Miközben az Észak-Korea és az Egyesült Államok közti viszony atomháborúval fenyeget, az USA-szövetséges dél-koreai kormány példátlan lépésre szánta el magát: meghívták az észak-koreai női hokisokat a tornára kvalifikált déli csapatba. A gesztust Észak-Korea is viszonozta, Mike Pence, az USA alelnöke viszont nagyon morcosan figyelte az eseményeket.
A papíron a mai napig háborúban álló Dél-Korea – Észak-Korea viszonylatban példátlan eseményekre került sor vasárnap, a phjoghcsang-i téli olimpia 3. napján.
- Még soha nem fordult elő, hogy az Észak-Koreában uralkodó Kim család valamelyik tagja Dél-Koreában tegyen látogatást, most Kim Dzsongun húga, Kim Jojong tett látogatást a phjoghcsangi olimpián.
- A Kim-család tagja Kim Dzsongun meghívását tolmácsolta Mun Dzsein dél-koreai elnöknek, aki elfogadta azt.
- A két Korea női hokisai egy csapatban léptek pályára (a lényegében amatőr észak-koreaiakkal kiegészülve 8-0-ra kikaptak Svájctól).
Nem véletlen, hogy az észak-koreai delegációban jelent volt a vezető húga: Kim Jojong a rezsim szelíd arcát mutatja, ami sokkal inkább megfelel az olimpiai szellemnek. A húzás be is vált: a tudósítások sokkal kevésbé emlegetik az általa képviselt állam brutalitását, és sokkal inkább esik szó a sminkjéről és a ruházatáról. Kim ráadásul a média kedvence, mindenhol a figyelem középpontjába került.
A vezető húga a megbékélés üzenetét vitte magával, avagy mások szerint egyfajta cukiságkampányt teljesített:
Mun Dzsein dél-koreai elnökkel való találkozója után a hotel vendégkönyvében a Szöul és Pjongjang közelebb kerül a két ország népének szívében, és hamarosan eljön az egyesülés és a jólét kora.
Noha a helyi tudósítások arról beszélnek, hogy a déliek körében továbbra is nagy a bizalmatlanság az északi rezsimmel kapcsolatban, az egyesített hokicsapat sok, főleg idősebb emberben ébresztette fel az egyesülés iránti vágyat. A Guardian tudósítója például egy helyi bárból idéz egy szurkolót, aki szerint
„a két ország most olyan, mint Németország a fal leomlása előtt”.
Az érzület valószínűleg nagyon távol esik a valóságtól, hiszen a két ország között régen volt ilyen feszült a viszony, mint 2017-ben: Észak-Korea legutóbb szeptemberben tesztelt sikeresen hidrogén-bombát, ami után a közvetlenül fenyegetett Dél-Korea a legszigorúbb szankciókat követelte a nemzetközi közösségtől, fő szövetségesével, az USA-val pedig rendszeresen végeznek hadgyakorlatokat egy esetleges nyílt konfliktusra készülve. A hadgyakorlatokat éppen az olimpiára készülve függesztették fel a szövetségesek, ami összhangban van azzal a dél-koreai szándékkal, hogy az olimpia alatt a béke és a nyitás üzenetét közvetítsék.
Kérdés persze, hogy mekkora lehet a jelentősége ezeknek a gesztusoknak. Az események korlátozott jelentőségét hangsúlyozók Mike Pence reakcióit emelik ki.
Az USA alelnöke az olimpiai megnyitót megelőző napokban óva intette térségbeli szövetségeseit, hogy hozzájáruljanak Észak-Korea kísérletéhez, hogy ellopja a showt, és saját propagandájára használja fel az olimpiát. Ennek ellenére az észak-koreai állam formális vezetőjét, Kim Jongnamot a dél-koreai elnökön túl Abe Shinzo japán miniszterelnök is köszöntötte.
Az USA alelnöke nem jelent meg a megnyitó ünnepség előtti vacsorán, ahol Kim Jojonggal talákozhatott volna. Amikor pedig az egyesült hokicsapat kivonult a jégre, és a teljes stadion állva tapsolt, az elnök ülve maradt.
Ezzel a hideg gesztussal egyesek szerint nem csak Észak-Koreát, illetve a szövetséges fogadó országot sértette meg, de éppenséggel az amerikai diplomácia legellenszenvesebb arroganciáját sikerült példáznia. A keménykedő külpolitika számos hazai támogatója számára viszont bizonyára szimpatikus volt Pence hidegsége, amit sokan úgy értelmeznek, hogy az alelnök – Dél-Korea vezetőjével szemben – nem dőlt be a cukiskodásnak, és nem nézi jó szemmel, hogy szövetségese gesztusokat tesz a határon túlra szakadt testvérek és vezetőik felé.
A New York Times által megszólaltatott szakértők szerint Pence éppenséggel az észak-koreaiak kezére játszik, amikor azt a látszatot kelti, hogy nem támogatja a szövetségese által a Korea-közi viszonyok normalizálására tett erőfeszítéseket, és ezáltal az amerikai kormány csak aláássa a nukleáris leszerelésért tett erőfeszítéseket.
