Szombaton sikertelenül zárultak a tárgyalások a 3,9 milliós tagsággal rendelkező IG Metall képviselői és a munkaadók között. A fém- és elektronikai ipari dolgozók két fő követelése közül csak az egyik talált meghallgatásra. A 27 hónapon belül megvalósuló, 8 százalékos béremeléshez képest a munkaadók 6,8 százalékot ajánlottak – írja a Reuters.

Egyáltalán nem sikerült viszont előrelépni a másik fontos kérdésben, ami a dolgozók körében végzett felmérés alapján prioritás számukra: ez pedig a több szabadidő. A szakszervezet igénye az, hogy maximum két évig heti akár 28 órát dolgozhasson –  a jelenlegi 35 helyett – az, aki ezt elsősorban családja, gyermekei vagy beteg-idős hozzátartozói miatt szeretné, és a vállalatok járuljanak hozzá bérének kompenzációjához. Ez az elképzelés teljes elutasítással találkozott: a munkaadók épp ellenkezőleg, a heti munkaórák növelését szorgalmazzák.

Ezért a legnagyobb német szakszervezet 24 órás, illetve a későbbiekben akár meghosszabbítható sztrájkot helyezett kilátásba, kezdetnek a kedd estétől péntekig terjedő időszakban.

Az elmúlt egy hónapban rövidebb, néhány órás munkabeszüntetésekkel támogatták a dolgozók az IG Metall célkitűzéseit, ezekben kb. egymillióan vettek részt országszerte. A következő napokban összesen mintegy 260 céget érinthet a sztrájk, ezek nagy része Észak-Rajna-Vesztfáliában (70), illetve Bajorországban (40) található.

A legutolsó több napos sztrájkra 2003-ban került sor a szektorban, 1984-ben pedig hét héten át álltak a gyárak a 40 órás munkahét 35 órára csökkentését kiharcolandó. A nyolcvanas évek  egyik fő követelését végül 1995-ben, 15 év küzdelem és több kemény sztrájk árán sikerült elérni.

A munka jobb elosztásából egyébként a társadalom szélesebb rétegei is profitálnak. Ez volt a német modell egyik nagy aduja a válság idején is, amikor elbocsátások helyett, rugalmasabb, rövidebb munkaidővel, szabadságolással  vészelték át sok vállalatnál a termelés csökkenése miatt nehezebb időszakokat. Azzal, hogy a képzett dolgozók nem váltak munkanélkülivé, mindenki – a cégek, a dolgozók, az állam és az egész társadalom is – jobban járt.

Jelenleg a szektorban dolgozók több mint fele (55%) dolgozik heti 35 órás beosztásban, a többiek  ennél magasabb óraszámban.

A munkaadók mai álláspontja szerint a cégeknek „elegendő munkaórával kell rendelkezniük ahhoz, hogy le tudják gyártani termékeiket”. A dolgozók viszont az elmúlt hat év jelentős gazdasági növekedésére és a rekordalacsony munkanélküli rátára is hivatkozva követelnek új jogokat.