A K-monitor lefordította magyarra a Journalism++ nemzetközi újságírócsapat játékát, ami betekintést nyújt egy korrupt polgármester keze alá dolgozó kabinetfőnök mindennapjaiba. Olykor egészen életszagú helyzetekben ismerkedhetünk meg azzal, milyen kisebb-nagyobb horderejű szabálytalanságokat kell kezelni egy nagyobbacska városban a polgármester jobbkezének.
A játék nagy előnye, hogy szemtől-szembe találkozunk a kartellező építési vállalkozóval, a külföldi diákoktól illegális mellékest szedő egyetemi vezetővel, a városi focicsapat elnökével. Akadnak köztük régi ismerősök, akiknek még nehezebb a szemébe mondani, hogy fel kell jelentsd őket, és olyan döntések, amelyek nyilván szabálytalanok és hátrányosak a közösségre nézve, de csak rossz és még rosszabb lehetőségek közt választhatunk.
A szimuláció persze nem tökéletes, és az első játszmában ugyan kirúgtak bennünket, de közben úgy sikerült sikkasztani forintot, hogy az fel sem tűnt… Ugyanakkor, az egyébként valódi, Európában jellemző korrupciós mintákat leképező játék a hagyományos újságcikkeknél sokkal jobban megmutatja, melyek azok a pontok, ahol fennáll a közpénz szabálytalan és talán törvénytelen felhasználásának lehetősége.
Hogy miért gond az összeférhetetlenség, de miért nehéz kiiktatni, pláne a laza magyar szabályozás esetében; hogy miért kockázatosak az úgynevezett PPP-k, ahol a közintézmények magáncégekkel együttműködve hoznak létre egy szolgáltatást. És főleg azt, hogy milyen nehéz szembemenni egy korrupt vezető utasításaival.
A játék közben magyarázó jegyzeteket olvashatunk, pl. a közszolgáltatások kiszervezésének veszélyeiről, és nemcsak arra van meg az esélyünk, hogy múzeumi teremőrré fokozzanak le bennünket, hanem a rendőrség is letartóztathat. Mindezt a K-Monitor hazai adatbázisa egészíti ki, és ahogy a szervezet magyarázatában is szerepel, ez az egész nem arról szól, hogy minden közszolga korrupt, hanem arról, hogy a korrupció rendszerszintű probléma.
Bárki aki jelentős közpénzek közelében dolgozik könnyen belefuthat olyan hivatali szereplőkbe, akik a pozíciójukat egy harmadik fél szolgálatára használják. Ahogy azt az játék bemutatja, a szimpla elutasítás nem oldja meg a korrupciót, az elutasítás ugyanis a rendszeren belüli érdekkörök – a gazdasági szféra, az igazságszolgáltatás, a politikai népszerűséget kereső szereplők – közti konfliktusokhoz vezethet.
Azaz, ha egy kevésbé korrupt országban szeretnénk élni, nem elég a vezetőket lecserélni. Elsősorban a rendszeren kell változtatnunk: ennek a tisztességet és a közérdek képviseletét kellene jutalmaznia a törvényszegés és a magánérdek védelme helyett.
