A Rezsibiztos szerint azért nincs szegénység, mert nagy lesz a karácsonyi kiskereskedelmi forgalom. A kormánypárt ökle, Mészáros Lőrinc lapjára hivatkozva, a hipermarketek ezer milliárdos forgalmának növekedését várja. Ebből azt vezette le a polihisztorságát most közgazdászként megcsillogtató birkózó szövetségi elnök, hogy a szegénység fordítottan arányos a kiskereskedelmi forgalommal.
Csakhogy valójában csak közvetetten lehet tudni , hogy melyik társadalmi szegmens fogyasztásának a bővülése okozza a kiskereskedelmi forgalomnövekedését. Ennek főként az az oka, hogy a KSH pontosan nem méri, hogy az egyes jövedelmi decilisek (a társadalomnak azon tizedei, akik közel azonos pénzt keresnek) milyen fogyasztással rendelkeznek. A fogyasztói kosarukról van képünk, azaz arról, hogy a szegények és a gazdagok mire szokták költeni a pénzüket. Ezzel kapcsolatban mást mond a KSH, mint a szegénység szakértőként is magvas gondolatokat megosztó Fidesz-alelnök:
„A lakosság fogyasztói hajlandósága, a kereslet rugalmassága az egyes termékekhez, illetve szolgáltatásokhoz eltérő képet mutat. A háztartások kiadási tételei között vannak rugalmasabbak, amelyekről szükség esetén könnyebb lemondani, illetve vannak rugalmatlanabbak, amelyek nehezebben változtathatók. Ez utóbbiak közé elsősorban a létfenntartáshoz kapcsolódó termékek és szolgáltatások tartoznak, amelyek közül a három legjelentősebb az élelmiszer, a lakásfenntartási, valamint a közlekedési termékcsoport. A háztartások életszínvonalbeli különbségeire utal, hogy a fogyasztás mekkora szeletét képviselik az előbb említett, alapvető szükségleteket kielégítő tételek: az összfogyasztáson belül képviselt arányuk meghatározza, hogy kiadásaikat illetően milyen mértékben dönthet szabadon egy háztartás, vagyis mennyire képes kielégíteni alapvető szükségletein túlmutató igényeit. 2017 I. félévében ez a három kötött kiadási tétel az összes fogyasztási kiadás háromötödét (59,6%-át) tette ki, míg az előző év ugyanezen időszakában ez az arány 59,9% volt, ezzel a fogyasztási szerkezet az előző év azonos időszakához képest érdemben nem változott.”
A rezsidémon legyőzője sajnos nem a szegénységet győzte le, hanem saját szellemi szegénységét villantotta meg azzal, hogy kiváló egzisztenciális helyzetét vetítette ki az országra. Attól még, hogy néhány fideszesnek nagyon jól megy, az országban élő millióknak még nem lesz jobb.
Attól még, hogy a felső tízezer drágább dolgokat engedhet meg magának a karácsonyi nagybevásárláskor, a dolgozói szegénységben élő milliók még ugyanúgy koppon vannak.
Amiként az átlagbér számításánál is a felső tizedek jövedelem-növekedése húzza fel az átlagot, úgy a fogyasztás-bővülés szerkezeti jellege is azt mutatja, hogy a gazdagabbak fogyasztanak többet.
