„A gyerekek kiégve kerülnek ki a középiskolából. Az iskolát azonosítják azzal, hogy egy olyan helyen kell legyenek ahol teljesen felesleges dolgokkal töltik az időt, a tanárok szívatják őket és az életre egyáltalán nem készíti fel. Értelmetlennek és kidobott időnek érzik, ami alatt hasznosabb dolgokkal is foglalkozhatnának, mint olyan dolgokat magolni amit 1 hét után úgyis elfelejtenek. Több évnyi iskolába járás sem segít kideríteni, hogy ki miben jó és mi lenne a neki való pálya. Tragikus, szégyen és óriási bűn így bánni a gyerekekkel.”
Íme egy szülői vélemény abból a több mint tízezerből, ami a Szülői Hang (nem reprezentatív) kérdőívére érkezett válaszul. A csoport főként arra kereste a választ, hogy a szülők hogy látják jelenleg az oktatási rendszert, mik a főbb problémák, és hogyan nehezíti ez meg nem csak a gyerekek, de egész családok mindennapjait.
Korábban írtunk már a tavaly decemberben indított kérdőív részeredményeiről (itt olvasható), akkor főként a diákok túlterheltségéről és a motiváció hiányáról volt szó, illetve az akkori válaszokból az derült ki, hogy
az iskola a gyerekek számára leginkább teher, de semmiképpen sem örömforrás.
Nos, most, hogy a kérdőívet kitöltők száma megduplázódott, a helyzet továbbra sem vált szemernyit sem jobbá.
Csak a magolás
Az iskola elméletileg az életre nevel – vagy legalábbis a mondás így tartja -, ehhez képest a szülői tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyerekek csupán bemagolják a tananyagot, de a lényei összefüggésekre az iskola már nem tanítja meg őket. Ráadásul a számonkérés után ezek a bemagolt ismeretek hamar kihullanak a diákok fejéből, vagyis lényegében kevéssé nevezhető hatékonynak az oktatás, és hasznosnak a megszerzett (majd elvesztett) ismeretanyagok.
A szülők nagy többsége (58,9%) úgy látja, hogy a gyermek legtöbbször, vagy kifejezetten sokszor magol anélkül, hogy a lényegi összefüggések megmaradnának a fejében, és csupán 13,1% látja úgy, hogy a gyermek az esetek többségében a lényegi összefüggésekre koncentrál a magolás helyett. Márpedig ennek a 21. században nem sok értelme van: az oktatás célja nem a lexikális ismeretek bebifláztatása (pláne, hogy azok másodpercek alatt elérhetőek), hanem a mély megértés, az összefüggések felismerése, és a tanult ismeretek értő felhasználása kéne hogy legyen.
Érdekesség, hogy a szülők többsége még a szakképzésben is úgy látja, hogy a gyereke magol – miközben ebben az iskolatípusban elvileg pont a gyakorlati tudás megszerzése lenne a kiemelt cél.
Szintén elég elkeserítő, hogy a magolást kiváltó, kreatív pedagógiai módszerek, amelyek a gyerekek készségeit fejlesztenék (például a csapatmunka vagy a projektmunka) nagyon ritkán jelennek meg a tanórákon.
És bár ebből a szempontból minden iskolatípus meglehetősen rosszul teljesít, a szülők benyomásai alapján pont a szakközépiskolákban különösen rossz a helyzet: a válaszadók 73 százaléka szerint a szakközépiskolában „ritkán vagy soha” nem alkalmaznak kreatív pedagógiai módszereket, miközben a különböző készségek hatékony elsajátításához pont itt kiemelkedően nagy szükség lenne erre.
„Az illiberális iskolai rendszer megöli a kreativitást és az egyéni képességek kibontakozását” – írta az egyik szülő.
Felesleges túlterhelés
Fontos visszajelzés lehetne az oktatási kormányzatnak (már ha hajlandóak lennének végre meghallgatni az érintetteket), hogy sem a mindennapos testnevelést, sem az erkölcs- és hittan órákat nem tartják a szülők kifejezetten hasznosnak és nélkülözhetetlennek.
Előbbivel leginkább az a probléma, hogy túlzottan leterheli a diákokat, illetve hogy nincsenek megteremtve a mindennapos testneveléshez a szükséges feltételek (mondjuk a megfelelően felszerelt tornatermek), utóbbival pedig szintén leginkább az a baj, hogy pluszterhet jelentenek, miközben az ezeken a tanórákon megszerezhető ismereteket más órák tananyagába is be lehetne illeszteni. Ahogy egy szülő fogalmazott:
„Nőtt a tananyag mennyisége. A tanárnak esélye sincs, hogy az anyagot mélységében adja át, megbeszéljék, hogy meg is maradjon a tudás. Ledarálja, nem tudnak ismételni. Heti 5 tornaóra és az erkölcstan/hittan órák helyett (aminek a tartalma osztályfőnöki órán is megbeszélhető) erre kéne idő.”
Az talán kevéssé meglepő, hogy a kötelező hit- és erkölcstan bevezetése az egyházi iskolákban a legelfogadottabb, az viszont elgondolkodtató, hogy az állami fenntartású és az alapítványi iskolákban mennyire elutasított ez a rendelkezés…
Mennyire elégedettek a szülők?
A kérdőívből összességében az derül ki, hogy a szülőknek rengeteg problémájuk van az oktatási rendszerrel, illetve annak egyes elemeivel. Érdekes módon azonban amikor az volt a kérdés, hogy milyen mértékben elégedettek a gyerek iskolájával, akkor 38,7 százalékuk azt válaszolta, hogy „elégedett vagy inkább elégedett”, sokan (36,7 százalék) adtak közepes értékelést, míg az „elégedetlenek vagy inkább elégedetlenek” csoportját mindössze 23,7 százalék alkotja.
Ez persze akár örömteli fejlemény is lehetne, csakhogy a képet érdemes némileg árnyalni. Összességében ugyanis a kérdőívből az derül ki, hogy még azok, akik általában véve elégedettek az iskolával (4-es vagy 5-ös értékelést adtak), azok is sok esetben rossz minőségű oktatásról számolnak be. Az alábbi ábrán ez elég jól látszik is: még azok a szülők, akik jónak értékelték összességében az iskolát, egyes részterületekkel meglehetősen elégedetlenek voltak.
Az okokról érdemes egy kicsit ellamentálni. A kérdőív értékelésekor a Szülői Hang kiemeli, hogy több lehetséges magyarázata is van annak, hogy bár a szülők elégedettnek vélik magukat a választott iskolával kapcsolatban, mégis meglehetősen rossznak ítélik bizonyos területeit az oktatás színvonalának.
Ennek egyik okaként felvetik, hogy az iskolával való elégedettség megítélésénél sokszor a többi iskolával hasonlítja össze a szülő a maga által választottat, „és bár a színvonal sehol sem kiváló, mégis úgy érezhetjük, hogy az általunk nagy körültekintéssel kiválasztott iskola mégis valamivel jobb, mint a többi. Különösen így érezhetjük ezt akkor, ha az iskoláért mi magunk is sokat teszünk (pl. programok, eszközök beszerzésének támogatásával, alapítványi befizetésekkel, stb.).”
Emellett szerintük szerepet játszhat ezekben az eredményekben az is, hogy sokszor a szülők elvárásai eleve alacsonyabbak, egyrészt saját, korábbi tapasztalataik alapján, másrészt azért, mert nem ismernek más, jobban működő oktatási rendszert. És bár látják a konkrét hiányosságokat és tudják, hogy a jelenlegi oktatási rendszer messze elmarad a kívánatostól, nem akarják vagy nem merik szóvá tenni, hogy mennyire gyenge minőségű az állami szolgáltatás.
Éppen ezért is fontos, hogy beszéljünk a problémákról, és erre ez a felmérés is kiváló alkalmat ad -írja a Szülői Hang.
A kérdőívet egyébként március 11-ig még ki lehet tölteni.
