A HVG információi szerint a Magyar Tudományos Akadémia forrásainak nagy részét a Palkovics László vezetésével létrejött új Innovációs és Technológiai Minisztérium alá vonná a kormány. Ez nagyjából azt jelentené, hogy a magyarországi tudományos kutatások nagy része a kormányzat irányítása alá kerülne.
A HVG szerint az MTA összköltségvetésének csaknem felét, több mint 25 milliárd forintot vonnának el, hogy az új minisztérium költségvetését gyarapítsa. Ezt a pénzt az MTA a kutatóintézeteinek, kutatásainak finanszírozására költötte eddig. A HVG szerint az Akadémián rendkívüli elnökségi ülést hívtak össze péntekre, s felvetődött egy rendkívüli közgyűlés ötlete is.
Az MTA vezetése a HVG szerint a kutatóintézetek államosítását látja abban, hogy az MTA kutatótintézeteitől elvont pénz a minisztérium alá kerül.
Hogy értsük, ez miért probléma, ahhoz látnunk kell, hogyan működik a tudományos akadémia. Az MTA vezetőit demokratikusan választja az MTA közgyűlése, ami az akadémikusokból és az akadémiai doktorok képviselőiből áll. Az MTA köztestületének körülbelül 17 000 tagja van (bárki tag lehet, akinek doktori címe van). Tehát az egész magyar tudományos életet behálózó és demokratikus szervezetről van szó.
A tudományos akadémia feladata kettős: működteti a köztestületet, aminek igazából az MTA másik funkciója ad súlyt, ez pedig a kutatóintézet-hálózat fenntartása. Ez a kutatóintézet-hálózat nagyjából a magyar tudományos kutatások egyharmadát termeli ki, de vannak olyan területek, ahol ez a szám magasabb. De az MTA még ezen felül is számos egyetemmel működik együtt kutatásokban. Most ezt a funkciót vehetik el teljesen a tudományos akadémiától, ami azt jelentené, hogy csak a súlytalan köztestületi funkció maradna. Tehát lényegében kiherélnék az intézményrendszert ezzel a döntéssel.
Azt is lehet sejteni, hogy egy ilyen döntés után mennyire politizálódna át a magyar kutatói-hálózat. Félő, hogy bizonyos tudományterületek egyszerűen nem kapnának finanszírozást, más tudományterületeken pedig a kormány számára kedvesebb kutatásokra jutna pénz.
Az MTA mostani kiherélésében az is érdekes, hogy a szervezeten belül nem voltak akkora törésvonalak, mint a társadalomban. Voltak a kormánnyal kritikus hangok, maga az MTA is megszólalt például a CEU kapcsán, de a vezetése, Pálinkás Józseffel vagy Lovász Lászlóval inkább jobboldali akadémikusok kezében volt.
Ez a döntés sokkal érzékenyebben érinti a magyar tudományos életet még a CEU elleni támadásnál is, hiszen lényegében a teljes tudományos élet függetlensége és súlya a saját ügyeibe való beleszólásban kerül veszélybe.
