A kormány tavaly év végén is kipostázta a nyugdíjasoknak szánt 10 ezer forint értékű Erzsébet-utalványokat, a Magyar Posta Népszavának küldött adataiból azonban kiderült, itthon 35 ezren, külföldön pedig 1200-an a mai napig nem vették át az utalványokat.

Így 362 millió forint ragadt bent a Magyar Államkincstárban, ahonnan már csak február végéig lehet ismételt kézbesítést kérni.

Úgy tűnik tehát, nem sikerült okulni a tavalyi számokból, ugyanis egy éve ilyenkor is hasonló számban voltak a kézbesítetlen utalványok. A 2,7 millió magyar nyugdíjashoz viszonyítva ez ugyan csak körübelül 1 százalékos veszteség, számokban kifejezve mégis rengeteg az a 362 millió forint.

Ráadásul ott van az a 33 ezer külföldön élő, de magyar ellátásra jogosult nyugdíjas is, akik szintén megkapják az utalványokat, elkölteni viszont sehol sem tudják.

Külföldön ugyanis nem tudják felhasználni őket, így vagy hazaküldik valakinek plusz költséggel, vagy itthon kell levásárolniuk.

Érthetetlen, hogy az állam miért nem hajlandó készpénzben, átutalással, vagy egyszeri nyugdíj-kiegészítésként kiküldeni a 10 ezer forintokat, így az is megkapná, aki egyébként nem vette volna át vagy külföldön él (így el is tudnák költeni), és persze a postaköltség megspórolása vagy a Magyar Posta ünnepek előtti tehermentesítése sem utolsó szempont.

Ha a kormány kiemelten fontosnak tartja, hogy „a nyugdíjasok is részesülhessenek a magyar állampolgárok közös erőfeszítésének köszönhetően erősödő magyar gazdaság eredményeiből”, miért nem képes egy icipicit logikusabban kezelni az Erzsébet-utalványok kézbesítését, hogy így valóban eljuthasson minden jogosulthoz?