Szokatlanul szoros eredménnyel zárult a Németországi Szociáldemokrata Párt (SPD) kongresszusi szavazása arról, hogy a pártvezetés folytathatja-e a tárgyalásokat Merkel párszövetségével. Éles viták és bizonytalanság után végül a delegáltak 56%-a támogatta a pártvezetést a CDU/CSU-val való tárgyalás folytatásában.

A rendkívüli pártkongresszusra az után került sor, hogy az év végén összeomlottak a tárgyalások a kereszténydemokrata pártszövetség, a jobboldali liberális FDP és a Zöldek közt. A szociáldemokrata párt vezetése ez után úgy döntött, hogy változtat a választások estéjén megfogalmazott elhatározásán, és kinyitja az újabb négy évnyi nagykoalíció lehetőségét.

A szeptemberi választás ugyanis a szociáldemokraták történelmi mélyrepülését hozta (20.5%). Ezt követően

a pártban konszenzus látszott kialakulni arról, hogy a következő négy évben a szociáldemokraták ellenzékben próbálnak megújulni, és újra felépíteni a baloldali alternatívát, amit az elmúlt évek koalíciós kormányzásai után igen nehezen lehetett beazonosítani.

A négypárti jamaika-koalíciós tárgyalások kudarca után azonban a pártvezetésre nagy nyomás helyeződött, és január elején Martin Schulz elnök vezetésével már előzetes egyeztetéseket folytattak Merkel CDU/CSU pártszövetségével.

A múlt pénteken, több mint 24 órás egyeztetést követően megkötött előzetes megállapodást mindárom pártvezetés sikerként könyvelte el.

A CDU elsősorban azt tartotta fontosnak közölni a szavazóival, hogy egy újabb közös kormányzás nem hozná magával a baloldal által követelt adóemelést, valamint hogy a megállapodás értelmében a kormány menekültpolitikája a CDU/CSU által javasolt évi körülbelül 200.000 fős felső korlátot érvényesítené. Martin Schulz főként az oktatási költségvetés növelését, és egy átfogó közoktatási modernizációs program elindítását hangsúlyozta, mint szociáldemokrata eredményt.

Számos regionális vezető, és a párt  ifjúsági szervezete azonban az elmúlt héten nyilvánvalóvá tette, hogy számukra számos ponton nem kielégítő az előzetes megállapodás. A párt ifjúsági szervezete, a Jusos szerint például elfogadhatatlan, hogy a koalíciós komány feladná azt a korábbi vállalást, amely szerint 2020-ig 40%-kal csökkentenék Németország széndioxid-kibocsátását. De

sok párttag és regionális vezető kritizálja Schulzékat, amiért menekültkérdésben belementek a felső határ meghúzásába, és azt sem tudták elérni, hogy a koalíció magasabb adókat vessen ki a legmagasabb jövedelműekre.

Marin Schulz pártelnök – aki számára, ahogy állítólag az egyeztetésen egy pontján megjegyezte, a koalíció elutasítása politikai karrierje végét is jelenthette volna – délután azt hangsúlyozta, hogy a megújulás és a kormányzás nem zárja ki egymást. Szerinte az előzetes megállapodás tükrözi a szociáldmokrata párt értékeit, és főként azt emelte ki, hogy az SPD kormányon elérheti, hogy az Európai Unió nagy lépéseket tegyen egy szociális Európa felé. A neoliberális, megszorító Európa és a „közömbösség politikája” helyett be kell vezetni az európai minimálbért és a közös politikákkal kell küzdeni a fiatalkori munkanélküliség ellen.

A visszafogottan lelkesült párttagok előtt Schulz azt is hangsúlyozta, hogy a koalíciós tárgyalások folyamán harcolni fognak a menekült családok egyesítésének könnyítéséért, ahogy szociál- és munkapolitikai kérdésekben is oda fogják tenni magukat.

A bonni rendkívüli pártkongresszuson végül a regionális pártszervezetek 642 delegáltja közül végül 362 támogatta a pártvezetés javaslatát. A szoros eredmény szokatlan, de a fentiek fényében meglepőnek nem mondható.

A döntés értelmében a CDU/CSU-val való tárgyalások már a jövő héten megkezdődhetnek. Kérdés, hogy milyen hosszú tárgyalásokra számíthatunk: 2013-ban három hónapos tárgyalást követően tudtak megállapodni a felek. És

miközben a tárgyaló feleknek egyes kérdésekben (menekültpolitika, adópolitika) egymásnak élesen ellentmondó eredményeket kell felmutatniuk szavazóbázisuknak, a nemzetközi nyomás egyre nagyobb, hiszen Európa legerősebb hatalmát már negyedik hónapja ügyvezető kormány vezeti.

Az SPD szabályai szerint a koalíciós tárgyalások végén a 440 ezres párttagságnak kell rábólintania az egyeszségre. A fentiek fényében valószínű, hogy számíthatunk még izgalmakra.