz szükséges eszközök megszerzése céljából tevékenykedni: „Arcod verítékével eszed kenyeredet” (Ter 3,19). […] az embereknek az élet fenntartásához szükségük van a munka gyümölcsére […] Életben maradni mindenkinek külön-külön kötelessége, ez ellen véteni pedig bűn. Ebből származik az elháríthatatlan jog mindannak az előteremtéséhez, ami az élet fenntartásához szükséges, e dolgok birtoklását pedig a szegényeknek csak a munkával keresett bér biztosítja. Ha tehát megengedjük is, hogy a munkás és a munkaadó szabadon állapodnak meg egyebek közt a bér nagyságában, akkor még mindig hiányzik egy természetjogi elem, s az fontosabb és ősibb az egyezkedés szabadságánál: hogy a munkabér elégséges legyen a munkás eltartására […] Ha a munkás kényszerhelyzetben, vagy nagyobb bajtól tartva nyugszik bele ennél keményebb feltételekbe, amelyeket akarata ellenére kell elfogadnia, mivel ezeket a tulajdonos vagy a munkáltató szabja meg, akkor olyan erőszaknak enged, amely ellenkezik a jogszerűséggel. […] módot kell keresni, hogy a munkások érdekei csorbítatlanul érvényesüljenek, ha a körülmények úgy kívánják, akár az állam gondoskodó védelmének közbelépésével is.”

Fontos felismerés az enciklikában, hogy a munkáltató és a munkavállaló közötti kapcsolatban az esetek többségében a munkáltató nagyobb hatalommal rendelkezik, különösen a segéd- és betanított munkakörök esetében.

Ez a hatalmi egyenlőtlenség több dologra támaszkodik. Egyrészről a helyettesíthetőségre, másrészről a munkavállaló gyakran kiszolgáltatott helyzetére (nincs elég tartaléka, hogy egy rossz ajánlatot visszautasítson, és ha kell, várjon néhány hónapot egy jobb álláslehetőségre), harmadrészt az érdekérvényesítő képesség különbségére (a cég részéről ügyvéd csapat írja a szerződést, míg a munkavállalónak van tíz perce, hogy átfussa a számára egyébként is idegen jogi nyelven írt szöveget), negyedrészt a tárgyalási tapasztalatok különbségére (a menedzser több száz munkavállalót alkalmazott már, míg a munkavállalók többsége egy tucat cégnél dolgozik élete folyamán.)

Egy másik fontos ellenérv a minimálbérrel szemben, hogy bevezetése vagy emelése növeli a munkanélküliséget. Ahogy Warren Buffett amerikai milliárdos nagybefektető írta a Wall Street Journal-bean 2015-ben:

„Kívánhatom, hogy minden állás legalább tizenöt dollárt fizessen óránként. De egy ilyen minimum majdnem biztosan komoly mértékben csökkentené a foglalkoztatottságot, pontosan az alacsonyan képzett munkaerőt sújtva.”

Ez az érv arra az alapvető közgazdasági érvrendszerre támaszkodik, hogy ha valaminek felmegy az ára (itt a munkaerőnek) akkor abból kevesebb fog fogyni (kevesebb állás lesz).

Ezt azonban a tárgyban nagy számban végzett kutatások tételesen cáfolták. Az egyik leghíresebb David Card és Alan B. Krueger tanulmánya 1992-ből, amikor New Jersey államban a minimálbért megemelték, de a szomszédos Pennsylvaniában nem. Ez kitűnő lehetőséget biztosított az összehasonlításra, amit megtettek, és kiderült, hogy semmi hatása nem volt a foglalkoztatottságra a minimálbér emelésének. (Hozzá kell tenni, hogy a termékek árát viszont arányosan megemelte a magasabb bérköltség.)

További komplikáció viszont, hogy a pályakezdők munkanélküliségére valóban hatással van a minimálbér. Több országban gondolkoznak olyan minimálbér-szabályok bevezetésén, amelyek a 25 év alatti munkavállalókra nem, vagy csak részben, vagy más számokkal vonatkoznak.

A világ legtöbb országában érvényben van valamifajta minimálbér-szabályozás, és nem is nagyon kérdőjelezi ezt meg a pártok többsége. A globális konszenzusból pont az USA lóg ki valamelyest: ha nem is minden republikánus, de a konzervatívok nagy része ellenzi a minimálbér intézményét. Így kerülhetett ez a helyi vita is az országos politika fókuszába.

„Ez a küzdelem, amit itt Anaheimben folytattok, nem csak a ti érdeketekben van. Ez országszerte több millió munkás küzdelme, akiknek elegük van abból, hogy egyre több órát dolgoznak egyre kevesebb pénzért” – mondta Sanders a gyűlésen.

„Akarom hallani a morális érveit annak a cégnek, amelyik kilencmilliárd dollár nyereséget termel, négyszázmilliót fizet a vezérigazgatójának, de munkások, akik akár harminc éve dolgoznak itt, éheznek. Mondják meg nekem, hogyan lehet ez igazságos?”

Egy cégnek viszont nincs morálja, egy cég feladata, hogy profitot termeljen. Van ehelyett imidzse – ha Disney profitot akar termelni, és a bevétel jórészt Miki Egér szerethetőségén alapszik, akkor nem tesz nekik jót ez a fajta nyilvánosság. Ezért valószínűleg vagy a Disney önként elfogadja, vagy Anaheim bevezeti a tizenöt dolláros óránkénti minimálbért, a baloldali, Bernie Sanders-párti erők újabb győzelmet könyvelhetnek majd el.

A konkrét Disneyland-ügyet viszont ez sajnos nem fogja megoldani.

A gazdaság a maga feje után megy, és nem könnyű egyértelmű megoldásokat találni. Mivel nincsen elég lakás, a minimálbér emelése csupán azt fogja eredményezni, hogy a fizetőképes kereslet növekedése miatt a lakhatás költségei tovább növekednek, egészen addig, amíg pontosan a mai helyzet újra nem termelődik – hiszen több ember ugyanakkora helyre nem fér el. Így a minimálbér emelésének egy jelentős részét a háziurak fogják zsebre tenni, legalábbis rövid távon, amíg a lakásépítések üteme utol nem éri a keresletet.

Ez persze nem fogja csökkenteni Bernie Sanders és a Disneyland-dolgozók erkölcsi és politikai győzelmét.

(címlapkép: Twitter/GoodJobsNation)