2006. április 5. Ez volt az a nap, amikor Orbán Viktor utoljára állt ki nyilvános vitára. Egészen pontosan 4347 nap telt el azóta (igen, kiszámoltam, és még a szökőévekre is figyeltem!), ami már csak azért is fontos, mert ebben a 4347 napban azért elég sok minden történt, amiről jócskán lett volna miért vitázni.

De nem így történt.

Az elején persze még érthető volt a dolog, hiszen a lárifárizó Gyurcsány olyan szinten döngölte bele Orbánt a földbe azon az ominózus vitán, hogy még ma is kínos nézni – bár egyébként érdemes, egészen szórakoztató, már-már sírva vigadós érzés hallgatni, ahogy a Fidesz első embere aggódik az egészségügyért, káoszt emleget az oktatásban, és elutasítja a felelőtlen költekezést. So 2006…

De már csak ezért az egyért igazán érdemes felidézni a nagy Gyurcsány-Orbán csörtét:

Na de nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy a viták kora lejárt. Üzente legalábbis Havasi Bertalan, Orbán Viktor szavainak hű tolmácsa a minap, arra a kérdésre válaszul, vajon Magyarország miniszterelnöke kiáll-e egy nyilvános vitára Karácsony Gergellyel.

Egész pontosan így szólt az ominózus mondat:

„A viták ideje lejárt, ez most a választók döntésének ideje.”

És akkor itt fel is merül a kérdés: a választók mégis mi alapján döntsenek?

Karácsony Gergely és az MSZP programjával nagyjából tisztában vagyunk. Szél Bernadett és az LMP is teljesítette a házi feladatát, ahogy Vona Gábor miniszterelnök-jelöltre sem lehet panasz. Van programja az Együttnek, szép IKEA-katalógusba ágyazva, a Demokratikus Koalíció is felvázolta a maga vízióit, a Momentum első nekifutásból is megugrotta a lécet. Na és a Fidesz-KDNP?

Folytatják, nyilván. Hogy mit, azt most sajnos nem nagyon lehet előre látni, mert a Soros-kampányt nem folytatják, mert nem elég cuki, a cukiságkampányt meg még nem látjuk körvonalazódni, szóval elképzelésünk sincs arról, hogy milyen tervei vannak Magyarországgal a jelenlegi kormánynak. Ami persze nem újdonság, 2014-ben sem nagyon tudtunk a rezsicsökkentésen kívül bármit meg a jövőről, és persze működött is, szóval tényleg nem érdemes a járt utat járatlanért elhagyni…

Ha viszont az elmúlt néhány hetet nézzük, mást se nagyon látunk, csak gyáva megfutamodást, ami nyilván azt próbálja leplezni, mennyire szánalmasan nincs mondanivalója a kormánynak a választások előtt. Vannak persze lakossági fórumok, ahol gyönyörű vetített prezentációra húzzák fel a politikusok a gyűlöletpropaganda sablonmondatait, és ahol a nyugdíjas korú közönség az előadó habitusától függően kuncog vagy szörnyülködik (Kövér László például szeret a fórumokon vicceket mesélni, ezen még én is meglepődtem), aztán hazamegy, és megnyugszik, hogy Orbán Viktor vigyáz az országra.

Ezzel lehet egy kvótanépszavazás vagy egy nemzeti konzultáció előtt hergelni a tömegeket – a választás azonban teljesen más ügy.

A választás ugyanis arról szól, hogy egy ország választópolgárai eldöntik, hogy az egyes politikai formációk közül véleményük szerint melyik az, amelyik a legkompetensebb kormányzó erő lehet, és ezt a véleményüket szavazás útján fejezik ki (#demokrácia).

Na most, ezzel az a kis baj, hogy míg az ellenzéki pártokról legalább annyit tudunk jelenleg, hogy milyen elképzeléseik vannak az ország kormányzásáról, addig a Fidesz-KDNP ez irányú gondolatairól fogalmunk sincs.

Választóként el tudja az ember dönteni, hogy vajon az LMP egészségügyi elképzelései, az MSZP-Párbeszéd oktatáspolitikája, netán a Momentum gazdaságpolitikája áll-e közel a szívéhez. Na de mit mondjunk a Fidesz egészségügyéről, oktatásáról és gazdaságpolitikájáról?

Havasi Bertalan szerint a viták kora egyébként azért járt le, mert Orbán Viktor vitázott már eleget az ellenzékkel. Mutatnék erre is egy példát rögvest:

Nos igen, így néz ki egy válasz Orbán Viktortól. De ez még a jobbik eset, mostanában ugyanis a miniszterelnöknek véletlenül úgy szokott kijönni a programja, hogy a vitanapokon nem csak az Országgyűlést, de magát az országot is elhagyja, vagyis érdemi kérdéseket már az ellenzéki képviselők se nagyon tudnak feltenni neki.

Így már aztán igazán nem csoda, hogy Orbán Viktor nem csak Karácsony Gergellyel nem állt ki vitázni, de Vona Gábort is lepattintotta (mondjuk Mesterházy sem járt jobban 2014-ben), mint ahogy a Független Diákparlament hívására sem válaszolt, akik az oktatásügyben véghezvitt ámokfutást kérték volna számon a miniszterelnökön.

A vita, a párbeszéd, mint olyan, megszűnt, amióta 2010-ben hatalomra került a Fidesz-KDNP. Olyannyira, hogy már a parlamenti bizottsági ülések is komédiába fulladnak, nem mennek el a kormánypárti politikusok sem semmilyen vitára (sőt, a Közös Ország fórumai közül volt olyan, amit a fideszes polgármester szabotált el), a minisztériumok nem válaszolnak érdemben a feltett kérdésekre még az újságíróknak sem, és így tovább.

Szóval ne verjük rá ezt a dolgot kizárólag Orbán Viktorra: a Fidesz-KDNP úgy általában nem vitázik már senkivel, erőből és gőgből politizálnak, a javaslatokra nem nyitottak, a kritikát nem hallják meg, a kérdéseket elutasítják.

Ha stílszerű akarnék lenni, azt mondanám:

Egy politikusnak, legyen az egyszeri képviselő vagy maga a miniszterelnök, többek közt az is a dolga, hogy munkájáról megfelelően tájékoztassa a közösséget és elszámoljon a cselekedeteivel.

Ilyet a kormánytól mostanában nem láthattunk.

Nem véletlenül, és erre egyébként a most visszafogott Soros-kampány a legjobb példa. Az a kampány, ami nettó hazugságokra épült, és egyetlen célja az volt, hogy a kormánypárti szavazókat migránsokkal riogassa, illetve elhitesse, hogy ezen gaz migránsoktól csak és kizárólag a Fidesz-KDNP tudja megmenteni az országot. A háborús retorika évek óta dívik a fideszes kommunikációban, tegyük hozzá, tényleg sikerrel, ugyanis rendkívül következetesen alkalmazva tökéletes világképet kerekít a szavazók köré, egyfajta alternatív valóságot, amiben tényleg egyedül Orbán Viktor lehet a hős harcos, aki megvédi a népet.

Csakhogy ez a retorikai bravúr, épp úgy, ahogy a komplett gyűlöletpropaganda, nem képes egy párbeszédben működni, hiszen csak abban a bűvös térben van értelme, amely teljesen elzárja a valóságtól a kormányhíveket.

Nem nagyon lehet vitázni róla, hiszen a hazugságokra van cáfolat, a feleslegesen elköltött milliárdokat meg kéne magyarázni, a menekültellenesség pedig ebben a kontextusban csupán eszköz volt a szavazóbázis megtartására és megerősítésére – vagyis pusztán önös érdek, és nem hosszú távon, a társadalom egésze számára megtérülő „befektetés”.

Valójában tehát arról van szó, hogy a vita, mint olyan, sűrű erdőbe vezetné a Fideszt. Mivel politikájuk az elmúlt években kimerült a hatalom bebetonozását biztosító intézkedésekben (és ebbe az indirekt médiafelőrlés és plakátmizéria éppúgy beletartozik, mint a felső-középosztály megszilárdítását szorgalmazó intézkedések vagy éppen az oktatás szétverése), csak a holnapra koncentráló lépésekben (gondoljunk az unortodox gazdaságpolitikára, netán a nyugdíjkassza elsíbolására) és hosszú távú politikai szövetségek kialakításában (lásd Paks II esetét), eközben azonban az ország kormányzása elvesztette demokratikus jellegét, a közszolgálatból pedig önkiszolgálás lett.

Ezzel nehéz vitába szállni.

Nem lehet minden kérdésre azt válaszolni, hogy Soros (vagy ENSZ, ugye), mert az egy idő után nevetségessé válik. Nem lehet minden vita alól kibújni, mert egy idő után elvesztik az emberek a türelmüket. Az nem egy világtól elrugaszkodott elképzelés, hogy egy miniszterelnöknek időről időre beszélnie kell arról, hogy mégis mit művel, hogyan kormányoz. Teljesen jogos az a felvetés, hogy ha az oktatás romokban van, az ezért a területért felelős minisztert felelősségre lehessen vonni – és ha ő nem hajlandó erre, akkor az őt irányító miniszterelnök válaszoljon helyette a kínos kérdésekre. Mint ahogy teljesen jogos választói elvárás az is, hogy lássuk és halljuk a 8 éve kormányzó Orbán Viktort, ahogy kifejti, mit tervez a következő négy évre a pártja, hogy el tudjuk dönteni, akarjuk-e ezt a fajta kormányzást, vagy sem.

És igen, gyáva dolog az, ha egy miniszterelnök megfutamodik a vita elől. Orbán Viktor ma nem mer még csak olyan szituációba se keveredni, ahol érdemi kérdéseket kaphat (és nem, a Kossuth rádió péntek reggeli interjúja nem ilyen szituáció), mert nincsenek rá jó válaszai. Nem is lehetnek: a gyűlöletkeltésre, a hatalom akarására, a társadalom manipulálására, az érdekvédők elnyomására, a szegénységben élők kizsigerelésére, az egészségügy lezüllesztésére, az oktatás szétverésére nem léteznek jó válaszok.

Azt, amit a Fidesz-KDNP 2010 óta művel, nem lehet már megmagyarázni.

Csekély vigasz, hogy a hallgatásuk némi beismerésnek is értelmezhető, hisz azzal, hogy megfutamodnak a kényes helyzetek elől, lényegében elismerik, hogy azok kényesek számukra.

Szóval amikor Havasi Bertalan azt mondja, hogy lejárt a viták kora, azért jusson eszünkbe, hogy lejárt az már 4347 nappal ezelőtt, és nagyon úgy tűnik, hogy amíg a Fidesz-KDNP van hatalmon, Orbán Viktor nem mer már kiállni egy nyilvános vitára.

Márpedig egy ország felelős miniszterelnökétől ez megengedhetetlen.