A kormányt kritizáló vitairatot készített a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület és a Professzorok Batthyány Köre, amit a frissen öntudatra ébredő, és ezzel párhuzamosan leköszönő EMMI miniszter, Balog Zoltán ismertetett.

Balog kiosztott mindenkit:

a kormánypártiak „félistennek” tekintik a kormány minden tagját, a kormánykritikusok szerint pedig csak „hülyék és gazemberek” vannak hatalmon.

Szerinte valós diskuruzsra lenne szükség a kormányról és  Magyarországról, ami nemcsak azért hiányzik, mert vagy „rosszindulatú” vagy „szolgalelkű” emberek értékelik a kormányt, hanem mert többnyire szlogenek hangzanak el, melyek mögül hiányzik a komoly mércét állító munka.

Úgy gondolja, az imént említett szezők „kritikus szolidaritással” végezték el ezt a munkát: összeszedték, mi várható el a közéleti szereplőktől, az értelmiségtől és az egyházi közösségektől. Az „Újra néven nevezzük” címet viselő kötet négy sarkalatos erény mentén kritizálja a kormányt:  igazságosság, mértékletesség, erősség és okosság.

Az Index megszerezte a kötetet, amiből egy valami egyértleműen kiderül: a Fidesszel szimpatizáló értelmiségnek is kellemetlen már az aránytalan gazdagodások, a közmédia által közvetített üzenetek vagy a maga Orbán Viktor miatti magyarázkodás.

Noha a jobboldal gondolkodói a százoldalas vitairatban egyszer sem nevezték meg a kormányközeli oligarchák, a Fidesz, vagy Orbán Viktor nevét, egyértelmű, kiknek szólnak az intelmek.

• Megkapják a magukét a megmagyarázhatatlan mértékben gazdagodó barátok:

„Üstökösszerűen felívelő embereket látunk, mindennaposak a vagyon és az állami adminisztráció létráin mérhető gyors előmenetelek, valamint bukások. A kirakatemberek látványos és nehezen magyarázható gazdagodása nemcsak azért okoz kárt, mert közpénzt magánosít, hanem azért is, mert rossz, követhetetlen mintát ad.”

• A közmédia:

„A jelenlegi közélet és közhangulat tele van mértéktelenséggel. A közéletben minden fekete-fehér, egyszerű és radikális: a szövegek, amiket a közmédiában hallhatunk, a jelszavak és változásaik, a megoldások keménysége. Mindez a mértéktelenség agresszív kampánya.”

• Az ellenségképeket gyártó propaganda:

„Az ember, illetve a közössége gyengeségét jelzi, ha kifelé folyamatosan harcol. Ez azt jelenti, hogy bizonytalan, és nem tud nyugalmat biztosítani az általa vezetetteknek. Az erősség nem állandó harc kifelé, hanem kitartás a vezetettek hosszú távú boldogsága érdekében.”

• A nem épp keresztényien viselkedő kormánypárti politikusok:

„Nehéz szembesülnünk azzal, hogy magukat kereszténynek nevező politikus személyiségek az erényekkel egyértelműen szemben álló közéleti szemléletet hangoztatnak, vagy azokkal kihívóan ellentétes módon élnek.”

• És még Orbán Viktor is:

„A hatalom túlzott centralizációja is a mértékletesség hiányára utal, mert azt hisszük, csak mi tudjuk megoldani a dolgokat.”

Németh Szilárd a kormányt érő kritikát követően egyből nemzetbiztonsági-üzemmódba kapcsolt, és Facebook oldalán üzent a vitairat szerzőinek:

„Megértem a „rendszerkritikus konzervatív értelmiség” aggodalmait, elfogadom a jobbító szándékot, de ezzel együtt figyelmükbe ajánlom a következőket: Soros György fia már nyíltan támadja azt a magyar miniszterelnököt, aki még le sem tette az esküt”

– írja. Ezzel arra utal, hogy Sorors fia interjút adott egy izraeli lapnak, melyben őrültnek, mániákusnak nevezi Orbán Viktort.

Némethet bizonyára nem igazán zavarja, hogy nem sok ok-okozati összefüggés fedezhető fel a kormányt érő kritika és a reakciója között, mivel köztudott, hogy sorosozással bármi megmagyarázható.

Eközben a szerzői kör is megszólalt, akik azt mondják, nem a jelenlegi kormány vagy egy konkrét politikai párt kritikájának szánták a kiadványt, a következtetéseik általános értékűek a múltban, a jelenben és a jövőben is az egyének és a közösségek számára.