70 szárított szöcske kell egy cipó elkészítéséhez: Finnországban egy pékség olyan kenyeret készít, amelynek egyik összetevője Fazekas Sándor rémálma, a szárított és porrá őrölt ízeltlábú.
Az így készült kenyér tele van fehérjével, de csak 3 százaléknyi zsírt tartalmaz, vagyis sokkal egészségesebb, mint a boltban kapható kenyérfélék többsége.
A szöcskekenyeret készítő pékek bíznak abban, hogy egész Finnországban sikerül meghonosítani ezt a nem csak egészséges, de a fenntartható fejlődés szempontjából úttörőnek számító élelmiszert.
A jövőben a szakértők szerint hozzá kell szoknunk, hogy több rovart együnk. Ennek az egyik oka, hogy a rovarok sokkal kevesebb táplálékot igényelnek, mint más élőlények, amelyeket megeszünk. Csak egy példa erre: 10 kilogramm takarmány felhasználásával csaknem ugyanennyi, 9,9 kg emberi fogyasztásra is alkalmas szöcskét lehet felnevelni, míg ugyanennyi takarmány kevesebb, mint 1 kilónyi marhahúst eredményez. A táplálkozásunk alapját jelenleg adó húsfélék ökológiai lábnyoma óriási, 100 liter víz felhasználásával alig valamivel több, mint 5 gramm fehérjét nyerhetünk ki csirkéből, míg ugyanennyi víz szükséges 18,75 gramm szöcskéből kinyerhető fehérjéhez… (Erről, és a rovarevés további aspektusairól itt egy pompás cikk).
Amikor Fazekas Sándor nemrég azzal riogatta a csepeli lakossági fórum hallgatóit, hogy rovarokat kell ennünk, ha sok bevándorló érkezik hazánkba, valójában nem egy teljesen elvetendő ötletet vetett fel, sőt!
A kutatók szerint ha csak az általunk fogyasztott húsmennyiség felét rovarokra vagy szintetikus húsra cserélnénk, felszabadulna az állattenyésztés alól egy akkora terület a Földön, amire az Egyesült Királyság hetvenszer ráférne!
Emellett jelentős mértékben csökkenne az állattenyésztés során keletkező károsanyag-kibocsátás mértéke is. A WHO például az üvegházhatás egyik legfőbb okaként a szarvasmarhák kérődzését jelölte meg, mivel ezen folyamat során rengeteg szén-dioxid és metán szabadul fel. Japánban egy vizsgálat szerint 1 kg marhahús termelése során 36 kilogrammnyi szén-dioxid kerül a levegőbe (egy átlagos gépkocsi 250 kilométernyi út alatt termel ugyanennyit), egy brit vizsgálat szerint pedig egy átlagos tehén naponta 100-120 liternyi metánt „termel”.
A szöcskék viszont nem kérődznek…
Persze ne áltassuk magunkat: az ember a rovartenyésztés közben is képes maga körül tönkretenni a környezetet. Afrikában például van egy éjjelilepkefaj, melyet előszeretettel fogyasztanak az emberek, csakhogy a könnyebb betakarításuk érdekében tömegesen vágják ki a fákat, amelyeken élnek – így viszont elvesztik természetes élőhelyüket ők is, és több más élőlény is…
Mindenesetre az biztos, hogy a rovarevés számos kultúrában a mindennapok része, jelenleg is közel 120 országban szokás az entomofágia, és több mint 1400 rovarfajt esznek meg az emberek Thaiföldtől Mexikóig, de Európában egyelőre nem úgy tűnik, hogy meghonosodna ez a szokás.
Érdekesség, hogy Finnországnak nem a szöcskekenyér az első ilyen próbálkozása, van már sztárséfjük is, aki a rovarevést népszerűsíti. Például ilyen fogásokkal:
Valaki egy jó bogaras palacsintát esetleg?
