„A fennálló társadalmi-gazdasági rendszerben a legtöbb ember két lehetőség közül választhat: vagy dolgozz, hogy a munkáddal megteremtett értéktöbblet mást tegyen gazdagabbá, vagy pusztulj éhen. De mi történik, ha a rendszer – saját ciklikus válsága folytán – már csak a második lehetőséget kínálja fel?” Ahogy sok más helyen, Katalóniában is megkíséreltek válaszolni.
A kétezres évek közepe táján egy Enric Duran nevű veterán aktivistában megfogalmazódott az ötlet: ha a bankok kirabolják az embereket, ki kéne rabolni a bankokat, hogy a pénzt vissza lehessen forgatni az emberek javára. 2008-ig összesen 492.000 euró hitelt vett fel 39 különböző banktól, melyek a hitelezési téboly időszakában boldog-boldogtalannak szórták a pénzt, mintha nem lenne holnap – aminek meg is lett a következménye, ebbe most nem mennék bele, remek cikkek születtek már a témában.
Durannak mindenesetre esze ágában se állt a pénzt visszafizetni, azt részben egy másik társadalmi-gazdasági forma propagálására, részben pedig az ehhez szükséges infrastruktúra megteremtésére fordította. A koncepció grandiózus volt, célja az Átfogó Forradalom (Integral Revolution): az elszakadás a kapitalizmustól és az államtól.
Ennek törvényi keretei Spanyolországban részben adottak is voltak – ott ugyanis, míg ha az ember egy cégnél vagy egyéni vállalkozóként dolgozik, bevételeit le kell adóznia, egy törvényes kiskapu kihasználásával a szövetkezetek csak minimális adót fizetnek. Ez az egyik alapja a Cooperativa Integral Catalana (CIC, kb. Katalán Átfogó Szövetkezet) gazdasági működésének, és ez az egyik vonzereje azok számára, akiknek a kapitalizmus már nem nyújt megfelelő alternatívát.
A 2008-as válságtól erősen sújtott Spanyolországban, Katalónia autonóm közösségben előállt a bevezetőben említett helyzet. Míg 2007-ben a munkanélküliségi ráta az aktív korosztályban csupán 6,5 százalék volt, 2009-re 16,3 százalékra nőtt, 2012-13-ban pedig meghaladta a 22 százalékot – a 25 évnél fiatalabbak körében pedig az ötvenet, vagyis az ezen korosztályba tartozók kevesebb, mint felének volt munkája.
A Teremtő erő a Gólya szövetkezet és a Mérce sorozata.
Régiónkban a jóléti állam intézményei rohamos léptekben szűnnek meg, válnak elérhetetlenné. A piaci alapú megoldások csupán a népesség egy egyre szűkülő „középosztálynak” és a felettük elhelyezkedőknek elérhetőek. A gazdaság és társadalom jelenlegi állapotában így egyre több ember kényszerül arra, hogy megélhetésüket a „hivatalos” gazdaságon kívüli módszerekkel tartsák fenn.
Háztájizás, kalákázás, a cigánykassza: az informális gazdaság lehetőségei egyébként sem ismeretlenek hazánkban. Olyan gazdálkodási, munkaszervezési, élet-szervezési közösségi módszerek ezek, amelyekkel valamilyen módon mégis meg lehet oldani, hogy legyen lakhatás, legyen étel, és amikor nagyon kell, még pénz is.
A sorozat cikkei olyan kezdeményezésekről szólnak, amelyek a túlélés eszközeiből az egyéni önfenntartáson túlmutatóan, egy új gazdaság kialakítására képes eszközöket formálnak. Ez az új gazdaság szolidáris, célja a benne dolgozó emberek, közösségek jólléte, nem pedig a profittermelés. A résztvevői közös erőfeszítéséből jön létre - és a létrehozott javak is őket gyarapítják, amennyiben képesek megvédeni azt az uralkodó rendszer érték-elszívó és elnyomó törekvéseitől.
Egy jobb társadalom ugyanis csakis egy jobb gazdasági rendszeren alapulhat.
Ha egy kezdeményezés kapcsán felvennéd velünk a kapcsolatot, írj a [email protected]-ra!
Szövetkezet kifelé, második gazdaság befelé
A 2010-ben elindult CIC így sokaknak volt gazdasági szempontból vonzó alternatíva, a szervezet azonban jóval több, mint egy adóelkerülő kiskapu önfoglalkoztatásra kényszerülő emberek számára. Az önfoglalkoztatásnak – akár szövetkezetben, akár egyénileg – a CIC szerint önmagában értéke van. Az elidegenített munkával szemben itt az emberek maguk gazdálkodnak az idejükkel, és a munkával teremtett érték a munkásnál csapódik le.
A CIC ernyőszervezet, amely összefogja a termelőket és a fogyasztókat, akik megtermelt javaikat vagy szolgáltatásaikat a hagyományos személyközi árucsere mellett a CIC által fenntartott helyi piacokon, vagy egy internetes adatbázison keresztül tudják értékesíteni vagy megvásárolni – lehetőség szerint a termelés helyéhez minél közelebb. Ebben az adatbázisban találunk tartós fogyasztási cikkeket, például bútorokat, vagy élelmiszereket – pl. a katalóniai baloldali szubkultúrában igen népszerű Rosa de Foc sört – vagy olyan szolgáltatásokat, mint az autószerelés.
Emellett a Szövetkezet tájékoztatja a termelőket a felmerülő fogyasztói igényekről a túltermelés vagy a hiány elkerülése végett, annak pedig, aki szeretne dolgozni, de nincs hol, megpróbálja megtalálni azt a helyet, ahol lenne munka, de nincs rá kéz. A termelők és szolgáltatók a Szövetkezeten kívüli szereplők megrendeléseit is tudják teljesíteni, ez esetben a CIC szerződik le a külső féllel, mint számlaképes szervezet.
Az egymás közötti elszámolásokat a tagok egy ECO nevű virtuális pénzben vezetik, melynek fedezete a használók közti bizalom, árfolyama pedig a mindenkori euró-árfolyamhoz van kötve. Az ECO-hoz többféleképpen lehet hozzájutni: egyrészt lehet eurót váltani ECO-ra (ECO-t viszont nem lehet euróra váltani), másrészt termékek eladása útján. Ebben a rendszerben minden résztvevő látja a többi tag pénztárcájának tartalmát, és egy üzlet megkötését követően a felek által megállapított összeg átkerül egyikből a másikba. További fontos különbség más pénzrendszerek működéséhez képest, hogy az ECO-t nem éri meg felhalmozni – vagyis épp annyira, mint a párnacihába gyűrni a pénzt – mert nem lehet bankba rakni, hogy kamatozzon, lehet viszont negatív a pénztárca tartalma. Lehet ECO-t kölcsönadni egy másik szövetkezetnek, de nem lehet vele részvény jelleggel részesedést vásárolni, ami után osztalék járna, illetve nem lehet rá kamatot számolni – ellenben oda is lehet egyszerűen ajándékozni.
Ezen elvek szerint működtet a CIC egy CASX (ejtsd: kass, szójáték – a cas ügyet jelent) nevű nonprofit bankot, ami a szövetkezet által megfogalmazott elveknek megfelelő projekteket finanszíroz a nála elhelyezett pénzből. A projektek esetében az elérhető társadalmi haszon függvényében döntenek a finanszírozásról. Ebből következik, hogy az egyes egyéni termelőknél vagy szövetkezeteknél lecsapódó profitot a CIC be tudja csatornázni más projektek támogatásába, melyek pénzszűkétől szenvednek vagy indulótőkére van szükségük.
Az ideológia és szervezeti felépítés
A CIC elutasítja a központi hatalmat, tekintve hogy az a gazdasági elit érdekeit szolgálja az ellenőrzése alatt álló emberekével szemben; az egyes közösségek tagjai által bázisdemokratikusan meghozott döntéseket tartja legitimnek. Ideológiájának fontos része a kizsákmányolás elutasítása, a nemnövekedés, a feminizmus, az egyenlőség és az információ szabadsága a társadalmi és a környezeti katasztrófa helyett egy jobb világ építése végett.
A szövetkezetek és közösségek, melyeket összefog, a tagság részvételével határoznak az őket érintő kérdésekben, minél alacsonyabb szinteken, ahogy a CIC irányítása is a havonta összehívott, bárki által látogatható permanens gyűlés feladata. A mindennapi működést az anarchista bürokrácia bevett módszereivel tartják fenn; permanens gyűlés alá tartoznak az egyes bizottságok, melyek a tagok különböző – lehetőség szerint mindennemű – szükségleteinek kielégítéséért felelnek.
Ezek a beszédes nevű Koordinációs, Befogadó, Kommunikációs, IT, Közösségi tér, Termelő-projekt, Gazdasági, Jogi bizottságok, valamint a Katalán Ellátóközpont és a Tudományos és Technológiai hálózat. Tagjaik a közvetlen termelő munkát végzőktől eltérően a CIC költségvetéséből kapnak alapjövedelmet munkájukért cserébe, melynek gyümölcséből – közvetve vagy közvetlenül – a közösség valamennyi tagja részesül. A permanens gyűlés meghatározhat további megoldandó feladatokat, ezekre munkacsoportokat szerveznek, melyekbe bárki jelentkezhet, eredményeikről pedig a gyűléseken számolnak be.
A CIC idén lesz nyolc éves. A katalóniai munkanélküliségi ráta jóval alacsonyabb, mint volt a Szövetkezet fellendülésének idején, a gazdaság konjunktúrában van. Azonban a CIC rendszere kiépült és működik, működéséből pedig okulhatunk – figyelembe véve a miénktől eltérő társadalmi-gazdasági viszonyokat és törvényi kereteket.
