Egészen megrendítő volt olvasni Lázár Fruzsina írását, amely anyjának, Vathy Zsuzsának a haláláról szólt. Aki azért halt meg, mert rossz egészségügyi ellátást kapott. Egy egyszerű injekció megmenthette volna, ehelyett körbeküldözgették diagnózis nélkül. Vajon hányan vannak még, akik nem tudnak írni, üvölteni, szólni, és ilyen tragédiákkal kell leélniük egész életüket, vagy ilyen tragédiákban végződik az életük?

Tudjuk, hogy ami történt, nem egyedi eset. Tudjuk, mert több ilyen történetet is hallhattunk az elmúlt időszakban, és tudják azok is, akiknek került már kórházba, rossz helyre hozzátartozójuk (mert azért jegyezzük meg, vannak jobban és rosszabbul működő intézmények az országban).

Anyám tavaly áprilisban halt meg, minden bizonnyal menthetetlen volt az állapota. De a tisztességesebb halálhoz biztos hozzájárult volna, ha nem kap be valami baktériumot a kórházban, nem fertőződik el a karjában az infúzió bekapcsolásához használt csonk, amit benn felejtettek, és nem kap felfekvést azért, mert nem mozgatták, nem mozgattuk eleget, illetve alig cserélték az átázott ágyneműit.

A helyzet pedig az, hogy se ebben az esetben, se egyik másikban sem tudom igazából az ápolókat vagy orvosokat, mint egységes kart hibáztatni. Persze vannak a munkájukat tisztességesebben, és kevésbé tisztességesen végző ápolók és orvosok. De anyámnál is kb. 3 nappali és 3 éjszakai nővér jutott kb. 60 betegre. Hogy lehet így őket normálisan ellátni?

A kérdés nem az, hogy miért teszik rosszul a dolgukat az egészségügyi ellátás szereplői, hanem az, hogy miért nem szólalnak fel. Kívülről is látjuk, hogy sok kórházban, sok osztályon embertelen kizsigerelésben kell dolgozniuk. És pontosan tudjuk, hogy így nem lehet jó munkát végezni.

Persze lehet mondani, hogy félnek. Hogy ha megszólalnak, kirúgják őket, és csak rosszabb jöhet. De ha nem szólal fel senki, nem áll ki, csak és kizárólag rosszabb fog jönni.

Miért nem áll ki Vathy Zsuzsa esetében a Honvédkórház vezetője és mondja el, miért fordulhatott egy ez elő? Miért nem áll ki, és mondja el, ők mit rontottak el, és mire lenne szükség segítségként?

Az előző két honvédkórházas (egyébként 84 éves nagymamámmal, aki szintén orvos volt, mi is ültünk 10 órát a Honvéd sürgősségijén 6 évvel ezelőtt) eset után a kormány tájékoztató kampányba kezdett, hogy a betegek tudják meg, hol van a helyük. Persze a tájékoztatás is fontos, de itt talán nem ez a fő hiba.

Az is butaság lenne persze, ha az egészségügyi rendszer összes problémájáért a kormányt hibáztatnánk. Hiszen az előző kormányok gyakorlata is kellett ahhoz, hogy ide jusson a magyar egészségügy. Korábban is voltak Vathy Zsuzsáéhoz hasonló esetek.

De amikor tragédiák sora jut el az állampolgárok sokaságához, talán érdemes lenne reagálni a problémára. A kormányzásnak talán az lenne a lényege, hogy ha látszik egy rendszerszintű hiba, azt megpróbáljuk kijavítani. Ezt mégse látjuk most.

Ellenben heti két jó hírt el kell intézniük a kórházigazgatóknak.

Pedig biztosak lehetünk benne, Vathy Zsuzsa esete nem egyedi, és nem csupán 2-3 olyan estről van szó, amikor a rosszul működő egészségügy miatt emberek, apák, anyák, testvérek, gyerekek, barátok, szerettek halnak meg. Csak nem mindenki tud szólni, sőt sokan már fel se ismerik, hogy ez az ellátás elfogadhatattlan, és nem is tudják, hogy ők a rosszul működő egészségügy áldozatai.

És persze nem csak szólni nem tudnak sokan, hanem azokat a tízezer forintokat sem tudják odaadni zsebbe a jobb ellátás reményében, vagy megvásárolni a 70 ezres vizsgálatokat a magánklinikákon, amik sokszor az életet vagy a halált jelentik.

Nem Vathy Zsuzsa esete kellett ahhoz, hogy kimondjuk, katasztrofális a magyar egészségügy állapota. És ezt nem menti, hogy máshol rosszabb, mint Magyarországon, mert mi itt élünk és itt halunk. De ez az eset fontos felkiáltójel, amit oda kell rakni a mondat végére: baj van!