A portfolio.hu járt utána, milyen előkészületek szükségesek a paksi atomhulladék eltárolásához. Mivel az EU-s előírások szerint minden országnak magának kell megoldania a radioaktív hulladék tárolását, Magyarországon is időszerűvé vált a hosszú távú tárolás megvalósítása.

Jelenleg három helyen tárolnak átmenetileg atomhulladékot az országban, ebből kettőt a paksi, egyet pedig egyéb intézményekben (pl. kórházakban) létrejövő radioaktív hulladék tárolásására használnak.

A hangsúly az átmeneti tároláson van, ugyanis a hosszú távú tárolás még megoldatlan, az átmeneti tárolókat pedig nem lehet a végtelenségig bővíteni.

A nagy aktivitású, illetve a hosszú élettartamú kis és közepes aktivitású radioaktív hulladék tárolása az egész világon problémát jelent.

Több évtizedes kutatási programot indított a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Kft. (RHK), hogy megtalálják a legmegfelelőbb helyszínt a Paksi Atomerőmű által kibocsátott atomhulladék úgynevezett mélységi tárolásához.

A folyamat igencsak hosszú: a több évtizedes felszíni földtani kutatás után egy föld alatti kutatólaboratóriumot kell létesítni, ami a tervek szerint 2030 körül valósulhat meg. Ezután 2055-től kezdődhet meg a tároló kialakítása a felszín alatt 500 és 1000 méter közötti mélységben. Az átmenetileg Pakson tárolt kiégett fűtőelemek eltárolása 2064 körül indulhat meg.

A mélységi tárolóval kapcsolatban az 1990-es évek óta folynak kutatások a Nyugat-Mecsekben. A kutatás során az itt található Bodai Agyagkő Formációt szúrták ki potenciális atomtemetőnek, mivel a bodai agyagkő kedvező szigetelő tulajdonságokkal rendelkezik és megfelelő a vastagsága is, így a belsejéből csak akkor kerülhetne ki radioaktív szennyezés, ha valamilyen víz kioldaná azt. Az agyagkő ásványai viszont megkötik a vizet, így nagyon kicsi a vízátersztő képességük.

A Greenpeace nemrég épp az atomhulladék hosszú távú tárolásának megoldatlansága miatt akciózott. Egy óriási felfújható nukleáris hordót úsztattak le a Dunán, hogy felhívják a figyelmet Paks 2 veszélyeire. Kiemelték, hogy

a nukleáris ipar már több mint 6 évtizede nem képes megoldani a nagyon erősen sugárzó kiégett nukleáris üzemanyag tárolásának kérdését, ami azért is rettentő nehéz, mert 250 000 (vagyis negyedmillió!) évig kellene biztosítani ezeknek az anyagoknak a sérthetetlenségét.

Elmondták azt is, hogy az eddigi megoldási kísérletek sikertelenek voltak, legutóbb néhány hónapja bukott meg egy svédországi engedélyezési eljárás során a megfelelőnek hitt technológia.