Jó sok nevetést váltott ki Tállai András NAV-elnök múlt heti magánakciója, amelynek keretében elérte, hogy 11 forinttal olcsóbb legyen a benzin, és 5 forinttal a gázolaj literenkénti ára egy mezőkövesdi MOL-kútnál. De az akció nemcsak nevetést, hanem Orbán Viktor gratulációit is kiváltotta, aki más választókerületek országgyűlési képviselőit is arra bíztatta, hogy „akkor mindenki intézze el”.

A nevetgélés nemcsak Tállai nábobot, de egy helyi nénit is célba vett, amiért véletlenül elvtársnak nevezte az adóhatóság vezetőjét. A „kádárista kisemberen” való hahotázás mellett reakcióként megjelent még az az érvelés is, hogy hát nem lehet csak így beavatkozni a piaci folyamatokba, meg mi lesz így a profittal és így tovább.

A nevetgélők újfent bizonyították, hogy hét év után sem értik az Orbán-rendszer sikerét. Hisz épp az ilyen, apró gesztusok azok, amelyek sok magyar állampolgárban megerősítik a hitet, hogy a kormány igenis megvédi őket a nagy és ellenőrizhetetlen gazdasági folyamatoktól, beavatkozik az emberek érdekében. És miközben a Fidesz – egyébként hazug és álságos módon – ezt hiteti el magáról, addig az ellenállítás pusztán annyi, hogy de hát ööö … a piac meg a profit.

Pedig ezeknél a teljesen idejemúlt reflexeknél hatékonyabb módon is lehetne Tállai akciója ellen érvelni, és úgy, hogy közben nem kell kinevetnünk azt a honfitársunkat, aki tök jogosan örül, hogy olcsóbb lett a benzin.

Tállai kis „hőstettében” ugyanis tényleg benne van Fidesz politikájának lényege.

Benne van ez az egész urambátyám dolog, miszerint a helyi erősember személyétől függ minden, ő old és köt, ha kell, még a kőolaj világpiaci árával is megküzd (amire, lássuk be, pontosan nulla befolyása van nemcsak Tállainak, de Magyarországnak úgy egyben). Benne van Orbán Viktor nyugdíjemeléses kiszólása, hogy „ha úgy vannak a számok, emelek megint”. Benne van Lázár János klasszikus okfejtése, miszerint „350 éve működik így Magyarország”. Mármint ilyen kijárásos, feudális alapon, hogy a gróf úr majd megoldja, és minden a gróf úr személyes kegyeitől függ.

A probléma ezzel csak az, hogy ez a fajta mentalitás, ez a fajta politikacsinálási mód szisztematikusan forgácsolja szét a magyar társadalmat – ha úgy tetszik: szétbomlasztja, kiüresíti a magyar nemzetet is.

Egy társadalom, egy nemzet ugyanis közös felelősségvállaláson, kölcsönös szolidaritáson és közös intézményeken, közös szabályokon, közös cselekvésen alapszik. Nem azon, hogy melyik választókerület ura képes közbenjárni az Udvarban vagy jelen esetben a MOL-nál, és nem is azon, hogy mindenki oldja meg okosban, egymással versenyezve, egymáson taposva, ahogy Orbán javasolta.

Orbánék rendszere ugyanis azon alapszik, hogy mindent az egyének vállára terhel.

Ennek az éremnek az egyik oldalán vannak a „különleges képességű” arisztokraták, mint az enkezével nyugdíjat emelő Orbán, a benzinárakkal viaskodó Tállai és így tovább. A másik oldalon pedig ott van a roma gyerek, aki „maga felelős”, hogy rontja az oktatási statisztikákat, a közmunkás, akinek ki kell dolgoznia a belét kevesebbért, mint amennyi amúgy emberi mivoltából járna neki – sokszor az új hűbérurak birtokain. Ott vannak a szülők, akiknek nem éhezhetnek a gyerekei, mert „ha kell, lopnak is”, ahogy Hegedűs Zsuzsa miniszterelnöki tanácsos mondta.

Ott van a milliónyi magára hagyott, küzdő ember, akinek egyetlen reménye, hogy a kegyes uraság megszánja, és merő szívjóságból segít neki.

Ez nem egy társadalom. Ez nem egy nemzet. Ez egy dzsungel, ahol mindenki mindenkinek farkasa. És ahol az erősebb kutya elégíti ki az igényeit..

Pedig lehetne ezt másképp is. A benzinárnál maradva: én tényleg – mélységes naivitásomban – elhiszem, hogy Tállai András jót akart az embereknek. És egy pillanatig sem vitatkoznék azzal, hogy a gazdaságban nem a profit az egyetlen sikerkritérium, hanem az is, hogy minél több embernek termeljen minél nagyobb jólétet. Szóval szerintem nem illegitim cél egy állam részéről, ha alacsonyabb árakat és jobb fizetéseket szeretne teremteni. És a választók sem lesznek ettől elmaradott, kádárista mentalitású idióták, ha ezt várják el.

De ennek nem így, a hűbérúr kénye és kedve szerint kell megtörténnie. Hanem politikai értékválasztások, közösségi szolidaritás révén.

És hogy ne folyton csak a kritika legyen, íme néhány javaslat, tuti tipp, hogyan is nézne ki ez a dolog, ha nem csupán a fideszes potentátok imázsépítő akciója lenne, hanem olyan politika, amely igazságosságot és jólétet akar.

1. Rengeteg olyan kőolajtermelő ország van, amelyik a központi költségvetésből fordít arra, hogy alacsonyabbak legyenek a lakossági üzemanyagárak. Gyakorlatilag az állam beszáll, és kifizeti az üzemanyag árának egy részét ártámogatás formájában. Nem csak egy településen, hanem mindenhol. Mi nem vagyunk kőolajtermelő ország, de ha Tállai nagyon szeretné, biztosan lehetne találni a költségvetésben olyan összeget, amit erre át lehetne csoportosítani. Egyébként ez egy nem túl jó megoldás, rengeteg kritikát lehetne vele szemben megfogalmazni, például hogy pazarlásra ösztönöz, nem környezetbarát, és bizonyára vissza is lehetne vele valahogy élni, hasonlóan ahhoz, ahogy anno az olajszőkítők tették a fűtőolajjal. De elvi szinten még ez is jobb megoldás, mint egy országgyűlési képviselő magánakciója.

2. Vagy ott van például a Momentum ennél sokkal szofisztikáltabb javaslata: differenciált adók kiszabása az üzemanyagra. Mint írják,

„Mezőkövesd egy kis város, ahol az autós levegőszennyezés nem jelentős, és pár útvonalon kívül ritkák a dugók is. Budapest, Szeged és a többi nagyváros viszont gyakran bedugul, rengeteg betegséget és kellemetlenséget okozva a helyi lakosoknak. Mégis, egy liter benzinért ugyanannyi adót kér ma az állam Mezőkövesden, mint Budapest belvárosában.”

Ha ennyire szeretné, hogy csökkenjen a benzinár Mezőkövesden, Tállai kijárhatná ezt a kormánynál. Ha valakinek, neki igazán sikerülhet. És tádám: egy ideiglenes látszatintézkedésből máris egy egész társadalom életén könnyítő okos szakpolitika lett.

3. De léphetünk egyet hátrébb is: az üzemanyag ugye azért kell, hogy emberek eljuthassanak A pontból B-be. Ezt sokkal olcsóbban, és legtöbbször környezetbarátabb módon megtehetnék, ha az állam, mondjuk, stadionok helyett a közösségi közlekedésbe fektetne be.

Anno a Fidesz hangosan kikelt az MSZP-SZDSZ kormányok vasúti vonalbezárásai ellen, de 2012-ben ők vezényelték le a MÁV történetének legnagyobb járatritkítását is. Miközben a MÁV vezetőinek gigantikus fizetéseire van pénz, illetve a 2007-es és 2009-es szoci vonalbezárások adatai alapján az is tudható, hogy az ilyen intézkedések még spórolásra sem jók, a Fidesztől mégsem hallottunk hatalmas tömegközlekedési befektetésekről. Hacsak nem számítjuk a kínaiak által építendő Budapest-Belgrád vasútvonalat, amelyből a magyar társadalom nem biztos, hogy nyertesen jön ki.

Arról is van tudásunk, mennyire röghöz kötött a jelenlegi magyar társadalom, ennek megváltoztatásához is elsődleges lépés lenne egy jó minőségű és olcsó tömegközlekedési hálózat. Ezáltal, ha a benzinár nem is csökkenne, de az állampolgárok pénztárcájában mégis több pénz maradhatna. És ha mindezzel még csökkenne is a személygépjárművek használata, akkor a környezetünk és az egészségünk is minőségi javuláson mehetne át.

Lehetőségek tehát lennének, több is, mint amennyit felsoroltam. Szóval Tállai úr, hajrá, ha tényleg jót akar a magyar polgároknak és a mezőkövesdieknek, akkor ne Döbrögit, hanem felelős, demokratikus politikust játsszon!