„Az nem érv Geréb Ágnes mellett, hogy orvosi hiba miatt a kórházakban is meghalnak szülő nők. Ez amellett érv, hogy azokat is vonják felelősségre, akik a kórházi halálozásokért is felelősek.” (Vásárhelyi Mária)
Sok szálon érintett vagyok Geréb Ágnes és az otthonszülés történéseiben, személyesen mélyen felkavar és igazságtalannak tartom, hogy Áginak börtönbe kell vonulnia. A „mielőtt mindenki ítéletet hirdet az ítélet felett” címszó alatt viszont szeretnék fent idézett véleményre reagálni , már csak azért is, mert ez az érv folyamatosan visszatér a nyilvánosságban Geréb Ágnes ügye kapcsán. Amiben féligazság van, viszont a rendszer egészét és az elmúlt 25 év történéseit nézve mégis téves, vagy legalábbis szerintem nem a helyes megközelítés.
Azzal sokan egyetértünk, hogy rendkívül fontos minden olyan ügy szakszerű és transzparens kivizsgálása, amelyben haláleset történik, vagy amikor felmerül a szakmai hibázás gyanúja. Történjen ez kórházban vagy otthon. Ennek fényében az sem kérdés, hogy a Geréb Ágnes által kísért és tragédiával végződött szülést is ki kellett vizsgálni és esetleges szakmai hibázás esetén felelősségre kell vonni. Ahogy ennek történnie kell minden más – szakember által kórházban vezetett vagy otthon kísért – „problémás” szülés során egyaránt.
Ahogy mindez sok nyugat-európai országban szabályozott – de NEM büntetőjogi alapú – felelősségi rendszer keretében, a szakma saját maga felelősségi rendszerét kialakítva, társszakmákkal együttműködve, történik.
Ahol büntetőeljárást – eredeti funkcióját tekintve – csak kizárólag akkor lehet alkalmazni, ha rajta kívül más, enyhébb eszközök nem vehetők figyelembe,vagy azok eredménytelenek (alapelv nemcsak ezekben az ügyekben).
A kérdés tehát az, hogy a szüléshez kapcsolódó otthoni és kórházi szülések milyen felelősségi rendszerben kerülnek kivizsgálásra.
Miért érezzük sokan, hogy valóban létezik kettős mérce a kórházi és esetek és az otthonszülés elbírálása között? És mégis miért csúszik félre ez a vita?
Az egyik tény ezzel kapcsolatban az, hogy az otthonszülés hazai bevezetése óta, pontosan 25 éve kizárólag büntetőeljárás keretében történik ezeknek az ügyeknek a kivizsgálása. Melyik szakma az, ahol a legapróbb szakmai problémák és kérdések kivizsgálása a büntetőjog rendszerén belül történik? És „ezen ügyek alatt” nem csak halálesetet kell érteni, hanem minden, otthonszülés során felmerülő problémás esetet (szülés utáni vérzés stb.), amikor a bábák, kompetenciájuk határait- felismerve, szakmai segítséget vettek igénybe, azaz hívták a mentőt. A mentővel pedig jött a rendőrség (A szabályozás után ez a gyakorlat megszűnt szerencsére).
A büntetőeljárás rendszere korlátozott és nem is alkalmas (vagy csak nagyon szűk körben) az ilyen ügyek kivizsgálására. Ebben a rendszerben nem vette bizonyítékként figyelembe a bíróság öt neves nemzetközi szakértő – a hazai szakemberektől eltérő, Geréb felelősségét cáfoló – szakvéleményét, mivel nem szerepeltek a hivatalos igazságügyi szakértői listán. Statisztikai adatokat és a témához szorosan kapcsolódó szakirodalmat sem vett figyelembe a bíróság, mondván, nem kapcsolódik szűken a konkrét esethez. És itt azért fontos megjegyezni, a statisztikai adatok, mint bizonyítékok egészen komoly szerepet tudnak játszani számos fontos társadalmi ügyet feszegető perek kapcsán, itt erre sem tudott sor kerülni.
Geréb Ágnes és a többi bába ügyei mindig és kizárólag kriminalizált környezetben kerültek kivizsgálásra, aminek az eredménye sajnos kódolva volt (figyelembe véve azt a sok egyéb szempontot – hatalom, pénz, nők – amelynek részleteire itt nem térek ki).
És itt csúszik félre a vita, hiszen nem véletlenül merül fel az a kérdés, hogy az ismert magas halálozási kórházi statisztikával párhuzamosan miért nincsen magas statisztikája a kórházi orvosok ellen indult büntetőeljárásoknak? (Csak zárójelbe teszem, polgári eljárás keretében magas a szülészeti műhiba perek száma, de ebbe az irányba most nem megyek, ott ugyanis nem az orvos, hanem a kórház áll perben, ellentétben a büntetőeljárási pozíciókkal).
Bár értem és megértem a kérdés mögött rejlő igazságtalanságot és felháborodást, mégis azt gondolom, hogy borzalmas lenne ez az irány.
Amiről beszélgetnünk és vitatkoznunk kell inkább, az a transzparens és az adott szakmát – széleskörűen – bevonó felelősségi rendszer az egészségügyben, ami jelenleg nem létezik, vagy létezik, csak rossz alapokon.
És aminek áldozata lett Geréb Ágnes, anélkül, hogy a mai napig lenne valós képünk arról, hogy pontosan mi és hogyan történt, szakmailag hibázott vagy nem hibázott. Ítélkezni könnyebb.
