Az Emberi Erőforrások Minisztériuma ma közölte, a februári fizetésükkel már megkapják az egészségügyi szakdolgozók azt a béremelést, amit egyébként csak novemberre ígértek nekik. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy az egészségügyi érdekvédelmi szervezetek február közepéig adtak haladékot a kormánynak, mielőtt sztrájkba kezdtek volna.
Közleményük szerint a béremelés folytatódik, 2019-ben további 8 százalékos emelésre számíthatnak a szakdolgozók, akiknek a bére 2016 és 2019 között átlagosan 65 százalékkal nőtt. Kiemelték, hogy a kormány számára kiemelten fontos az egészségügyi dolgozók élet-és munkakörülményeinek javítása, ezt jól mutatja például
4-6 éves jogviszony esetén egy OKJ-s végzettségű ápoló átlagkeresete most 309 345 forintra nő, egy 19-21 éves jogviszonnyal, OKJ-s végzettséggel rendelkező ápoló a mostani béremeléssel együtt 342 582 forintot fog keresni.
Ez már egészen jól hangozna, ha nem kb. egy hónapja írt volna levelet a Független Egészségügyi Szervezet (FESZ) és a Magyarországi Mentődolgozók Szövetsége (MOMSZ) Balog Zoltánnak, az emberi erőforrások miniszterének. Szerintük ugyanis nem mondtak igazat az egészségügyi szakdolgozók és az orvosok béréről.
Felhívták a figyelmet, hogy a Balog által hangoztatott bérek nem feleltek meg a valóságnak.
Balog nemrég azt mondta, egy OKJ-s mentőápoló bére 248 350 forint volt 2016 és 2017 között, a valóságban viszont ez csak 162 404 forint, húszéves mentőápolói gyakorlattal pedig szerinte közel 300 000 forintot lehet keresni, ami valójában csak 187 000 körül mozog a hivatalos bértábla szerint.
Varga Mihály azt mondta a béremelésekkel kapcsolatban, hogy évtizedek lemaradását kell behozni, erre a gazdaság növekedése teret is ad. Az egészségügy legfontosabb elemét a benne dolgozók adják, ezért a kormány törekszik a megbecsülésükre.
Ahogy azt a FESZ és a MOMSZ által közzétett fizetési adatok is jól mutatják, az EMMI számai és a valóság között általában hatalmas szakadék tátong. Az egészségügy felzárkóztatásáról és a dolgozók megbecsüléséről ígérgetni pedig felháborító egy olyan országban, ahol lassan minden hétre jut egy történet a sürgőssin haldokló emberekről.