„A Fidesz tökélyre fejlesztette ezt a taktikát: a konzultáció ugyanis egyrészt a saját szavazóikat abba a hitbe is ringathatja, hogy pártjuk és kormányuk valóban kíváncsi a véleményükre, méghozzá a nemzet jövőjét érintő kérdésekben, másrészt folyamatosan tematizálja a közbeszédet, kényszerpályára állítva ezzel minden ellenzéki diskurzust, és elterelve a figyelmet a lényegi kérdésekről”

– írtuk korábban, amikor a nemzeti konzultációk történetét és lényegét elemeztük. És most itt az újabb példa:

Óriási lendülettel jelentette be ma Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda Parlamenti államtitkára:

több mint 2 millióan mondtak nemet a „Soros-terv” minden egyes pontjára. Mármint a nemzeti konzultáción.

Kétségünk sem volt afelől (vagy ha volt, akkor a Pócs-féle malacos kép bizonyosan elűzte), hogy a kormányzati gyűlöletpropaganda, aminek minden egyes eleme valamiféle csúsztatásra, hazugságra épül, működik.

Újabb eleme ennek a valóban kiválóan felépített kampánynak a nemzeti konzultáció, ahol most éppen kétmillióan mondanak nemet valamire, ami egyrészt nem igaz (Soros-terv abban a formában, ahogy azt a magyar kormány kommunikálja, bizonyosan nincsen), másrészt teljesen felesleges is, mert semmilyen hatása, következménye sem az Európai Unió menekültpolitikájára, sem Soros György munkásságára nézve nincs, és nem is lesz. Ja, és amúgy immár az is biztos, hogy maga a magyar kormány is pont kevéssé érdeklődik aziránt, hogy erről mit gondol a magyar nép,

különben mégis miért szavaztak volna a Soros-terv elutasításáról hamarabb az Országgyűlésben, mint hogy meghallgatták volna a társadalom szavát?

Márpedig lényegében ez történt: még azelőtt lezavartak egy szavazást, hogy feldolgozták volna a konzultáció eredményeit, hogy aztán hangzatosan odacsapjanak Brüsszelnek, és megüzenjék, hogy ellenállunk a Soros-tervnek.

Van, aki még tudja ezt a kutyakomédiát követni?

Dömötör Csaba viszont most azzal tette hangsúlyossá a mondanivalóját, hogy közölte: „a magyarok egyhangúlag elutasítanak minden olyan tervet, amely a bevándorlást segíti, ösztönzi.”

Mondjuk egyhangúnak nevezni 2 millió nem választ, amikor egy tegnapi összegzés szerint összesen Magyarországon van 8.262.828 állampolgár, aki választásra jogosult, nem igazán mérvadó, de valójában tudjuk, hogy a kormány még egy bukott népszavazást is el tud manapság adni abszolút sikerként, úgyhogy ezen ne akadjunk fenn. Arról meg már pláne ne is beszéljünk, hogy az ugyan kiderült Dömötör szavaiból, hogy a postán visszaérkezett kérdőíveket már 90 százalékban feldolgozták, de arról nem szól a fáma, hogy online bárki akárhányszor kitölthette a konzultációt, vagyis az eredményeket nehéz hitelesnek elfogadni…

Az biztos, hogy minden idők legsikeresebb nemzeti konzultációjával állunk szemben, hiszen soha ennyien nem küldték még vissza a válaszaikat.

És ezen egyébként érdemes lenne elgondolkodnunk: alig valamivel több, mint egy évvel ezelőtt óriási pofont kapott az Orbán-kormány, amikor a kvótanépszavazás eredménytelen lett. Hogy onnan, ahol úgy látszott, hogy még van esély megállítani ezt a totális őrületet, hogy jutottunk el a mai napig, amikor már tényleg csak gyakorlati példákat látunk arra, hogy a gyűlöletkampány célba talált (gondoljunk csak az őcsényi esetre, annál érzékletesebb példa nem kell).

Nincs erre jó válaszom, talán csak a kifáradásra és a beletörődésre tudok tippelni azon az oldalon, ahol a tényeknek és az igazságnak van még valami értéke. Nehéz, szinte lehetetlen mit kezdeni azzal a fajta erőszakpolitikával, ami a kormány sajátja. És ne becsüljük le azt a fanatikus munkát, amivel a Fidesz-KDNP felépített körénk egy olyan, illúziókra és hazugságokra épülő, harci retorikával átitatott világképet, ami az amúgy egyre elszigeteltebb és kiszolgáltatottabb tömegek megriasztására és aktivizálására tökéletesen alkalmas.

Nem sok okunk van az optimizmusra, ha ez alapján a nemzeti konzultáció alapján próbáljuk megtippelni, hogy a tények és a józan ész képes lesz-e még legyőzni az álságos gyűlöletpropagandát. Főleg akkor, ha meg se próbáljuk.