2018 első negyedévében közel 80 ezer üres álláshelyre kerestek embert Magyarországon, ami harmadával több, mint egy évvel ezelőtt. A bejelentett üres álláshelyek azok a betöltetlen állások, amelyeket a munkáltatók a munkaügyi hivatalban regisztrálnak, az összes betöltetlen munkahely száma azonban ennél jóval több, akár a kétszerese is lehet. Az elmúlt egy évben a központi régióban hirdették meg a legtöbb új álláshelyet: Pest megyében 70 százalékkal nőtt a bejelentett betöltetlen állások száma – ami azt jelenti, 11 ezer munkavállalót keresnek a cégek.
A munkaerőhiány Budapesten a legsúlyosabb, itt egy bejelentett üres munkahelyre mindössze 1,4 főnyi szabad munkaerő jut. De nemcsak a fővárosban, hanem egész Pest megyében is drámai a helyzet: itt 2,1 fő munkaerő-tartalék jut egy betöltetlen pozícióra, a nyugat- és a közép-dunántúli üres állásokra is csak 3 ember jut egy helyre.
Keleten és a Dél-Dunántúlon papíron még mindig bőven van munkaerő-tartalék. Az Észak-Alföldön majdnem 17, Észak-Magyarországon és a Dél-Dunántúlon 15-15 főnyi szabad munkaerő jut a közmunkásokkal együtt egy üres munkahelyre.
Ám bármennyire is sok még az aktív és a passzív munkanélküli az ország keleti részében, nagy részük képzetlen vagy alacsonyan képzett, ráadásul sokan annyira hátrányos helyzetben vannak, hogy azt sem engedhetik meg maguknak, hogy ingázzanak az otthonuk és a munkahelyük között.
A G7 elemzése szerint hiába több papíron a szabad munkaerő, mint az üres álláshely, a munkaerőpiac keresleti és kínlati oldala között mindig van szerkezeti eltérés.
Ezért ha az üres állások arányában már olyan kevés a szabad munkaerő, mint most a központi és a nyugati régiókban, akkor kijelenthető, hogy elfogyott a munkaerő-tartalék.
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Parragh László is erre a problémára próbálta felhívni a figyelmet tegnapi sajtótájékoztatóján egy egészen elképesztő kijelentéssel.
Azt mondta ugyanis a munkaerő-importtal kapcsolatban, hogy „tudomásul kell venni, hogy a fehér bőrű, keresztény gyökerű munkavállalók elfogytak, ez nem egy reális tartalék, ahonnan embert lehetne hozni a gazdaságba”.
A kamarelnök szerint tehát külföldről csakis színesbőrű, keresztényüldöző munkavállaók tölthetnék be az üres helyeket. Úgy véli, a probléma megoldásaként közmunkásokat, romákat, lemorzsolódó diákokat, otthon lévő anyákat és külföldre költöző fiatalokat lehetne mozgósítani – persze valószínűleg közülük is csak a fehér keresztényekre gondol elsősorban.
Ehhez véleménye szerint megfelelő felnőttképzés kell a közmunkásoknak, megfelelő felzárkóztatási programot kell hirdetni a romáknak, illetve haza kell hozni a külföldön dolgozó fiatalokat. Példaként felhozta, sok az üres álláshely az egészségügyben, a közigazgatásban, az informatikában, a logisztika, a feldolgozó- és az építőipar területén – vagyis igazából mindenhol.
Miközben Parragh a kormánykommunikációba tökéletesen illeszkedő mondatokat puffogtat, azért a kormányt is figyelmzteti: ha a közeljövőben nem történik változás, az a magyar gazdaság növekedésén is érezhető lesz: szerinte a munkaerő-eláramlás akár 2%-kal is visszafoghatja a GDP-bővülést.
Mindenesetre azért reméljük, az álláshirdetésekben ezentúl sem lesz elvárás a fehér bőr és a keresztény gyökér.
