„A társaságiadó-kedvezmény rendszerének (TAO) 2011-es létrehozása óta a magyar labdarúgásban 9015 programot nyújtottak be a sportszervezetek 379,3 milliárd forintos támogatási igénnyel, ebből 196,7 milliárd forintot hagytak jóvá” – írta még tavaly decemberben a Világgazdaság, a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) közlésére támaszkodva.
Az elején szeretném leszögezni, hogy a társasági adó terhére történő látvány-csapatsport és kulturális célú (film, előadó-művészeti szervezet) támogatások rendszere – a köznyelvben TAO-támogatás, TAO-felajánlás – káros, rossz, igazságtalan és így a baloldal számára vállalhatatlan. Egyetlen egy dolgot tehet a kormányra kerülő baloldal a TAO-kedvezményekkel: megszünteti őket.
Az alábbi táblázat mutatja, hogy 2012 óta mennyibe kerül évente az adófizetőknek a látvány-csapatsportágak, a film és az előadó művészeti szervezetek (színházak) támogatása.
A TAO-támogatások és a kedvezmények összege
sportcélú támogatás | filmtámogatás | előadó-művészeti szervezet támogatása | kieső társasági adóbevétel összesen | |
2012 | 39,6 | 2,9 | 10,7 | 53,2 |
2013 | 41,2 | 10,2 | 11,8 | 63,2 |
2014 | 66,5 | 12,3 | 18,4 | 97,2 |
2015 | 76,9 | 7,6 | 21,6 | 106,1 |
2016 | 135,1 | 8,4 | 35,9 | 179,4 |
2017* | 81,9-91,9 | 7,5-8,5 | 23,2-25,2 | 112,6-125-6 |
2018* | 75,5-85,5 és 18,3-19,3** |
7,5-9,5 | 22,8-24,8 | 124,1-139,1 |
*terv **a hitelintézeti adóból várt felajánlás összege
Forrás: költségvetési és zárszámadási törvények összegyűjtve a Költségvetési Felelősség Intézet honlapján
Szociális demagógia a fenti számok mellé odaírni, hogy az elmúlt évek során mennyi pénz jutott a hajléktalan ellátásra, a fogyatékkal élők támogatására vagy a szociális ágazat bérfejlesztésére, ezért nem írom melléjük.
A táblázatban szereplő összegek nem kicsik. Nagy pénzekről van szó, irgalmatlanul nagy pénzekről. Mármint a versenysport és a kultúra direkt költségvetési támogatásán túl, illetve az adott területekhez tartozó állami beruházásokon, fejlesztési támogatásokon túl. Azaz például a stadionépítésekre 2010 óta elköltött (és 2020-ig még elköltendő) mintegy 250 milliárd forinton túl – időarányosan 170-180 milliárdnál járhatunk.
És hogy tisztán lássunk: a TAO terhére történő sporttámogatás (és egyebek) nem csupán arról szól, hogy az az 5 millió, vagy 10 vagy éppen 100 nem a központi költségvetésbe folyik be, hanem arról is, hogy ha egy vállalat 5, 10 vagy 100 millió forintnyi támogatást ad a focinak/kézilabdának/stb., akkor ez az összeg az adóalapját csökkenti.
A csökkentett adóalap miatt kevesebb társasági adót kell fizetni, mint az eredeti adóterhelés mínusz a felajánlás. Naná, hogy megéri!
Nemcsak az a baj, hogy lennének szociális kiadások vagy versenyképességet javító támogatások, esetleg a humán tőkét fejlesztő vagy az energiafogyasztást csökkentő beruházások, és ezernyi „fontosabb” terület, amire költeni lehetne, költeni kellene. Mert hát ki mondja meg, hogy mi a fontos? A hatalom birtokosa, aki kormányoz, jelen esetben pedig ez a Fidesz-KDNP koalíció és Orbán Viktor.
Orbán Viktor szerint pedig az a fontos, hogy labdarúgó stadionok épüljenek szerte az országban, hogy a költségvetés helyett bizonyos sportágakba – elsősorban a fociba – folyjon a pénz. A filmes pénzek Andy miatt fontosak, a színházas pénzek pedig, amire a rendszer alapvetően ki lett találva, remek terepet nyújtanak a kamu előadásokkal lenyúlható milliárdoknak.
Hanem az is, hogy ezek a támogatások (felajánlások) egy roppant zavaros rendszerben hoznak rendkívül kedvező helyzetbe egyeseket (például a Felcsúti Akadémiát), lehetetlenítenek el másokat – a TAO terhére nem támogatható sportokat nem éri meg támogatni a vállalatoknak, számos, korábban támogatott szakosztály ma a létéért küzd.
Az is, hogy mindenféle igény, szükséglet vagy érdem, tehát bármilyen objektív, átlátható és kiszámítható szempontrendszer helyett a politikai érdekek, megfelelni vágyás, szimpátia dönti el, hogy kihez jusson bőséggel és ki szűkölködjön. És persze az is, hogy az eredeti, jogszabályban meghatározott célok helyett a pénz másra megy, jelentős része kézen-közön eltűnik, ráadásul a könnyű kereset révén nemhogy elősegíti, de az érintett területeken egyenesen gátolja a hosszútávra tervező, tudatos szakmai alapokon nyugvó építkezést, fejlődést.
A felcsúti futballakadémia támogatásai 2011-2017; forrás: mfor.hu
A sportot, a filmet, a színházat persze támogatni kell. A tömegsportot is, a versenysportot is, és azon belül az élsportot is. A műkedvelő társulatokat, az iskolai gyerekdarabokat is, és azokat a társulatokat is, akik nemzetközi fesztiválokról díjakat hoznak haza, ahol Jászai- és Kossuth-díjas színészek lépnek fel. És természetesen a filmet, a vizuális kultúrát is támogatni kell. Az iskolai videós klubbot, a független fesztiválokat és az érdemes művészeket egyaránt.
De nem így, nem ezzel a támogatási rendszerrel, amely sok mindenre jó, de arra biztosan nem, hogy a politikai közösség (illetve az őt képviselő, megjelenítő állam) rövid és hosszú távú sport- és kulturális szükségletei, igényei, akarata mentén sport- és kultúrafinanszírozást működtessen.
Független alapok kellenek (több is egy-egy területen), szakmai testületek, nyílt és átlátható pályázati rendszer, tiszta szabályok szerinti állami finanszírozás, demokratikus kontroll a pénzköltés felett.
Természetesen kell, hogy helye legyen a magánszektornak is a finanszírozási rendszerben, hogy a magánszemélyek, a magánvállalatok is hozzájárulhassanak adományaikkal, felajánlásaikkal a hazai sport és kulturális élet fejlődéséhez. A magánvállalatok például folytathatnak szponzorációs tevékenységet, támogathatnak kulturális produkciókat üzleti alapon, vagy csak úgy is, saját kedvükre.
Például az adózott nyereségből, ha a tulajdonosok úgy döntenek, hogy egy várhatóan sikeres filmbe beszállni, vagy a kerületi színházat támogatni jó dolog. Hívhatjuk ezt mecenatúrának is… Még jobban is hangzik, mint az hogy TAO-támogatás, nem?