Nagyot esett az Egyesült Államok tőzsdeindexe, a Dow Jones a hétfői kereskedési napon. A múlt heti rossz hangulat zuhanásba fordult, számos részvény ára esett, az amerikai tőzsde régen látott eladási hullámot élt át, amelynek lehet, hogy koránt sincs vége.

„A pánikszerű eladási hullám rekordot hozott hétfőn New Yorkban: a 30 vezető ipari cég árfolyamát összesítő Dow Jones index napközben 1600 ponttal zuhant, záráskor pedig 1175,21 ponttal volt az előző kereskedési nap szintje alatt. A 4,6 százalékos visszaeséshez hasonlót utoljára 2011 augusztusában mértek. A gyors esés miatt az amerikai indexek gyakorlatilag elvesztették az év eleje óta összeszedett nyereséget”

– írja a hvg.hu a tegnapi napról.   Más gazdasági lapok még drámaiabban fogalmaznak: „ledöfték a bikát”, „veszélyes lehet”, „tisztítótűz”, „brutális esés”, „vér folyik a tőzsdéken” és így tovább. Van-e okunk (a kattintás szám növelésén túl) a drámai fogalmazásra? Mi történt New Yorkban és az ázsiai tőzsdéken, és mi fog történni ma Európában (ne legyenek kétségeink: ma az európai tőzsdék fognak jó esetben 3-4%-ot esni)?

Nem könnyű ezekre a kérdésekre válaszolni. Nem azért, mert nincsenek válaszaink, inkább azért, mert túl sok válaszunk van. Egyrészt túl sok lehetséges ok merül fel, nehéz egyet felmutatni – a valóság komplex. Másrészt a befektetői viselkedés nem feltétlenül elég racionális ahhoz, hogy ok – okozati viszonyokban feltárható legyen. A befektetők sok esetben pszichológiai alapú döntéseket hoznak, mások viselkedésének hatására cselekszenek: véleményvezéreket követnek, vagy a nyájhoz csapódnak.

Amit a mostani eséssel kapcsolatban tudunk, az az, hogy

1. Az elmúlt években a jegybankok által a gazdaságba pumpált százmilliárdok (USD) egy része természetszerűleg a részvénypiacokon kötött ki, „túlvettséget”, túlárazottságot eredményezve.
2. a monetáris politikai fordulat (elsősorban az USA-ban) kamatemelkedést, azaz hozamnövekedést vetít előre a kötvénypiacokon, és ezzel párhuzamosan hozamcsökkenést a vállalati részvények tekintetében (ott a kamatemelkedés költségnövekedést és így profitcsökkenést hoz).

Vagyis megérett a helyzet arra, hogy az eddigi emelkedés hasznát lefölözzék a befektetők, és kötvényekbe (államkötvényekbe) csoportosítsák át a befektetett tőke egy részét.

Hogy miért éppen tegnap emelkedtek meg az eladások a piacon? Ki tudja? Nincs igazán jelentősége. Ami jelenleg zajlik, az egy természetes korrekció. Akik időben kiszállnak, azok szép summával jönnek ki az elmúlt évek fellendüléséből, akik későn, azok sok pénzt veszíthetnek. Az esés majd megáll valahol, amikor a részvényárak már elég alacsonyak lesznek ahhoz, hogy figyelembe véve a várható osztalék kifizetéseket, újra érdemes legyen venni. Aztán ismét nőni fognak.

A pénzügyi rendszer, a bankok, a gazdaság nincs veszélyben. Lehetnek befektetők, pénzügyi vállalatok, akiket padlóra küld a részvény-árfolyamok esése, de a fejlett országok gazdaságai és bankrendszerei egyrészt sokkal erősebb, egészségesebb állapotban vannak, mint 2008-ban voltak. Másrészt pedig nincs közvetlen reálgazdasági érintettség: 2008-ban az amerikai ingatlanpiac omlott össze és „temette maga alá” a fejlett gazdaságokat. Ez a mostani esés nem fogja megrengetni sem a világot, sem a kapitalizmust.