Parragh Lászlóval sokat foglalkoztunk már, mivel a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökeként szeret oktatási ügyekben – főleg a szakképzés terén – meglátása szerint előremutató gondolatokat felvillantani.
Most pedig a 168 órának dicsekedett el azzal, hogy a 2010 óta tartó ámokfutásban, amit a Fidesz-KDNP oktatásügyben véghezvisz, az egyik legkártékonyabb intézkedést is az ő nevéhez lehet kötni.
A tankötelezettségi korhatár lecsökkentéséről van szó.
– Próbáljuk összeszedni az utóbbi évek „eredményeit”! Államosították vagy egyházi kézre juttatták a közoktatást, megnyirbálták az egyetemi autonómiát. A tankötelezettség felső határát tizenhat évre szorították le. Tizenötre akarták, de az még korainak bizonyult.
– Bocsásson meg, ez az én ötletem volt.
– Büszke rá?
– Ha az ember valamit meggyőződésből tesz, utólag mégis azt mondja, nem ért vele egyet, ott valami baj lehet.
(Részlet az interjúból, az egész itt olvasható)
Vagyis Parragh László meggyőződéssel tette kényszerpályára egy rakás gyerek életét.
Merthogy a tankötelezettségi korhatár csökkentését máshogy nem nagyon lehet nézni, ez az intézkedés ugyanis jellemzően az amúgy is hátrányos helyzetű, rosszabb életesélyekkel induló gyerekeket érinti, azokat, akikkel nem tud igazán mit kezdeni az oktatási rendszer, mert pluszenergiát igényelne a velük való, számukra megfelelő foglalkozás. Így viszont ki lehet őket tenni az iskolából 16 évesen ami azt jelenti, hogy érettségijük nem lesz (sokuknak még a 8 általános sem jön össze), úgy hullanak ki a rendszerből, hogy esélyük sem lesz arra, hogy a munkaerőpiacon megállják a helyüket, várja őket a közmunka, amiből aztán tényleg soha nem fognak tudni kitörni.
És erre az Iparkamara elnöke még büszke is, de legalábbis nem szégyelli. Pedig kéne.
Főleg annak tükrében, hogy amúgy Magyarország is aláírta (illetve hát Orbán Viktor miniszterelnök írta alá) az Európa 2020 Stratégiát, aminek egyik fő célkitűzése volt, hogy a korai iskolaelhagyók arányát a tagországokban 10 százalék alá csökkentse.
És mit látunk ehhez képest? A tankötelezettségi korhatár csökkentésével párhuzamosan – milyen érdekes! – Magyarországon nőni kezdett a korai iskolaelhagyók aránya (ők azok a 18-24 év közti fiatalok, akik nem rendelkeznek középfokú végzettséggel, és semmilyen képzésben nem vesznek részt).
A 2010-es 10,8 százalékról (ami már meglehetősen közel volt a kitűzött célhoz) 2011-re már 11,4 százalékra emelkedett az arányuk, 2016-ban pedig már a 18-24 éves korosztály 12,5 százalékát sorolták ebbe a kategóriába, ami az uniós átlagot is meghaladja, ráadásul utoljára 2006-ban álltunk ilyen tragikusan.
És mindezt ezek szerint az Iparkamara elnökének köszönhetjük.
„Viszont nem tartom magam szakértőnek” – mondja az interjú egy pontján Parragh.
Hát akkor inkább talán nem kéne játszani a gyerekek életével. Mert nekik is csak egy van, és abba nem fér bele, hogy kihúzzák alóluk a tisztességes oktatást, ami elméletileg minden gyereknek jár Magyarországon.
