Őszintén megmondom, nem tudom. Az egyik zavarba ejtő kifogás, amit hallottam, hogy Siewert Andrásék ügye „kabátlopási ügy”, kár is volt belemenniük, mert hiába magyarázzák a maguk igazát, az magyarázkodásnak hangzik, ha akarom, elhiszem, ha akarom nem. A másik nem kevésbé zavarba ejtő ellenvetés, hogy Siewerték házhoz mentek a pofonért. Aztán van még az is, hogy ez durva, de már hallottuk pár hete. Azt is olvastam már, hogy persze, durva, ami történt, de még csak nem is meglepő. Olyan véleményt is olvastam, hogy nincs ebben semmi durva, mert a Magyar Idők lejárató cikke nagyon ügyetlenre sikerült. Végül olyan véleménnyel is találkoztam, hogy durva, durva, ami történt, de hát történtek már a múltban is furcsa dolgok.

Ezeket a kifogásokat tünetértékűnek tekinthetjük inkább, mint komolyan vehető ellenvetéseknek. Egy részük talán igaz volt akkor, amikor a Magyar Idők lejárató cikkére válaszul a Migration Aid előállt egy szenzációs történettel, amelyben volt minden: lejáratási kísérlet, az Alkotmányvédelmi Hivatalnak tett bejelentés, izraeli akcentusú idegen, akivel a látszat kedvéért működtek együtt és így tovább.

Tegnap óta viszont egy egészen másfajta ügy áll előttünk. Egy dokumentumok, átiratok sorával bizonyított, lényegesen részletgazdagabb, sokkal hihetőbb és megdöbbentően sötét jövőt ígérő történet. Ezek alapján már szó sincs kabátlopási ügyről, sem magyarázkodásról. Siewert Andrásék vagy nagyon kiterjedt dokumentumhamisítást követtek el és szemrebbenés nélkül hazudnak gyakorlatilag mindenről vagy pedig

sikerült feltárniuk az Orbán-rezsim történetének egyik legmegdöbbentőbb és legijesztőbb politikai összeesküvését.

Egy olyan konspirációt, amiért, ha beigazolódna, fejeknek kellene hullania és a kormányzathoz kötődő számos emberre sok évnyi börtön várna. Ami történt ugyanis, főképp, ha igaz, az nem csak a politikai felelősség kérdését veti fel, de a büntetőjogi felelősségét is.

Mit mutatnak ugyanis a dokumentumok? Feltéve, hogy ezek igazak, akkor szinte lehetetlen másra gondolni, minthogy

1. itt szoros koordináció van a kormány, a kormányközeli média és külföldi, titkosszolgálati kötődésű szervezetek között, ami már önmagában súlyos politikai, jogi és nem utolsósorban nemzetbiztonsági problémát jelent;
2. hogy civil szervezetek politikai lejáratására, a kormánypropaganda céljaival egyező módon és a kormánymédiát is mozgósítva, jelentős anyagi erők bevetésével, kétes törvényességű manőverek folytak;
3. hogy ezenfelül egyesek törvénysértések elkövetésére akartak rávenni (felbújtani, felhívni, rábírni) – aki szerint ez nem gond, az lapozzon bele a hatályos BTK-ba és meg fog lepődni;
4. s mindennek a tetejébe az ügy kirobbanásakor a magyar titkosszolgálatok, illetve a politikai felügyeletüket ellátók meg sem kísérelték, hogy alátámasszák vagy cáfolják a civilek állításait, ami különösen súlyosnak tűnik annak fényében, hogy a dokumentumok arra utalnak, hogy a civilek történetesen igazat mondtak. Mindez pedig, legyünk őszintén azt az elég aggasztó lehetőséget vetik fel, hogy a titkosszolgálatok a rezsim pártpolitikai érdekeinek vannak alárendelve, nem a magyar állam és a magyar állampolgárok érdekeinek.

Ha érteni akarja valaki, miért mondjuk egyre többet, hogy Magyarország nem jogállam és nem is demokrácia többé, hanem valamiféle hibrid rezsim, akkor ezeket a dolgokat érdemes alaposan megfontolnia. Ha tényleg ilyen szoros koordináció van a kormány, a kormánymédia, a hazai titkosszolgálatok és gyanús külföldi társaságok között pártpolitikai célokra, ha titkos akciók keretében millió forintok mozognak, törvénysértő módon és törvénysértő célokra, s ha mindennek semmiféle következménye nincs, akkor

Magyarországon az elmúlt egy évben legalább egy olyan eset van, ami egy jogállamban és demokráciában tolerálhatatlan lenne, míg nálunk szemrebbenés nélkül megy mindenki tovább.

Ne legyenek illúzióink, ha ez az ügy nem lehet az Orbán-rezsim Watergate-je, akkor a mi Waterloonk lesz. Azoké, akik szeretnének egy szabad és független Magyarországon élni. Vagy-vagy.