A Magyar Szociális Fórum adatai szerint vasárnaptól szerdáig, négy nap alatt Magyarországon összesen 21-en fagytak meg, többségük fűtetlen lakásokban, illetve kórházba kerülésük után, mert már nem tudtak rajtuk segíteni.

Lázár János nem tudta megmondani, hogy hányan haltak meg ezen a télen Magyarországon a hideg miatt (illetve későbbre ígért adatokat), de egy dolgot azért mondott:

a kihűlésekben állami felelősség szerinte nincs.

Érdemes ezt az állítást egy kicsit közelebbről is megvizsgálni. Ma Magyarországon a kihűléses esetek többsége fűtetlen otthonokban történik. Tudjuk, hogy rezsicsökkentés ide vagy oda, rengeteg ember nem tudja ma megfelelően fűteni az otthonát. A szociális tűzifa-osztás február közepén lezárult, vagyis a szegénységben élők pont akkor, amikor beköszöntött a leghidegebb időszak, már nem tudnak fűteni az otthonaikban. Ez ne lenne állami felelősség?

Ha az állam valóban felelősen gondolkodna, és készült volna arra, hogy ebben az időszakban rengeteg ember lesz veszélynek kitéve, akkor gondoskodott volna róla, hogy ne maradjanak tűzifa és támogatás nélkül azok, akiknek a legnagyobb szüksége van a támogatásra.

De beszédes az is, hogy Lázár János sem volt hajlandó elárulni, hogy az ő tudásuk szerint hány ember hűlt ki eddig idén télen. Rétvári Bence államtitkár sem árulta el, hogy a kormány mit tud az idei kihűléses esetekről, és korábban sem mondott adatokat. Úgyhogy álljon azért itt ez is:

A Magyar Szociális Fórum összegzése szerint a fagyhalál magyarországi áldozatainak száma február végére elérte a 185-öt. Február közepe óta 36-an szenvedtek rendkívüli kihűléses halált.

A megfagyás az egyik legfájdalmasabb, és egyben legembertelenebb halál. Értelmetlen, hiszen a hideg nem olyasmi, ami ellen ne lehetne megfelelően védekezni, de úgy tűnik, erre mégsem vagyunk képesek.

Nem, mert az állam, amelynek elsősorban állampolgárai védelme lenne a feladata, nem képes a legnehezebb időszakban segíteni és támogatni a rászorulókat. Ki lehet nyitni a hajléktalan emberek számára még több melegedőt, de ki nyitja ki azokat az ajtókat, amelyek mögött saját, fűtetlen otthonukban halnak meg emberek? Ki vigyáz a betegekre, az idősekre, a védtelenekre? A szociális védőháló ma erre képtelen – ez pedig állami felelősség.

Egyetlen dolgot tehetünk, és felelős állampolgárként ez feladatunk is kéne hogy legyen: ha már az állam nem segít, legalább mi figyeljünk oda egymásra. Figyeljünk azokra, akik az utcán élnek, és azokra is, akik a környezetünkben laknak, nehéz körülmények között. Mert minden emberi élet fontos és értékes – ne hagyjuk, hogy egy olyan, előre kiszámítható természeti tényező, mint a tél, elvegye tőlünk.