Rétvári Bence államtitkár gyereknap alkalmából alaposan megveregette a kormány vállát, többek közt kifejtette például, hogy számukra mindig a családok voltak az elsők, és ha a gazdaság jól teljesített, a családok juthattak először támogatáshoz.
„Büszkék vagyunk arra, hogy Európa egyik legkiterjedtebb családtámogatási rendszere a magyar, ez azért történhetett meg, mert mindig a családok álltak az első helyen” – tette hozzá.
Az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára büszkén hangsúlyozta, hogy minden évben bővültek a családok támogatásai az elmúlt nyolc esztendőben.
Ami persze papíron igazán remekül hangzik. De a valóság azért ennél jóval árnyaltabb képet mutat.
Fontos például győzelmi propaganda helyett azt hangsúlyozni, hogy Magyarországon 2008-ban emelték utoljára a családi pótlék összegét, az infláció miatt pedig azóta a támogatás több mint húsz százalékkal kevesebbet ér.
És mivel a családi pótlék az a támogatási forma, amit minden családnak folyósít az állam, függetlenül a jövedelmi helyzettől, olyanok is hozzá tudnak jutni, akik például a családi adókedvezményt vagy a CSOK-ot (két olyan támogatási formát, amivel a kormány a felső-középosztálybelieket támogatja, de amely a szegénységben élőket nem segíti érdemben) nem tudják igénybe venni. Vagyis az egyedülálló szülőknek, az alacsony jövedelemből élőknek és a munkanélküli szülőknek lenne igazán hathatós segítség – már ha nem ragadt volna meg a 10 évvel ezelőtti szinten.
A családi pótlék esete is jól példázza azt, hogy a kormány, amely 2018-at egyébként kinevezte a családok évének, elsősorban még mindig a jómódúaknak kedvez, de kifejezetten keveset tesz azért, hogy a szegénységben élők életkörülményeit javítsa.
Ha pedig ehhez még hozzátesszük azt is, hogy tavaly kevesebben részesültek családi pótlékban és gyermekgondozást segítő ellátásban (GYES), akkor pedig végképp felmerül a kérdés, vajon gyereknap alkalmából mi a fontosabb: az, hogy jól hangzó kijelentéseket tegyen a kormány, vagy az, hogy valóban segítsen a családoknak?
