Idén is a Davosi Világgazdasági Fórum elé időzítette egyenlőtlenségi jelentését az Oxfam brit szervezet, amely több forrás ( Forbes, Credit Suisse, Világbank) adatait vetette össze saját kutatásainak eredményeivel.

Ennek alapján jutottak arra, hogy a tavaly termelt javak több mint négyötöde, 82 százaléka, a leggazdagabb 1 százalékhoz áramlott, miközben az emberiség felének, 3,7 milliárd embernek cseppet sem javult a helyzete.

Igaz, hogy húsz év alatt – 1990 és 2010 között – feleződött az extrém szegénységben élők száma, de a jelentés szerint, ha ebben az időszakban nem növekedtek volna tovább az egyenlőtlenségek, további 200 millió ember emelkedett volna ki a nyomorból.

Az Oxfam az absztrakt számokon túl konkrét példákkal is megpróbálta illusztrálni, mit jelent ez a brutálisan kinyílt olló a mindennapokban. A világ legnagyobb textilmárkái élén álló vezérigazgatók mindössze 4 nap alatt keresnek annyit, amit a termékeiket gyártó munkás, pl. Bangladesben egész életében fog.

De nem kell ilyen messzire menni, ha óriási bérszakadékot szeretnénk látni. A Sanofi francia gyógyszergyártó cégcsoport vezetője alig egy nap alatt keres meg annyit, mint a vállalat egy átlagos alkalmazottja egész évben. Az USA 3 leggazdagabb emberének akkora a vagyona, mint az amerikai lakosság szegényebb felének együttesen: Bill Gates, Jeff Bezos, azaz Mr. Amazon és Warren Buffett milliárdosok a mérleg egyik serpenyőjében annyit nyomnak, mint 160 millió ember a másikban.

A szintén az Oxfam által megrendelt és 10 országban elvégzett kutatás szerint, a megkérdezettek háromnegyede úgy látja, hogy túlságosan nagy a szakadék gazdagok és szegények között. Mindez persze nem biztos, hogy meghatja a január 23 és 26 között Davosban gyülekező világelitet, annak ellenére, hogy idei találkozójuk témája ezt a címet viseli: „Közös jövőt kreálni egy töredezett világban”.

Ha Davosban nem is téríti jobb útra a döntéshozókat az újabb bizonyítéka annak, hogy a gazdasági világválságból való kilábalás a lehető legrosszabb modellben, az egyenlőtlenségeket továbbgörgetve és olykor súlyosbítva valósul meg, az egyes országokban is ki lehet állni a negatív gazdaságpolitikai döntések ellen. Amelyekből nincs hiány: Washingtontól Párizsig a leggazdagabbakat favorizálják a legfrissebb adóreformok.

A milliárdosok rekordgyors szaporodása (tavaly kétnaponta lett egy újabb) és a nagy cégek jövedelmezőségének növekedése nem szabad, hogy elfedje – emlékeztet az Oxfam –, hogy a javakat a dolgozók termelik meg, nekik is joguk van ahhoz, hogy részesüljenek a növekedés gyümölcseiből.

Ami pedig a legszegényebbeket illeti, ahogy az NGO alábbi videójából is kitűnik, még a gyerekek is tudják, hogy az újraelosztásban nincs semmi ördöngösség, és alap, hogy senki se maradhat éhen: