Egyre több részletet tudunk meg az OLAF jelentésről, ami Tiborcz István gyanús cégügyeit vizsgálta. Tudjuk, hogy Tiborczék már a pályázatok kiírása előtt tudtak a pályázatokról, volt, amikor maguk egy másik cégükkel írták meg a pályázatokat, és végül ők is nyerték el az Elios Zrt.-vel.

És mégis: hiába tudjuk, hogy a miniszterelnök lányának férje, unokájának apja, hogyan tüntette el az adófizetők pénzét, a mi pénzünket, hogy ehhez az Európai Csalásellenes Hivatal szerint a szervezett bűnözés módszereit használta, semmilyen politikai következménye nincs egyelőre a dolognak. Sőt még ennél is bosszantóbb, hogy korábban sem volt, a magyar ügyészség véletlenül nem találta meg azokat a nyomokat és bizonyítékokat, amelyeket megtaláltak az újságírók, és megtaláltak az OLAF emberei Brüsszelből is.

Pedig politikai következmény kell, hogy legyen, mert olyan utolsó ország mégsem vagyunk, ahol büntetlenül lehet ellopni a közvagyont, úgy, hogy mindenki, az utolsó ember is tudja, hogy ez történik. Ugye nem vagyunk ilyenek?

És hiába próbálja a Fidesz-média most kimosni az ügyet, hogy valójában az érintett pályázatok alatt Simicska Lajos és a Közgép volt a cég tulajdonosa, ha utána a tulajdonjog visszakerült – az egyéb cégekről kiderült, hogy Tiborcz érdekköre hízott itt-, és ha utána a haszon Tiborczhoz megy. És persze, ha Tiborcz István az igazgatóság tagja volt a cégnél az adott időszakban? Meg tényleg az lenne a mentőkörülmény, hogy nem is Orbán Viktor vejéhez, hanem kollégiumi szobatársához mentek ki az adófizetői pénzek, a minisztériumok szemhunyásával, az ügyészség leplezésével? Nekünk ez adófizetőknek miért is lenne kevésbé kellemetlen?

De persze tudjuk, a valóság az, hogy Tiborcz István ebből a pénzből állt Orbán Ráhellel a saját lábára, a mi pénzünkből a mi lábunkra.

Hát tényleg, mi az istenre várunk még? Ennél kisebb ügyekbe is buktak bele már miniszterelnökök tőlünk nyugatabbra és keletebbre is.

Csak ehhez az kell, hogy ne törődjünk bele abba, hogy természetes, hogy Orbán Viktor magánvagyonaként osztogatja a mi vagyonunkat, és sajátjának tekinti az általunk felruházott hatalmát.

Ezt nem lehet ennyiben hagyni, fel kell háborodni, meg kell osztani a cikkeket a témában, ki kell menni az utcára, kérdőre vonni a Fideszes képviselőket. Mert ha már ez se történik meg, akkor tényleg beleköphetünk reggelenként a tükörbe, csupán emberi erőforrások, rabszolgák vagyunk a saját országunkban.