Beváltja ígéretét az osztrák kormány, és annak az országnak az árszínvonalához igazítja az Ausztriában dolgozó munkavállaló családi pótlékát, ahol a gyermeke él. A 2019-ben életbe lépő módosítás értelmében az Ausztriában dolgozó magyar munkavállalók gyerekeik után magyar árszínvonalhoz igazított családi pótlékot kapnának csak. A Hír TV szerint a döntés hozzávetőleg 40 ezer magyar gyereket érint.

Szijjártó Péter külügyminiszter kemény hangú közleménnyel vágott vissza az osztrák kormánynak. A tárcavezető az MTI-nek úgy nyilatkozott,

„az osztrák kormány legutóbbi döntése méltánytalan és tisztességtelen a magyar emberekkel szemben.”

Szijjártó kiemelte: „Ausztria fontos partnerünk. Számos kérdésben fontos szövetségesünk, de ebben az ügyben súlyos vitánk van”. Nem fogadjuk el ugyanis, hogy azok után, hogy a magyar emberek valamennyi adó- és járulékfizetési kötelezettségüknek megfelelnek Ausztriában, kevesebb családtámogatást kapjanak, mint az azonos járulékfizetési kötelezettségüknek eleget tevő osztrák állampolgárok – mutatott rá.

Azt is hozzátette, Magyarország elvárja az európai intézményektől, hogy szerezzenek érvényt az európai szabályoknak és szerződéseknek. Ha az Európai Bizottság egyenlő mércével mér, fel kell lépnie ezen európai jogsértésekkel szemben – mondta.

Persze, szuper az, ha a magyar külügy kiáll a külföldön dolgozó magyarok érdekeiért, a probléma csak az, hogy Szijjártó Péter kiállása több szempontból is hiteltelen.

Egyrészt, amíg a magyar kormány minden fronton a migráció minden formáját kárhoztatja, nyíltan hirdeti a bezárkózást, és bármiféle különbségtétel nélkül uszít a „migránsok” ellen, addig soha nem lesz képes megalapozottan érvelni a külföldi magyar munkavállalók érdekében.

A magyar diplomácia évek óta vádol meg mindenkit kettős mércével, ront neki mindenkinek, aki mozog az uniós politikában, de a legnagyobb kettős mércét épp ő alkalmazza.

Ha Magyarország fenntartások nélkül diszkriminálhat hozzánk érkező külföldieket, akkor Ausztria vagy Nagy-Britannia miért ne járhatna el ugyanígy?

Másodsorban különösen pikáns, hogy az európai intézmények fellépését követeli az osztrák döntéssel szemben, hiszen minden alkalommal, amikor Brüsszel egy hajszálnyit is kritikus hangot üt meg Budapesttel szemben, az Orbán-kormány azonnal nemzetállami szuverenitásunk megsértéséről kiabál. Ha az osztrák diplomácia is a Szijjártó-doktrina szerint járna el, akkor most hangosan el kellene kezdenie arról beszélni, hogy Magyarország be akar avatkozni Ausztria belügyeibe.

„A magyar emberek tehát, akik önök nem tudom pontosan, hogy kiktől akarnak megvédeni, kicsit más következtetésre jutottak, mint itt önök. Kijelölték az irányt a következő esztendőkre. Felszólítom önöket, hogy ne kérdőjelezzék meg, és ne minősítgessék az egyértelmű népakaratot.”

Ezeket a mondatokat múlt csütörtökön nyilatkozta a magyar külügy vezetője Brüsszelben, az Európai Parlament állampolgári jogi bizottságának ülésén. Figyelembe véve, hogy Ausztriában is nemrég rendeztek parlamenti választásokat, igazából csak a magyart kellene kicserélni osztrákra, és a szöveget máris használhatná Bécs, hogy hallgatásra intse Szijjártót.

Harmadrészt persze nem lenne elképzelhetetlen diplomáciai megoldást találni erre a kérdésre, ha létezne még olyan uniós tagállam, amelyiknek nincs tele a hócipője az Orbán-kormánnyal. A helyzet azonban az, hogy a folyamatos Szijjártó- és Kovács Zoltán-féle beszólogatások, az EU-s politika konstans blokkolása miatt mára Magyarországnak nem maradt túl sok szövetségese.

Az tehát, hogy ma a külföldön dolgozó magyarokkal gyakorlatilag bármit meg lehet tenni, és Nagy-Britanniától Ausztriáig bárhol meg lehet kurtítani a jogaikat, meg lehet vágni juttatásaikat, és akár bűnbaknak lehet kikiáltani őket, az kizárólag az Orbán-kormányok politikájának a hibája.

Ráadásul saját, sokszor fölöslegesen agresszív diplomáciájával azt is ellehetetleníti, hogy érdemben meg tudja védeni külföldön élő honfitársainkat.

(Címlapkép: MTI)