Két kitűnő cikk is olvasható a Mércén (az egyiket Pap Szilárd István írta, a másikat Dobsi Viktória), amelyből kiderül, hogy a „populizmus” gyakorlatilag nem létezik, ez semmi más, mint a szokásos neokonzervatív (adócsökkentő és megszorításos) gazdaság- és szociálpolitika. Legyen szabad megemlítenem, hogy én már régebben leszögeztem (az openDemocracy közölte, de megjelent pl. csehül, oroszul stb. is), hogy a „populizmus” papírtigris, kitaláció, félrevezetés: ilyen nincs (magyarul népiesebben itt két évvel ezelőtt).
A jelenség általános. Hanna Lichtenberger világos összefoglalója („Postdemokratie mit Sebastian und den Christians”, ak [analyse & kritik] 632, 2017. november 14., az online kiadásban, amelyet mindenkinek ajánlok, sajnos nem található) megmutatja, hogy az új ausztriai (konzervatív/posztfasiszta) koalíciós kormány tervei nagyon hasonlóak ahhoz, amit az amerikai Republikánus Párt, illetve Emmanuel Macron javasol. (A „populizmus”, „jobboldali populizmus”, sőt: a „neoliberalizmus” is a neokonzervatizmus félrevezető neve; azt hiszik, ha új nevet adnak a régi politikának, az emberek bedőlnek: és sokan csakugyan bedőlnek.)
Sebastian Kurz és Heinz-Christian Strache az adóbevételeket 40 százalékkal akarja csökkenteni, ez 12-14 milliárd eurót (!) jelent, amit majd a szociális területtől vonnak el. Ezért természetesen a munkanélküli-segélyhez, a minimumbiztosításhoz, a nyugdíjakhoz akarnak nyúlni. Több lesz a fizetős oktatási intézmény is. Az állami oktatáshoz és egészségügyhöz való hozzáférést – különösen a bevándorlók és vendégmunkások gyerekeinek – meg fogják nehezíteni. A szociális (népjóléti) rendszer igazgatási költségeit egyharmadukra (!) akarják levágni, ami az egész hóbelevanc összeomlásához fog vezetni: valószínűleg ez is a cél. Mindezt a hidzsáb (a muszlim fejkendő) betiltásával és hasonló demagóg ostobaságokkal lehet népszerűvé tenni az egyre idegengyűlölőbb közvélemény számára, amely boldogan szavaz saját maga ellen, ha evvel idegeneket is lehet ütni.
De hát ehhöz se kell „populizmus”, a neokonzervatívok ugyanezt csinálták, ha nem is ennyire durván, és inkább neokolonialista, nem ennyire fasisztoid dumákkal. De a dumák csak dumák, az uralkodó osztály gazdagodása, a népi többség szegényedése viszont tény.
