Nem lesz konszolidáció, sőt a rendszer csak tovább fog radikalizálódni. Nincs remény arra, hogy az újabb kétharmados felhatalmazást nyert kormány megpróbálná a nemzet egészét képviselni. Nehezebb lesz független, szabadon gondolkodó állampolgárként élni ebben az országban, mint a rendszerváltás óta valaha. De csak egymásban találhatjuk meg a választ arra a kérdésre, hogy hogyan tovább.

Kovács Zoltán tegnap este nyíltan kimondta, hogy a „politikába beleszóló szervezeteket be kell zárni”. A kormányszóvivő nem kertel, minden még meglévő ellenvéleményt azonnal és radikálisan el szeretnének fojtani. Halász János, a Fidesz-frakció szóvivője is hangsúlyozta, hogy a Stop Soros törvénytervezetet a kétharmados parlamenti többség birtokában elsőként fogja elfogadni a kormány, akár már májusban.

Ez a törvénytervezet névleg a „bevándorlást szervező, külföldről támogatott szervezetek” szabályozásáról szól, de mivel ilyen szervezet nem létezik, ezért nyilvánvalóan egyes konkrét szervezetek totális ellehetetlenítése a célja.

Az érintett civil szervezeteknek látszólag három döntése maradt. Vagy elfogadják a törvény által szabott, mai tudásunk szerint nehezen teljesíthető feltételeket, vagy megszüntetik tevékenységüket, vagy ellenállnak, polgári engedetlenségbe kezdenek, és vállalják az állami retorziókat. De miért kérnének engedélyt egy olyan tevékenységre, amiről már bíróság mondta ki, hogy törvényes, amikor ezeket a szervezeteket bejegyezték? Hogyan fizetnének illetéket a bevándorlás szervezése miatt, ha egyikük sem szervez ilyet? Valójában nem létezik az a dilemma sem, hogy önként feladják-e a működésüket. Nem létezik, mert ezek a szervezetek nem hagyhatják magukra azokat a magyar polgárokat, akiknek sokszor az ő segítségük jelenti az utolsó esélyt. Ezeknek a szervezeteknek tovább kell dolgozniuk, mindannyiunkért.

Eljöhet az a pillanat, amikor azért kell utcára vonulnunk, mert magyar állampolgárokat tiltanak ki az országból, vagy zárnak börtönbe a hatóságok. Le kell ugyan vonnunk az elmúlt évek eredménytelen tüntetéseinek tanulságait, láthatóan nagy eredményeket nem lehet elérni a kormányellenes tüntetésekkel, de a társadalom akkor sem hagyhatja magára a kormány által megbélyegzett, ellehetetlenített és meghurcolt szervezetek tagjait, vagy bármilyen ellenvéleményt megfogalmazó polgárt.

A társadalomnak szolidárisabbnak kell lennie, mint valaha. Ott kell lennünk mindenki mögött, aki a céltáblára kerül, ha nem szeretnénk azt, hogy holnap bárki, bármilyen mondvacsinált indokból oda kerülhessen.

Ha elveszítjük egymást, akkor elveszítjük a reményt arra, hogy Magyarországon bárki nyugodt és biztonságos életet élhessen, aki másként gondolkodik, mint ahogy azt tőle elvárnák. Nem egy választás eredményétől, vagy egy kormányzó párttól függ az, hogy később tiszta lelkiismerettel tudjunk visszagondolni ezekre a sötétnek ígérkező évekre. Egy politikai vita megnyerésének nem az módja, ha a másikat eltiporjuk, ehhez nem asszisztálhatunk csendben. Ezeket kell mindenkinek észben tartania a következő időszakban.