December 20-án a dán törvényhozás úgy döntött, felmondja Dánia ENSZ áttelepítési programjában tett vállalását. Az önkéntes kvóta alapján az ország korábban legalább 500 menekültet fogadott be. Az áttelepítési programban Dánia a kezedetektől, 1978 óta részt vesz, és az első olyan ország, amelyik felmondja a vállalását.
Az ENSZ áttelepítési kvótája nem összetévesztendő az EU-ban 2016 folyamán felvetődő elosztási kvótával, ami ellen a magyar kormány tét nélküli népszavazást kezdeményezett. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság (UNHCR) kvótája 1978 óta létezik (előd-programjai pedig már jóval korábban működtek). A program célja, hogy már menekültként elismert embereket helyezzenek át konfliktuszónákból a migrációs nyomás által kevésbé érintett országokba, ahol biztonságban lehetnek, és ahonnan biztosan nem küldik őket vissza a származási országba.
A skandináv ország már 2016-2017-ben sem teljesítette a vállalását, 2017-ben egyetlen kvóta-menedékkérelmet sem bírált el pozitívan. A múlt szerdai döntéssel azonban a jobbközép kormánykoalíció lényegében fel is mondta azt. Innentől kezdve a dán bevándorlási miniszter dönti el, hogy részt vállalnak-e egyáltalán az ENSZ kvótából.
Az új törvény szerint az ENSZ elosztási rendszerén belül befogadott menekültek száma csak „nagyon különleges esetben” haladhatja meg az 500 főt. Ez utóbbi kiegészítés miatt egyébként a jobboldali populista Dán Néppárt nem szavazta meg a törvényt, a kisebbségi kormánynak a szociáldemokrata frakció nagy részének szavazataira volt szüksége.
A kormány azzal érvelt a kvótarendszerben való részvétel felfüggesztése mellett, hogy az ország integrációs kapacitásait meghaladja a menekültek érkezése, és arra hivatkoznak, hogy a 2016-ot megelőző években érkezett menekültek integrációja sok erőforrást igényel.
A döntés ellen az Amnesty International is tiltakozott, és az UNHCR dániai szóvivője is sajnálatát fejezte ki, hiszen így kevesebb menekültet tudnak áttelepíteni, és arra hívta fel a figyelmet, hogy a konfliktuszónáktól távol helyezkedő országok részéről nem kevesebb, hanem éppen több vállalásra volna szükség.
Az áttelepítési programban résztvevő többi Európai ország egyébként inkább az ellenkező reakció jellemző: az UNHCR adataiból az látszik, hogy a nagyobb európai befogadók – Svédország, Németország, Franciaország – 2015 óta többnyire jelentősén növelték, de legalábbis nem csökkentették érdemben az önkéntes vállalásaikat. (Magyarország 2012 óta vesz részt a programban, és 2016-ig 37 menekültet fogadtunk be a program keretein belül.) A legnagyobb befogadók azonban hagyományosan Kanada és az Egyesült Államok.
Az UNHCR magyarországi irodájának vezetője, Simon Ernő a Magyar Nemzetnek december elején arról beszélt, hogy
az ENSZ áttelepítési programja próbálja lekövetni a a világszerte növekvő migrációs nyomást: 2012-ben csak valamivel több mint 69 ezer menekültet osztott szét, addig 2016-ban már majdnem 115 ezret. Ez azonban nem tűnik soknak, ha a 2015-ben egymilliónál is több Európába érkező menedékkérővel vetjük össze.
Dánia egyébként – és ebben nincs egyedül az európai országok közt – a „spontán”, vagyis nem kvóta-alapú menedékkérők számát is igyekszik visszaszorítani. A Dán Bevándorlási Minisztérium honlapján egy számláló büszkén hirdeti, hogy a kormány már 67 olyan törvényt kezdeményezett, amelyek a bevándorlás szigorítását célozzák. A kampányszerű törvénykezésnek meg is lett az eredménye: 2017-ben a korábbiaknál jóval kevesebb, körülbelül 2800 menekült kért védelmet Dániától.
