Sőt, nem is tanoda, hanem egy tanodajellegű hely – de erről majd később.

Az idei év szeptemberétől kezdve különböző helyszíneken és internetes platformokon hallhattunk egy új oktatási kezdeményezésről, a Deviszontról. A kísérlet kigondolói egy eseménysorozat keretében járták körül a (szak)oktatás gazdasági vonatkozásait, a tanodamozgalmakat, a pedagógusképzést és a Taigetosz-törvényt – ami pont a különösen hátrányos helyzetben lévőket, a tanulási nehézségekkel küzdőket sújtaná.

Ez a folyamat most zárult le, hogy ezzel elkezdődhessen maga a projekt, amit már több mint egy éve készítenek elő.

Az iskola falain kívüli tanulási és szórakozási lehetőség megvalósításának ötlete onnan jött, hogy a szervezők számára egyre inkább vállalhatatlannak tűnnek az itthon működő intézmények, amik inkább csak elmélyítik a társadalomban amúgy is meglévő igazságtalanságokat.

A szervezők november 24-én a Gólya Közösségi Házban többféle programot kínáltak az érdeklődőknek indulásuk örömére, és további adományok gyűjtésére. Ki osztja az észt? – címmel rendeztek kerekasztal-beszélgetést, majd a ‘tanoda’ indítói meséltek elképzeléseikről. Mindeközben a bejáratnál támogató jegyeket, valamint tombolát lehetett vásárolni a szervezet támogatására, bent pedig szendvicseket, pompás pogácsát és fahéjas csigát.

A rendezvény középpontjában a különféle felszabadító pedagógiai akciók álltak. A szervezők három olyan embert hívtak meg beszélgetni, akik valamilyen módon kötődnek a kritikai elméletekhez és a kritikai pedagógiához, amelyen egyszerre értik a társadalmi rendszer és az oktatás általános ideológiájának és módszereinek megkérdőjelezését. Mindhárom résztvevő olyan projektben dolgozik, amely saját területén küzd az elnyomás ellen, legfőbb célkitűzésük egy egyenlőbb társadalom – ami, mint Kovai Melinda (a Helyzet Műhely tagja) megjegyezte, nem mindenki számára magától értetődő vágy.

A kritikai pedagógia többnyire kifogásolja az uralkodó oktatási módszereket, de – szemben a felkapott alternatív oktatási modellekkel – tovább is megy ennél. A felszabadító oktatás elméletével rendszerszintű társadalmi változásért küzd, az elnyomás megszüntetése felé törne. Felbontja a hagyományos tanár-diák (elnyomó-elnyomott) ellentétpárt, hogy együtt tanuljanak, egyszersmind politikailag is elkötelezetté váljanak a résztvevők.

Kovai Melinda is hasonló elvek alapján szervez tréningekeket, csak ezek éppen nem kifejezetten elnyomott csoportoknak, hanem pedagógusképzésben tanulóknak, vagy szociológusoknak szólnak.

A Közélet Iskolája nem csak, de elsősorban hajléktalan embereknek (A Város Mindenkié tagjainak), a társadalom peremére szorított polgároknak tart képzéseket érdekvédelmi módszerekről. Fontosnak tartják, hogy ez egy közös tanulás, ahol a jelenlévők kölcsönösen értik meg a helyzetüket, és együtt kapnak eszközöket ahhoz, hogy a változásért küzdjenek.

A Deviszont kifejezetten szakközépiskolás gyerekeket céloz meg, olyan fiatalokat, akiknek a szülei nem engedhetik meg, hogy különórákra járassák őket, az iskolában a legritkábban kérdezik meg a véleményüket, nem tudnak hol beszélni az őket érintő problémákról, délutánjaikat (sokszor délelőttjeiket is) hobbi híján gyakran a környéken fellelhető pingpongasztalon töltik rapzenék hallgatásával.

Amiben a Deviszont a leginkább eltér a másik két projekttől, az az elérni kívánt korosztály, és talán emiatt a foglalkozások keretei. A középiskolás diákok számára hatalmas élményt nyújthat, hogy valahol egyenrangú félként kezelik őket, és például főzés közben tanulnak a gombákról. De az egyetemisták is egymás történeteit hallgatva jutnak önmaguk és a társadalomban elfoglalt pozíciójuk megértéséhez, ahogy, hasonlóképpen, a Közélet Iskolája büntetésvégrehajtásban tartott foglalkozásainak lényege is az, hogy a fogvatartottak hétköznapi kérdéseken keresztül beszélnek meg morális problémákat.

A beszélgetés végére kiderült: mindannyian elengedhetetlennek tartják, hogy saját helyzetünket a közösség többi tagjához viszonyítva ismerjük meg, hogy aztán reagálni tudjunk rá, és akár változtatni is tudjunk rajta. Ez megvalósulhat több formában: Dósa Mariann (Közélet Iskolája) a munkásmozgalom hagyományaira utalt, Kovai Melinda a NÉKOSZ-t (a Népi Kollégiumok Országos Szövetségét) hozta fel, mint előzményt.

A Deviszontot indító hét ifjú társadalomtudós az iskola némely hiányosságára válaszolna, de úgy, hogy az ne tanoda legyen, ahol korrepetálás folyik (szükség esetén erre is keresnek módot, de nem ezen lesz a fókusz), hanem kedvet csinálnának a tanuláshoz. Tanuláson itt mindenféle tevékenységet érthetünk, a rapzene elemzésétől kezdve a társasjátékokon és a filmezésen át a főzésig, újradefiniálva ezzel a tudás fogalmát is. Például erre is rámutatnak majd a közösségi térben, ahova behívják őket, hogy a rapszövegeket is ugyanúgy lehet értelmezni, mint egy Arany-balladát. Sokkal inkább magukénak érzik ezeket a sorokat, ezért a szövegértést is könnyebben elsajátítják általuk, mint egy 19. századi művel, amit viszont később majd már ugyanígy megérthetnek. Így, az élménypedagógia segítségével úgy tanulhatnak, hogy közben azt csinálják, amit amúgy szeretnek.

Eleinte nehéznek tűnhet majd a diákok bevonása, de a cél az, hogy a fiatalok idővel magukkal hozzák a haverokat. A közösségi tér személyes kötődések miatt Kispesten lesz, ahol az önkormányzattal már folyamatban van a megállapodás.

Ha a rendszert alapjaiban egyelőre nem is lehet megrengetni, deviszont elkezdődhet valami előremutató – először 2018 januárjában Kispesten.

Címoldali kép: Deviszont facebook-oldal